Történelmi pillanat ez a NER kilencedik évében. Hollik szóvivő végre kimondta az Orbán-rendszer egyik tételmondatát: a törvénysértés politikai kategória. Vagyis a politika, egész pontosan Orbán dönti el, mi számít törvénysértésnek és mi nem.

A sután luxus-gate-nek keresztelt ügy lényege: Orbán Garancsi Kötélbarát István fizette magángépen utazott focimeccsekre. Persze ez csak a jéghegy csúcsa: mint kiderült, a NER-elit előszeretettel használja a luxusrepülőt, épp úgy, mint a Mészáros Lőrinchez kötődő yachtot az Adrián. Feltűnik a két luxusjármű környékén mindenki, aki sikeresen tartja a markát, ha épp elosztandó adóforintok sorsa forog éppen kockán.

Hogy kicsit életszerűbb legyen, miről is van szó, fordítsuk a dolgot hétköznapira: a minden ember szociális hálózatának egyik fő alkotó- és mozgató eleme a szívességek kölcsönös rendszere. Te kölcsön adod nekem a sarokcsiszolót, én neked a csavarbehúzót. Valaki segít költözködni, a másik kivisz a reptérre, vagy kölcsön adja a kocsiját egy bécsi kiruccanáshoz. Hálatelt szívvel gondolunk arra, aki egy hétvégére odaadja a balatoni nyaralót, és később mi sem tagadjuk meg tőle a gyümölcsprést. Így működik minden, lazább vagy szorosabb baráti, ismerősi hálózat.

Ugyan ez azonban már komoly visszásságnak, sőt, mondjuk ki: korrupciónak számít, ha mondjuk a gyógyszergyár viszi luxusútra az orvost, mert az ő termékeit írja fel a pácienseknek. Pedig a doktor bácsi is a szabadidejében repül a trópusokra, még sincs rendben a dolog.

Még a magyar törvényhozó is tisztában volt vele egykor: a korrupció nem csak pénz formájában jelenhet meg. Ezért is került a törvénybe, hogy a képviselő legfeljebb egy havi illetményével egyenértékű ajándékot fogadhat el, az ennél drágábbról számot kell adnia. Persze egy 800 ezres élmény sem akármi, de fogadjuk el, hogy a magyar képviselők ennél többre taksálják magukat. Az már persze nincs benne a remek törvényben, hogy hányszor lehet ilyen ajándékot elfogadni egy nap. De ha a havi járandóság alatt van, be sem kell számolni róla.

Azt nem tudjuk, hogy Orbán hányszor utazott Garancsi számlájára, azt viszont igen, hogy egy ilyen repülő drága mulatság, 2-3 millió forintba kerül minden, használatban töltött órája.

Természetesen lehet matekozni – ahogy teszik most ezt a kormányzati agytörsztök –: osztani, szorozni, főleg kivonni, hogy kiderüljön: nem is ajándék ez, és messze van a 800 ezres limittől is.

Miként arról is lehet egyenleteket felállítani, miért is sikeres annyira Garancsi, aki persze nem kéri vissza a szívességeket – de el sem ugrik, amikor kapja. Mármint a százmilliárdos állami megrendeléseket, a személyre szabott törvényeket, egyszóval: a baráti szívességek baráti viszonzását. Kár, hogy végül minden számlát mi, adófizetők állunk.

Hollik István szóvivő azonban új szintre emelte az üggyel kapcsolatos diskurzust. A “miért kapnak ennyi milliárd adóforintot Garancsi érdekeltségei?” kérdésre azzal a szónoki remekkel felelt: “Garancsi István azért sikeres, mert sikeres!”

Ám még ez is eltörpül a korábban már idézett mondat, a NER alaptézise mögött: “Aki azt mondja, hogy ez törvénysértés, az egy politikai vélemény. Én szerintem meg nem.” Hát, szerintünk sem. Mármint: a törvény betartása vagy annak megsértése nem politikai kérdés. Egy jogállamban. Magyarországon viszont…

Hollik nem kevesebbet állít, minthogy a jog uralma helyett ma Magyarországon a politika uralkodik. Ezt eddig is tudtuk – az EP szavazása óta papírja is van róla Orbánnak -, de eddig senki nem vette a bátorságot, hogy ki is mondja. Sok munkát megspórolt volna Hollik Sargentininek, ha ezt előbb közli. A sok száz oldal helyett bőven elég lett volna ez az egy mondat. Még sok is.