- A magyar kormány úgy gondolja, hogy idehaza minden rendben van a demokrácia, a jogállam, a szólásszabadság körül;
- Timmermans: Orbán Viktor szíveskedjék még burkoltan sem zsidózni Soros ürügyén;
- Európa élvonalában vannak a magyarok, ha a migránsokat kell utálni.
Paul Krugman szerint az amerikai Republikánus Párt teljesen rááll a tekintélyuralmi vonalra, vagyis követi azt az utat, amelynek klasszikus példáját a nacionalista Fidesz szolgáltatta. A magyar párt nem tankokkal, sokkal körmönfontabb módon szerezte meg a teljhatalmat, alakított ki de facto egypártrendszert – mutat rá a Nobel-díjas közgazdász. Így-úgy kiterjesztette uralmát a sajtóra, felszámolta az igazságszolgáltatás függetlenségét, manipulálta a választási rendszert, hogy megfossza jogaiktól az ellenzéki szavazókat, átrajzolta a választási körzetek határait és új játékszabályokat honosított meg, amelyek révén 50 %-nál rosszabb eredménnyel is kétharmadhoz jut. Orbán Viktor a demokratikus normák ellen dolgozik.
Mindez ismerősen hangzik az Egyesült Államokban, ahol a Köztársaság-pártiak hasonló taktikát alkalmaznak, igaz, nem országosan, hanem egyelőre azokban az államokban, ahol övék a hatalom. És pontosan ebből a szempontból nagy szerencse, hogy éppen Trump az elnök. Ez az önjelölt diktátor megveti a jogállamot, korrupt, idegen hatalmak valószínűleg megvették, ugyanakkor lusta, fegyelmezetlen, önimádó és alkalmatlan. Mégis azért jó, hogy ennyire nevetséges, mert ő az arca az Amerikát fenyegető mélyebb veszélynek. Ezek az erők ugyanis még felülkerekedhetnek. Wisconsinban máris az megy, mint Magyarországon: a demokraták a szavazatok 54 százalékával a mandátumoknak mindössze 37 %-hoz jutottak. De ugyanez történt Michiganban, North-Carolina-ban pedig nyíltan meghamisították a választást. A párt képviselői mind inkább osztják a Fidesz nézeteit, beleértve hogy semmibe veszik a demokráciát. Mindenre képeeks, hogy megszerezzék, illetve megtartsák a hatalmat. És csak egyetlen választás kell ahhoz, hogy a demokrácia vereséget szenvedjen Amerikában.
FAZ
A magyar kormány gyenge Bizottságot szeretne, ugyanakkor úgy érzi, légből kapottak a brüsszeli vádak és az országot igazságtalanul próbálják elszigetelni az unióban. Erről beszélt a Külügyminisztérium helyettes államtitkára a lapnak adott interjúban. Magyar Levente kiemelte, hogy képtelenek az állítások a demokrácia és a jogállam megsértéséről. Szerinte pont az ellenkezőjét bizonyítja, hogy milyen nagy számban jönnek az országban külföldi befektetők, hiszen számukra fontos a politikai stabilitás, valamint a kiszámíthatóság, a versenyképesség.
Ugyanakkor a politikus nagyon nincs jó véleménnyel a Bizottságról, illetve az Európai Parlamentről. Emlékeztetett arra, hogy a Fidesz háromszor egymás után is jelentős győzelmet aratott, ennélfogva erős a felhatalmazása. Úgy gondolja, hogy nem tiszteli a magyar népet az, aki elvitatja a választási eredményt. De megalapozatlan az a vád is, hogy nálunk korlátoznák a szólásszabadságot. Arra hivatkozott, hogy a kormánykritikus RTL Klub, illetve Index piacvezető a maga szegmensében. Tagadta egyúttal, hogy nyomás alá helyeztek volna bizonyos intézményeket és civil szervezeteket, lásd a CEU-t. Sorosról azt mondta, hogy az megpróbál politikai befolyásra szert tenni az országban és kétes menekültügyi csoportokat támogat. Pedig azok közül nem egy kétségtelenül migránsokat akar behozni az országba, illetve átvinni azokat rajtunk keresztül Nyugatra. A helyettes államtitkár ugyanakkor elutasítja, hogy az uniós támogatásokat a demokratikus normák betartásához kössék.
A populistákkal szemben foglalt állást a német kancellár, amikor Marrakes-ben személyesen magyarázta el, országa miért csatlakozik az ENSZ Migrációs Csomagjához. Azzal érvelt, hogy az illegális migráció nagy félelmeket vált ki és ezt azután arra használják ki a nemzetközi szabályozás ellenfelei, hogy hamis híreket hozzanak forgalomba. Pedig összefogásra van szükség a nemzeti külön utak helyett. A világszervezet főtitkára a konferencián tételesen cáfolta, hogy az egyezmény korlátozná a tagállamok jogait, és hogy a fejlett államoknak ne lenne szükségük bevándorlókra.
