• Az európai konzervatívoknak vigyázniuk kell, mert hatalomra segíthetik Salvinit és Orbánt, ha túl sokáig cirógatják azokat, miközben mindkettő az unió szétverésén dolgozik
• A brit toryk még beleköphetnek Salvini levesébe, mármint hogy az olasz szélsőséges politikus létrehozhassa az egységes nacionalista frakciót Strasbourgban
• Kovács Zoltán szerint Brüsszel megpróbálja kioktatni Magyarországot (értsd: a magyar kormányt), de hasztalan, mert az úgysem enged
A kommentár szerint Trump létre akarja hozni a populisták világklubját, ennek érdekében szinte példátlan segítséget nyújtott az izraeli kormányfőnek, akit azután a szavazópolgárok megerősítettek hivatalában. Olyannyira, hogy enélkül Netanjahu aligha győzhetett volna. Ideértendő, hogy az elnök terrorszervezetnek nyilvánította az Iráni Forradalmi Gárdát, elismerte a Golan megszállását és Jeruzsálembe helyezte át az USA nagykövetségét. Tavaly az elnök még elszigetelődött a G7-es csúcsértekezletén, amikor azt sürgette, hogy vegyék vissza Oroszországot. Mára az akkori ellenlábasai vagy meggyengültek, vagy – mint a japán miniszterelnök – átmentek mini-Trumpba. Olaszország ma már jelentős részben az elnök populista táborának részét alkotja.
A vezető államokon túlra tekintve Orbán pontosan olyan pillért képez a washingtoni tervekben, mint izraeli kollégája. De ugyanebbe a kategóriába tartozik a brazil és az indiai elnök is. A maguk módján valamennyien rombolnak, épp úgy, ahogyan azt Trump teszi. De aki tudni akarja, hogy a továbbiakban mi várható a Fehér Ház részéről, annak érdemes odafigyelnie az izraeli választásokra. A tanulság az, hogy a demokrácia halálához nem okvetlenül szükséges a sötétség. Elvonhatják az éltető oxigént a jól megvilágított szavazófülkékben is.
Az újság úgy ítéli meg, hogy az európai konzervatívoknak erkölcsi kötelességük kerülni Orbánt és Salvinit, és a nagy pártok nem működhetnek együtt idegengyűlölő nacionalistákkal, akik azt remélik, hogy uralni fogják a következő Európai Parlamentet. A szerző, aki az utóbbi hónapokban járt Budapesten, Varsóban és Rómában is, nem azt tartja kulcskérdésnek, hány szavazatot kapnak a szélsőséges erők, bár az is aggasztó, hanem hogy megpróbálnak és képesek-e létrehozni egy kifejlett fasiszta szövetséget, de úgy, hogy abba betársulnának a fenyegetett kereszténydemokraták, akik keményebb partnert keresnek. A legutóbbi felmérés szerint Salvini jelenleg jócskán elmarad az áhított szinttől: a szélsőségesek 150 helyre számíthatnak. Az általa meghirdetett összefogás eléggé siralmasan indult: hétfőn nem sikerült Milánóba csábítania sem Le Pent, sem Orbán, sem Strachét.
Érthető, hogy sok baloldali a fasizmus visszatértének csatakiáltásával igyekszik mozgósítani a szavazópolgárokat. Ez hatékonyabb, mintha azt mondanák, hogy Európa könnyen zsákmányul eshet a nyíltan xenofób, intoleráns, propaganda által vezérelt, erősember-imádó pártoknak. A mérleg másik serpenyőjében azok vannak, akik lekicsinylik a fenyegetést. A szélsőjobbot úgy mutatják be, mint amely krónikusan megosztott, és hogy a bevándorlás nem lesz olyan kényes téma, amint ahogy azt Salvini és az őfélék beállítják. Az igazság a kettő között van. De nem valószínű, hogy szélsőséges cunami következne be, nem kell számítani az önjelölt diktátorok áttörésére.
