- Merkel még okozhat kellemes meglepetést az EU-ban, mert őt, Macront és Ruttét kivéve politikai törpék ülnek az európai vezetők asztalánál és a kancellár továbbra is toronymagasból tekint le rájuk;
- Weber az oka, hogy a Néppárt nem intett búcsút a Fidesznek, és így nem határolta el magát a kellő mértékben az illiberáris demokráciától – mondja Cohn-Bendit;
- Az osztrák miniszterelnök felívelő pályája azt tanúsítja, a mai EU a bezárkózás és a nacionalizmus fel hajlik.
Brazília a legújabb példa arra, hogy a demokrácia veszélyben van az egész világon. Nem arról van szó, hogy reakciósok kezdik puccsal vagy forradalmakkal elragadni a hatalmat jogszerűen megválasztott kormányoktól. Az igazság kevésbé drámai, ugyanakkor alattomosabb: az emberek olyanokat választanak meg, akik nem demokraták. Azaz nem tisztelnek olyasmit, mint a szabad sajtó, a független igazságszolgáltatás és a kisebbségi jogok. A braziloknál csak a rosszkor jött gazdasági visszaesés, illetve a korrupció kellett hozzá, hogy a szélsőjobbos Bolsonaro legyen az elnök. Hasonlóképpen történt ez Magyarországon is, ahol a különféle vesztegetési botrányok előbb megbuktatták a hagyományos jobboldali pártokat, majd a válság bedöntötte az MSZP-t is. Ennél a pontnál a Fidesz tudott annyi szavazatot összeszedni, amivel azután a maga javára firkálhatta meg az összes választást. Az eredmény az lett, hogy a magyaroknál már inkább pártállam van. Ez pedig arra emlékeztet, hogy mindig elég csupán néhány rossz döntés, illetve kedvezőtlen GDP növekedési adat, és a liberális demokrácia kikerül a felszálló ágból.
Alexander Stubb ugyan felsült odahaza, finn kormányfőként, még sincsenek semmiféle aggályai, amikor azért kampányol, hogy ő legyen a Bizottság következő elnöke. De ha netán veszít is Weberrel szemben, amikor a Néppárt eldönti, hogy ki legyen a Spitzenkandidat-ja, ha jól szerepel, szóba jöhet az EU-külpolitika következő irányítójaként. Az európai értékeket kívánja megvédeni és igen éles szavakkal nyilatkozott Salviniról az olasz költségvetési vita kapcsán, illetve azt mondja, hogy kitenné a migrációellenes Orbán Viktort az EPP-ből, ha az nem hajlandó kitartani a közös normák mellett.
A konzervatív újság úgy ítéli meg, hogy Merkel meggyengülése folytán az unió még az eddiginél is kevésbé lesz képes bátor döntéseket hozni, de azért korai volna leírni a kancellárt. Hogy olvad a hatalma, az látnivaló volt, miután rosszul kezelte a migránsválságot. Az is megnyirbálta a tekintélyét, hogy a bevándorlás-ellenes Magyarország és Lengyelország elutasította a kvótákat. És most jött a bejelentés, hogy feladja a pártelnöki tisztet. Egy vezetőt semmi sem gyengíthet meg jobban, mint az, hogy közli saját visszavonulásának menetrendjét. ám az EU-ban változatlanul nem szabad lebecsülni a befolyását. Charles Grant, az Európai Reformközpont nevű elemző intézet vezetője úgy jellemzi a jelenlegi helyzetet, hogy Macront és Ruttét leszámítva csupa politika törpe ül az állam- és kormányfők brüsszeli asztalánál. A kancellár továbbra is több fejjel kiemelkedik közülük.
Sokan pont ezért vélnek attól, hogy csak súlyosbodik Európa baja, miután a kancellár lelép a színről. Mujtaba Rahman, az Eurasia Csoport európai igazgatója szerint a populista olasz, osztrák, magyar és lengyel vezetés saját álláspontja megerősítésének tekinti Merkel fokozatos visszavonulását, illetve újabb bizonyítékát látja benne, hogy hanyatlanak a nagy pártok. Ez pedig ráerősít arra a benyomásra, hogy lendületben vannak a nacionalisták az EP-választás előtt. Az erőpróbát egyébként is úgy értékelik, hogy az a döntő csata lesz az Orbán vezette populisták, illetve a haladó liberalizmus között. Utóbbi élén Marcon áll, aki nyíltan vállalja a küzdelmet a földrész lelkéért. De sokan úgy gondolják, hogy éppen emiatt a német kormányfő a hátralévő időben, saját öröksége megmentése érdekében, bevet majd mindent, amit csak tud. És ehhez a francia elnök készséges partner. A Spinelli Csoport elnöke úgy ítéli meg, ha Berlin és Párizs a szövetségi EU mellett dönt, mások követik majd őket. A labdát továbbra is Merkel birtokolja.
Cohn-Bendit ellenzi, hogy Manfred Weber legyen a Bizottság következő elnöke, mert a bajor politikus az Európai Néppárt frakcióvezetőjeként megakadályozta, hogy Orbán Viktort kizárják az EPP-ből, és ezáltal a pártcsalád nem határolódott el kellőképpen az illiberális demokráciától. A volt zöld EP-képviselő szerint az EU következő vezetésének döntés elé kell állítania azokat az államokat, amelyeknek gondot okoznak a közös értékek: vagy teljes mértékben betartják azokat, vagy mehetnek isten hírével az unióból. Mint mondta, itt nem csupán Magyarországra és Lengyelországra gondol, hanem a korrupció sújtotta Romániára és Bulgária is. Egyben ostobának, tévesnek és Ausztriára nézve veszélyesnek nevezte, hogy az ország otthagyja az ENSZ migrációs csomagját.
