- Amerikában az alapító atyák gondoskodtak a demokratikus fékekről és ellensúlyokról, így ott – Magyarországgal ellentétben – nem várható a szabadságjogok megkurtítása;
- Máramarosszigeten meggyalázták a Nobel-díjas író és holokauszt túlélő, Elie Wiesel szülőházát;
- A V4-eknek szörnyen kell külföldi munkaerő, de politikai megfontolásokból muzulmánok szóba sem jöhetnek számukra.
A kommentár óv attól, hogy Trump miatt bárki máris temesse az amerikai demokráciát, mert bár a politikus sok mindenben hasonlít Orbán Viktorra, a tengerentúlon az alkotmányos rendszert annak idején úgy alkották meg, hogy a legnehezebb időkben is kitartson. Ráadásul a statisztikák azt igazolják, hogy nem igaz a tétel, miszerint világszerte erősödne az illiberalizmus. Azon kívül ha az Egyesült Államokban valóban annyira rosszul mennének a dolgok, akkor miért akarna kivándorolni oda 147 millió ember, szerte a világból, amint azt a Gallup egyik felmérése igazolja. Az viszont igaz, hogy a migrációs hullám populista visszacsapáshoz vezetett. De Európában ilyen erők csupán 6 országban vannak hatalmon: az osztrákoknál, cseheknél, görögöknél, magyaroknál, olaszoknál és a lengyeleknél. De csupán 11 párt élvez 20 %-nál nagyobb támogatást. És ezek a tömörülések mindössze Magyarországon és Lengyelországban korlátozták érdemben az egyéni szabadságjogokat.
Mindebből azonban nem következik, hogy Trump lenne az USA Orbán Viktorja, bár a két politikus sok mindenben azonos véleményen van a politikában. Az Egyesült Államok nem Magyarország. Pontosan azért, mert az alapító atyák egykor előre látták, hogy egy nap jöhet egy populista demagóg, ezért az alkotmányba beépítették a fékeket és ellensúlyokat. A fő erőssége az, hogy decentralizált, arról nem beszélve, hogy a rendszer képes önmagát korrigálni. Az amerikaiak 53 %-a nem ért egyet az elnök ténykedésével, ők majd ellene voksolnak a novemberi időközi törvényhozási választásokon, nem beszélve arról, hogy két év múlva a további sorsáról döntenek. Elképzelhető persze, hogy Amerika azért sikeres, mert mindig vannak károgók, akik a köztársaság és a demokrácia hanyatlása, illetve közelgő bukása miatt aggódnak.
Romániában vizsgálat indult, miután ismeretlenek antiszemita feliratokat firkáltak Máramarosszigeten Elie Wiesel egykori szülőházának falára. Az egyik szöveg szerint a Nobel-díjas író most Hitlerrel együtt van a pokolban. Az ország észak-nyugati részén lévő település kicsiny épülete védettséget élvez. A zsidóellenes graffiti felbukkanását a romániai antiszemitizmus ellen küzdő társaság úgy minősítette, hogy az vandalizmus Wiesel, valamint a holokauszt áldozatainak emléke és a túlélők lelke ellen. A lap emlékeztet arra, hogy az egykori írót, aki két éve halt meg, 1944-ben 14 ezer másik zsidóval együtt deportálták Auschwitzba. Az édesanyja és két húga ott maradt, ő és két nővére átvészelte a megpróbáltatásokat. 1960-ban jelent meg a buchenwaldi és auschwitzi haláltáborról írott műve, a Nobel-díjat 1986-ban kapta meg. Romániából 150 ezer zsidót és 25 ezer romát hurcoltak el. Az ország 20 milliós lakosságából jelenleg 6 ezerre teszik a zsidók számát.
