Volt idő, amikor a szakértelem csak egy trükk volt, a legfontosabb állások betöltéséhez nem hozzáértésre, hanem megfelelő – munkás-paraszti – származásra vagy kis, piros könyvre volt szükség. Ma más világot élünk: piros helyett narancssárga párttagsági kell.

Nem ez az első és biztosak lehetünk abban is, hogy messze nem az utolsó – mégis remekül példázza a NER, az orbáni, roppant demokratikus és keresztényi rendszer működését. A történet főbb pontjai ismertek már – a legfontosabbról pedig viszonylag pontos elképzeléseink vannak. De ha kicsit módosítunk a narratíva idősíkján, mindjárt világosabb képet kapunk.

A korszerű tanításért és oktatási körülményekért kiálló pedagógusok és diákok kockás inges akcióiban 2016-ban a Debreceni Ady Endre Gimnázium több munkatársa és tanulója is letette a voksát a kormány oktatáspolitikájával szemben. Ugyan az iskola testületileg semmilyen akcióban nem vett részt, de nem is követte retorzió a vezetés részéről a kockásingesekhez csatlakozókat. Ennyi már bőséggel elegendő volt a hatalomnak ahhoz, hogy az akkor már 14 éve a város, a diákok és szüleik, valamint a szakma által támogatott iskolavezetést csuklóztatni kezdjék. Kósa városában ilyen sorosista elhajlóknak nincs helye!

Sorra érkeztek a területileg illetékes tanügyi központból az adminisztratív csuklóztatások – de hát ilyesmiben másnak is volt része bőséggel.

2017-ben lejárt az iskolát akkor már 15 éve vezető, közmegbecsülésnek örvendő igazgató aktuális megbízatása. Csakhogy vészesen közeledtek a választások, így a gyáva oktatási kormányzat úgy döntött: azt a rövid időt inkább botrány nélkül úszná meg, ezért pályáztatás nélkül, egy évre meghosszabbította Rózsavölgyi Gábor igazgatói mandátumát. Már akkor sejteni lehetett, hogy ez felért egy selyemzsinórral.

A választás eredménye ismert: az újabb kétharmad narratívája szerint a polgárok azért szavaztak rájuk, hogy azt tegyenek, amit csak akarnak. A statisztikák alapján kijelenthető: a gimnázium tanárai közül legalább 20-an, a szülők képviselőiből 10-en a Fideszre szavaztak áprilisban. A nyáron pedig Rózsavölgyi igazgatói pályázatára. No nem ennyien, hanem mind. A szökői választmány, a diákönkormányzat és a nevelőtestület. Nyugodt szívvel kijelenthető, hogy nem azért támogatták a kétharmadot, majd utána az igazgatójukat, hogy az előbbi leszámoljon az utóbbival. Mégpedig kicsinyes bosszútól vezérelve.

Mert ne gondolja senki, hogy a helyi párvonalon, vagy ki tudja, mennyivel feljebb az Orbánig vezető lajtorja fokainak valamelyikén nincsenek azzal tisztában, hogy az érdemi indoklás nélkül elutasított, 16 éve igazgató Rózsavölgyi helyére tett Türk László egy nímand. Életében még nem dolgozott középiskolában, igazgató sem volt soha, cserébe remek képviselője a helyi önkormányzatban a Fidesznek, cimboraságban Kósa Lajossal, vagyis: jó elvtárs.

Dehir – Orbán Viktor telefonon gratulált Türk Lászlónak

Csakhogy nem szempont a szakértelem, a beágyazottság, az elfogadottság. Csak a hatalmi szó és a párthűség számít. Türk jó káder, Rózsavölgyinek meg valószínűleg kulákok voltak a szülei. Ja, nem. Rossz évszám. Sorosisták. Vagy migránssimogatók. Vagy civilek. A lényeg persze ugyan az.

Nem számít az iskolai önrendelkezés, a belső testületek demokratikus döntése – egytől egyig támogatták Rózsavölgyit és elutasították a pártkádert. Mert itt az lesz, amit azon a bizony lajtorján állók akarnak. És közben azt mantrázzák: erre kaptak felhatalmazást a polgároktól. Az Ady Endre Gimnázium tanáraitól és diákjaitól, azok szüleitől bizonyosan nem. De hát az Ady Endre Gimnázium tanárai, diákjai és azok szülei négyévente csak egyetlen napig, percig, egy ikszelés másodpercéig fontosak. Után már csak a zsákmány számít Türköknek, Mészárosoknak, Orbánoknak.