A politikus szerint az európai liberális demokratáknak fel kell ismerniük, milyen súlyos a helyzet és végre ki kell állniuk a közös földrészért. Cohn-Bendit éppen ebből a megfontolásból támogatja Macront, mert véget kell vetni a jobboldali-populista kísértésnek. Figyelemre méltónak tartja ugyanakkor, hogy ezek a pártok egyfolytában szidják az EU-t, ám semmiképpen sem szeretnének kilépni belőle. A harc a földrész jövőjéért folyik. Saját magát úgy határozta meg, hogy ő az ellen-Bannon, aki az unióbarát erőknek kíván segíteni a tagállamokban. Mert ha nem védik meg a nyílt, szolidáris társadalom értékeit, akkor olyan lidércnyomás következhet be, mint az USÁ-ban, vagy Brazíliában. Egyben tanulni kell a német és az osztrák történelemből, vagyis össze kell fogniuk a liberálisoknak, a baloldaliaknak és a demokratáknak az autoriter irányzatok ellen. A helyzet ugyanis igen komoly és nem szabad megosztottan csatába szállni.
FAZ
A jobboldali újság igazat ad a német kormánynak, amikor az arra figyelmeztet, hogy a világszervezet készülő migrációs keretegyezménye nem nemzetközi jogi megállapodás. Az is biztos, hogy az okmány nem fog népvándorlás kiváltani. Aki az ellenkezőjét állítja, az durván félrevezeti a közvéleményt. De még ha csupán egy politikai nyilatkozatról van is szó, az ilyet nem azért szokták aláírni, hogy azután feledésbe merüljön annak célja. Pontosan ilyen okból marad távol a megállapodástól az Egyesült Államok, Ausztria, vagy Magyarország. Semmilyen formában nem szeretnék ugyanis a migránsok jogait erősíteni. Ugyanakkor Németországban a bevándorlók már most is széles körű jogokat élveznek, úgy hogy objektíve nemigen érthető az ügyet övező felhajtás. Viszont megint csak megmutatkozik, hogy még jó ideig napirenden lesznek a 2015-ös válság következményei. Az AfD kampány csak azért lehet sikeres, mert a többi politikai erő megengedte, hogy sok polgár elveszítse a bizalmat az állam iránt.
A lap szerint nem véletlenül nevezik az osztrák kancellárt Macron ruhájába bújt Orbánnak, illetve olyan Trumpnak, aki karcsúsított öltönyt visel, és tekintik egyben pedig az utóbbi 70 év legveszedelmesebb politikusának. Kurz maga a világ legfiatalabb vezetőjeként szeretné, ha ideológián túllépő, pragmatikus reálpolikusnak tekintenék, aki nem játéka mindenféle szélnek. Viszont hogy kemény álláspontot képvisel a menekültkérdésben, illetve összeállt az egykori SS-ek által alapított Szabadságpárttal, az úgy minősítették, hogy Európa a szélsőjobb felé sodródik. A korát pedig a rideg, könyörtelen feltörekvés bizonyítékának veszik. A hosszú portré-interjú azonban semmit sem talált benne, ami keményen populista vagy féktelen volna. Bizonyosan nagy hatással volt rá most 90 éves nagymamája, aki a világháború idején Szerbiából menekült Alsó-Ausztriába. Akkor kizárólag csak magyarul beszélt, de megtanult németül, viszont az egész család tudja, mi az a háború.
Kurz nem gondolja, hogy elkerülhetetlen az összecsapás az európai és az iszlám kultúra között. Szerinte csupán a radikális gondolatokat távol kell tartani Ausztriától, erre szolgál a közelmúltban elfogadott törvény. Ugyanakkor azt mondja, a migráció nem folytatódhat az eddigi módon. Mert különben a muzulmán lakosság aránya 2050-re 20%-ra nő a mostani 10%-ról. Ettől azonban még működhet a multikulturalizmus, ha a kormányok nem követnek el túl sok hibát. 3 éve nem értett egyet a német határnyitással, de most azt mondja: nem ezen múlt a menekültválság. A határok lezárását változatlanul szükségesnek tartja. Azt viszont nem tartja meglepőnek, hogy a hibás politika felhozta a szélsőjobbos, bevándorlás ellenes pártokat. Három fontos dolgot hallott a segélyszervezeteknél dolgozó barátaitól: segíteni kell a bajbajutottaknak, nem alakulhat ki káosz a migránsok miatt Ausztriában, illetve nem lehet elfogadni, hogy évente 10 ezren fulladjanak a tengerbe menekülés közben.
A választásokon szembement Merkel doktrinájával és voksokat hódított el a szélsőjobbtól. Viszont a választás után csak a Szabadságpárt maradt partnernak, mert a szociáldemokraták felmondták a nagykoalíciót, miután ott csak a kisebbik erőt jelentették volna. Az FPÖ-t szükséges rossznak tekinti, amelynek azonban még sokat kell tennie, hogy megszabaduljon a rasszizmustól. Viszont Kurz gyorsan elhatárolódott szövetségesétől, amikor az különféle náci botrányokba bonyolódott. Felhozza, hogy az zsidó közösség már akkor mellette állt, amikor integrációs miniszterként dolgozott. Szigorúan Izrael-párti. Az európai határok őrizetét meg akarja erősíteni. Nem állítja, hogy mind a 100 ezer migráns jól beilleszkedett osztrák földön. Ugyanakkor önmagát haladónak tekinti, aki teljesen normális emberként él. Az újságíró szerint pontosan ezért vállalkozott erre a beszélgetésre. Tehát hogy megmutassa: manapság immár az járja, hogy Európa bezárkózzon és nacionalista legyen.