A jelentés hozzáteszi, hogy az okmány, amelyhez végül 164 kormány csatlakozott, Európában a megosztottság jelképe lett. A sort a jobboldali-nemzeti Orbán Viktor nyitotta meg, aki megakadályozta, hogy az EU közös álláspontot alakítson ki. Majd csatlakozott hozzá a többi közt Lengyelország, Olaszország és Ausztria. A német vezetés pedig most attól tart, hogy a jövő évi európai választások előtt a populisták megint csak álhírekkel keltenek hangulatot.
Radikális, nacionalista és illiberális erők szövetségbe tömörültek, hogy nemtelen célokra használják az új nemzetközi migrációs megállapodást – állapítja meg a vezércikk. A hamis hírek erejét tragikus módon illusztrálja, milyen dezinformációs áradat körítette a biztonságos és rendezett migrációt megcélzó dokumentumot, amely nem kötelező, de jelképes és fontos. A törésvonal ugyanakkor keresztülfut az EU-n is, 9 tagállam elvetette az egyezményt. Az ellenerők átveszik azt az amerikai érvelést, amely a tényekkel ellentétben azt állítja, hogy a szerződés korlátozza az államok jogait. És Trump hadjárata ezúttal sikeresebb volt, mint amikor a párizsi Klímaegyezményt mondta fel. A migráció körüli félelemkeltés ugyanis hihetőbb, annál is inkább, mivel az idegengyűlölők és az identitáspolitikai hívei módszeres kampányt folytatnak érdekében. Pedig szembe kell nézni azzal, hogy a migrációt nem lehet falakkal vagy bűnbakok fabrikálásával szabályozni
A vezércikk azt hangsúlyozza, hogy a migránsoknak ugyan elemi szükségük van a védelemre, még sincs sok alap ünnepelni a Marrakesben megszületett megállapodást, már csak azért sem, mert egyes államok részéről méltatlan hazugságkampány kísérte a szerződést. Az aláírást amúgy azért időzítették az emberi jogok világnapjára, mert ily módon is hangsúlyozni kívánták, hogy mindenkinek joga van biztonságban és méltóságban élni, még a menekülteknek is. Ám ha körülnézünk a világban, azt látjuk, hogy a háború óta nem volt ekkora veszélyben a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jog. Lényegesen csökkent az államok hajlandósága, hogy együttműködjenek és kompromisszumokat kössenek. Eklatáns példája ennek, hogy az EU szakítópróba elé került: Magyarország és Lengyelország már rég eltávolodott az alapjogoktól, noha azokra épülve lett az unió a béke és a jólét szigete.
Ebben a helyzetben egyetlen totalitárius rendszernek sem kell félnie a következményektől, ha megsérti az emberi jogokat, mert nincs olyan nemzetközi szervezet, amely fellépne. Az országok inkább félrenéznek, mert első az üzlet. Csak éppen a biztonságot és a békét teszik ily módon kockára. Ebből a szempontból Marrakes üdítő kivételt jelent. Mégsem lehet feltételezni, hogy a szerződés a közeljövőben fontos szabályzó szerepet töltene meg, pedig a jogtalanság robbanásveszélyes, a világban 250 millió menekült él.
Európában leginkább a magyarok, az olaszok és a görögök utasítják el a migrációt. Ezt mutatta ki az amerikai Pew közvélemény kutató legfrissebb felmérése, bár az is igaz, hogy világszerte általában csekély a készség a bevándorlók befogadására. Magyarországon és Görögországban mindössze 2 % gondolja úgy, hogy több menekültnek volna helye az országban. Olaszországban ez a szám 5 %. Ezzel szemben a görögöknél 82 % hallani sem akar még több idegenről, nálunk 72 % van ezen a véleményen, az olaszoknál 71 %. Sokkal kisebb az elutasítás mértéke Hollandiában, Nagy-Britanniában, valamint Spanyolországban (39, 37, illetve 30 %.) Ugyanakkor főleg délen tekintik nagy gondnak a hazai lakosság kivándorlását.