A lényeg úgyis a választások után jön, mert félő, hogy a konzervatívok elkezdik átvenni a fasiszták technikáját, soraikba illeszteni a szélsőségeseket, így azok közelebb kerülnek a hatalomhoz. Az újságíró a múlt hónapban döbbenten látta Budapesten, hogy Nicholas Sárközy a nyílt színen átölelte Orbánt, alig pár nappal a Fidesz néppárti felfüggesztése után. Ez újabb jele annak, hogy a francia jobboldal vezető ereje keményvonalasoknak, illetve radikálisoknak udvarol. A magyar miniszterelnök és Salvini már tett kísérletet az összefogásra, és Orbán módszeresen lebontja országában a fékeket és ellensúlyokat. Azonban még ez sem győzte meg a konzervatívokat, hogy teljes egészében ki kellene rakni a strasbourgi frakcióból. Ez pedig csak arra jó, hogy legitimálja a magyar és az olasz vezető megnyilvánulásait, még inkább alátámassza, hogy a demokrácia félrecsúszott.
A szélsőjobbnak esélye van arra, hogy győzzön a kulturális és identitásháborúban, ha társakra talál saját pártbirodalmán túl. De ha nem veszik be a hatalmon lévő elitbe, akkor csak korlátozott veszélyt jelent. A szélsőségesek egymaguk nem képesek átvenni az EU ellenőrzését, de eszméik kétségtelenül megfertőztek másokat. A nagy pártoknak igazolniuk kell, hogy megvan bennük akarat és a történelmi felismerés, mármint, hogy a nacionalisták és rasszista demagógok ne kerülhessenek közel a hatalom sáncaihoz. Ez a döntő. És jó lenne, ha Weber olvasná az idevágó politikai irodalmat.
Kovács Zoltán azt közölte, hogy az EU hiába próbálja politikai, kulturális és sok más értelemben kioktatni Magyarországot, az ettől nem fog megváltozni. A lap azért kereste meg a szóvivőt, mert címlapsztoriként hosszú összeállítást készített arról, miként egyesülnek a nacionalisták, hogy szétszakítsák Európát. A cikkben megszólalt Szíjjártó Péter is, aki szerint a magyar, a lengyel és a cseh kormány el van szánva, és megakadályoz minden kísérletet, amelynek célja, hogy felforgassa a földrész etnikai összetételét. A lap rámutat, hogy itt érhető tetten az egyik fő elválasztó vonal a kontinensen: a liberális Nyugat és az élesen nacionalista Kelet világnézeti csatája. Ez az árok leginkább Magyarország esetében rajzolódik ki. Orbán és Brüsszel küzdelme lakmuszpapírként szolgál a populisták és a szélsőjobbosok számára, amint azok a politikai fő áramlat felé araszolnak Európában. A kérdés most az számukra, mennyire mehetnek szembe az elvekkel a migráció, az emberi jogok és a gazdaság kapcsán.
Szíjjártó szerint a tömeges bevándorlás módosította a játékszabályokat, az okoz egy sor politikai viszályt a tagállamok között. Ezzel még liberálisok is egyetérthetnek. A magyar kormány plakáthadjáratot indított az EU ellen, miközben vidéken az unió zászlói mellett sok helyen kint vannak a táblák is, hogy Brüsszel mennyi pénzt adott a szóban forgó beruházásra. Az ország ebben az időszakban 28 milliárd dollárt kap az uniótól. Tessely Zoltán, Bicske parlamenti képviselője és Orbán hűséges követője el is ismeri, hogy a közösségi források nélkül nem boldogulnának. Ez azonban nem enyhíti a kritikát. A politikus azt mondja, hogy nincs az az összeg, amennyiért a magyar fél befogná a száját az uniós visszásságok láttán.
Sok magyar azonban nem ért egyet ezzel a hozzáállással. Most pl. folyik az aláírásgyűjtés, hogy az ország csatlakozzon az Európai Ügyészséghez, mert akkor külső intézmény tudná szemmel tartani a gyanús magyar ügyeket és véget tudna vetni a korrupciónak. A fő szervező, Hadházy Ákos azt fejtegette, hogy a kormány szajkózza a hazugságokat és az emberek egy idő után el is hiszik azokat, ebben áll a hatalom sikerének titka.