Lengyelországnak, akárcsak Magyarországnak, sürgős munkaerő utánpótlásra van szüksége, hogy továbbra is magas legyen a gazdaság fejlődési üteme. A kormány próbálkozik is toborozni szerte a világban, csak éppen a muzulmán államokban nem. Akik jönnek, azok jobbára ukránok, számukat már másfél millióra becsülik, ám a többségük csupán ideiglenesen dolgozik lengyel földön. De a hiány akkora, hogy érkeznek Fehér-Oroszországból, Moldáviából, sőt Indiából is. A hatalom most azzal próbálkozik, hogy kétoldalú megállapodások segítségével enyhítsen a helyzeten. ennek keretében hamarosan fogadnak munkavállalókat a Fülöp-szigetekről is, ami meglepő, tekintve Varsó eddigi idegenellenes retorikáját. A helyettes munkaügyi miniszter azonban azt bizonygatta, hogy a két ország kulturálisan közel áll egymáshoz, hiszen a többség az ázsiai államban is katolikus. Ettől azonban hasonló egyezmény készül Vietnammal és Nepállal is.
A PiS számára a kvótákról zajló vitában kapóra jön az érv, hogy már egy millió menekültet befogadott Ukrajnából, ami persze a dolgok sajátos értelmezése, hiszen a Krím megszállása és a kelet-ukrajnai harcok miatt valóban többen érkeztek Lengyelországba, ám menekültstátuszt tavaly csupán 671-en kértek. De csupán 56-an kapták meg. Ilyenformán a kormánynak nincs más választása, minthogy megnyissa a munkaerőpiacot az idegenek előtt, annál is inkább, mivel nagyon sok lengyel pedig nyugatra vándorolt ki, továbbá kevés gyerek születik és a társadalom elöregszik. A másik 3 visegrádi állam is tisztában van azzal, hogy külföldi munkaerő nélkül nem lehet fenntartani a jólétet. Ezért ők is felhúzzák a sorompókat, ám ez nem vonatkozik a muzulmánokra.
Az osztrák külügyminiszter asszony diszkréten ugyan, de elhatárolódott Orbán Viktornak attól a véleményétől, hogy Kína vonzó gazdasági modellt kínál a világ számára. Kneissl azzal érvelt, hogy pl. Délkelet-Európában Peking vastagon beszállt az infrastruktúra fejlesztésébe, ám a tulajdonjogot szerez, ha valamely kormány nem képes visszafizetni a hitelt. Azt is nehezményezi, hogy jelenleg uniós pénzekből épül híd Bosznia és Horvátország között, ám 357 millió euró értékű megbízást kínai cégek szereztek meg, miközben Montenegro a GDP egynegyedével adósodott el Kínánál. Szóval, az EU lehetne körültekintőbb is, amikor ilyen nagy beruházásokról határoz.
A továbbiakban a miniszter a korszellem kategóriájába sorolta, hogy Trump belülről támadja a demokráciát, illetve Németországban hatalmi tényező lett a szélsőséges AfD, mert mind kifejtette, a széles körben tapasztalható elégedetlenség folytán az inga pontosan ebbe az irányba leng ki. Egyébként pedig úgy gondolja, hogy most a kis térségek ideje jött el, amit lehet populizmusnak, szélsőségnek, nacionalizmusnak is nevezni, de a lényeg: az emberek szeretnék ismét átlátni a saját viszonyaikat. Ő maga nem gondolja, hogy ki kellene rekeszteni a jobboldali populistákat, komolyan kell venni azok aggályait, de ez nem azt jelenti, hogy a szájuk íze szerint kell beszélni. Arra a mejegyzésre, hogy őt éppen a Szabadságpárt jelölte a tisztségre, úgy válaszolt, hogy nem kap semmiféle előírást az FPÖ-től. Ugyanakkor nem lát semmiféle komoly bizonyítékot arra, hogy Oroszország még inkább meg akarná osztani a Nyugatot. Azt viszont egykori újságíróként nem tartja helyesnek, hogy bizonyos vezetők gyengíteni igyekeznek a sajtót.