FAZ
A migráció a populizmus kiváltója, de nem az oka. Ezt a tételt állította fel a Migrációs és Demokratikus Fórum, valamint a drezdai Műegyetem most közzétett tanulmánya. Mint rámutat, ezek az erők alig 12 év alatt háromszorosára növelték népszerűségüket, megerősödésükkel vége lett a politika bal- és jobboldali tagolásának, a hagyományos párttérkép felbomlott, egész államok kerültek nyomás alá. Az ugyanakkor biztos, hogy a migráció felerősítette és kiélezte az ellentéteket az egyes társadalmakban, továbbá azok között. Azon kívül politikai robbanóanyagot rejt magában. Akik úgy érzik, hogy a politika magukra hagyta őket, azok a bevándorlás elutasításával az elittel, a nyílt, liberális és sokszínű társadalommal szemben védekeznek. Belejátszik mindebbe a félelem az iszlámmal, valamint a globalizáció hátrányos következményeivel szemben. Ráadásul a pártok nagy felületeket védtelenül hagynak ez ügyben és ez ajándék a jobboldali-populista köröknek.
Ezek az ellentétek igazából a migráció nyomán váltak láthatóvá, pl. a Nyugat és a Kelet között. A kontinens középső részén, ahol kevés a migráns, főként az identitás és a szociális összefogás elvesztésének réme segítette a populistákat. Utóbbiak számára a migráció a fő téma a hívek mozgósítására. Hogy ezt a folyamatot meg lehessen állítani, a szerzők mindenek előtt azt ajánlják, hogy a politika szerezze vissza a kérdéskör értelmezését, vagyis áttekinthető módon tartsa kézben a bevándorlást. A pártok ne üljenek fel a botránystratégiának, hanem tárgyszerűen vitassák meg a jelenséget. Fontos továbbá a képzés, és az, hogy az embereknek legyen kapcsolatuk migránsokkal, mert az elveszi az előítéletek erejét. De az is nagyon lényeges, hogy törődjenek az aggályokkal és oldják meg a gondokat, ahelyett, hogy bemennének a jobbboldali-populisták utcájába. Vagyis itt már nem csupán a menedékpolitikáról van szó.
A Bizottság alelnöke bírálta Orbán Viktort a Soros György elleni antiszemita kampányért. Timmermans azt mondta, hogy a magyar kormányfő ugyan hangosan hirdeti a zéró toleranciát a zsidóellenességgel szemben, de jó volna, ha kerülné azokat a szavakat, amelyek egy bizonyos rétegnek szólnak és a legsötétebb reakciót képesek kiváltani. A politikus úgy fogalmazott, hogy az antiszemitizmus olyan, mint a kanári a bányában: ha megszólal, akkor ott baj van. És amikor az identitásra épülő politika előtérbe kerül, akkor az első áldozatok mindig a zsidók. Az apropót az adta, hogy az unió Alapjogi Ügynöksége most először átfogó közvélemény kutatást végzett az európai zsidóság körében, így Magyarországon is, és az derült ki, hogy a megkérdezettek 85 %-a az antiszemitizmust tartja a legnagyobb társadalmi-politikai gondjának tartja az antiszemitizmust. (Magyarországon ez a korrupció – a szerk. megj.) Ennélfogva csaknem minden 3. azt fontolgatja, hogy kénytelen-kelletlen eltávolodik közösségétől, 38 % pedig a kivándorláson gondolkodik.
A múlt iránti mérgező nosztalgia megfertőzte az egész világot, a populizmus lecsap a rózsaszín történelmi emlékekre és valami egészen rettenetes dolgot csinál belőle. Erre figyelmeztet a lap, kiemelve, hogy a jelenség, az egykori nagyság iránti vágy talán Törökországban érhető leginkább tetten, de igencsak jellemzi Magyarországot is. A hatalom azért hangoztatja lépten-nyomon, hogy voltak idők, amikor az ország még birodalomnak számított, mert az segít célba juttatni a törzsi-populista mondandót. Amúgy Erdoganhoz hasonlóan Orbán ugyancsak támadja a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványt és nemrégiben betiltotta a gender szak oktatását. A Kárpátia együttes dalban örökítette meg Nagy-Magyarországot, paradicsomnak lefestve azt. A politikai elit természetesen manipulálja ezeket az érzelmeket. A miniszterelnök egyfolytában a Magyar Királyságról regél, sajnálkozik, hogy az már nincs, és kesereg a területek elvesztésén.
A birodalmi nosztalgia nem csupán érzés, hanem katalizátor is. A politikai törzsiség veszélyes formájává alakítja át. Együtt jár a nacionalizmussal, a bezárkózással, a szexizmussal, a melegek gyűlöletével. A történelmi visszarévedés nyíltan civakodik másokkal, titokban pedig a terjeszkedést célozza meg. Indulhat ártatlan nemzeti büszkeségként, de soha nem áll meg ennél a pontnál. A következő lépés annak hirdetése, hogy a szomszéd államok valójában az adott ország részét képezik, és csak arra várnak, hogy újra egyesüljenek az anyanemzettel.