Európában összeállnak a szélsőjobbos nacionalisták, hogy megszilárdítsák befolyásukat az unión belül. Szélsőséges politikusok a margóról a közép irányába tartanak, de egyre biztosabbak a májusi esélyeiket illetően. Le Pen ezt úgy érzékelteti, hogy idáig is sorra dőltek el a dominók: Magyarországon, Ausztriában, Olaszországban, Svédországban. A francia Nemzeti Gyűlés várhatóan az eddiginél több megbízottat küldhet az EP-be. De feljövőben van a többi, haszonszőrű párt is. Egy idő után pedig belülről formálhatják az EU döntéseit. Le Pen és Salvini nem feszegeti a kilépés lehetőségét, viszont azon van, hogy szétszakítsa az uniót egyben tartó szálakat, mert céljuk az, hogy tönkretegyék a szervezetet – mondja a NATO korábbi politikai tervezési igazgatója.
Közbizalom erősen megingott Brüsszellel szemben. A fokozódó egyenlőtlenségek protekcionizmushoz és populizmushoz vezethetnek. Máris milliók voksolnak a populistákra és nacionalistákra, akik az EU alapelveit támadják és összeesküvést szőnek Európa átalakítására. Hogy tervüket keresztül tudják vinni, ahhoz legalább a strasbourgi mandátumok egyharmadát el kell nyerniük. Néhány felmérés szerint ez nem is lehetetlen. És akkor, ahogy Bannon megfogalmazta: létrehozhatják a tagadás frontját. A bajok a gazdasági válsággal kezdődtek és a hatalmas migrációs hullám csak fokozta a belső ellentéteket. Utána a Brexit okozott óriási megrázkódtatást. Így most Európa hívei is gyors változást sürgetnek, nehogy a nacionalizmus megerősödjön. Az elégedetlenség az évek során elrákosodott, Párizstól Budapestig, a gyógyulás megint csak éveket vehet igénybe. A populisták gyorsan lecsaptak a dühre. A francia gazdasági miniszter úgy ábrázolja a helyzetet, hogy visszatért a történelem, a maga erőszakával és viszályaival. Az európaiaknak a jövő hónapban arról kell szavazniuk, hogy újra itt van-e a veszedelmes nacionalizmus ideje.
Hogy az EU október végéig kitolja a Brexitet, az kellemetlenül érinti Salvini elképzelését a jobboldali frakció létrehozására, mert ha a toryk újból helyet kapnak Strasbourgban, az egészen valószínűtlenné teszi, hogy sikerül egyesíteni a szélsőjobbot. Ugyanis ha a brit konzervatívok továbbra is helyet foglalnak eddigi parlamenti csoportjukban, az esetben az olasz vezető hiába ácsingózik annak meghódítására. Hiszen amíg a brit jobboldal ott van, addig oda Salvini be nem teheti a lábát. Ehhez még hozzájön, hogy a frakció másik jelentős tagja, a lengyel PiS hírek szerint nem hajlandó együttműködni sem Le Pennel, sem az FPÖ-vel. És nem valószínű, hogy a toryk összeállnának azzal az Osztrák Szabadságpárttal, amely barátsági szerződést kötött Putyinnal.
A német elhárítás korábbi vezetője az Orbán Viktor propaganda szócsövének számító magyar állami tévében bírálta Merkel menekültpolitikáját. Kijelentései valószínűleg tetszettek a magyar kormányfőnek, miután Maaßen, úgy gondolja, hogy a kancellár és az unió nagy mulasztásokat követett el a migrációs politikában. A menedékkérők és az illegális migránsok száma ugyan jócskán visszaesett 2015-höz képest, de a zsilipek szerinte még mindig nyitva vannak. A csaknem félórás beszélgetést, amely hétfőn ment le, úgy is lehet tekinteni, hogy az leszámolás a német miniszterelnök irányvonalával, amellyel nagyon nem ért egyet Orbán sem. Az interjúalany is azt hangoztatta, hogy továbbra is nagy a bevándorlási nyomás Afrika és a Közel-Kelet felől, és nem történt semmi az enyhítésére. Hozzátette, hogy a beáramló tömegeket nem lehet csak úgy beilleszteni. Ráadásul azt észleli, hogy újabb hullám van kialakulóban. Ennek elhárítására a külső határok védelmének megerősítését szorgalmazza, de azt tapasztalja, hogy az őrizet nem működik.
Maaßent tavaly novemberben mentették fel állásából, miután koalíciós válságot robbantott ki a kijelentése, miszerint Chemnitzben egy haláleset utáni tiltakozást követően hajtóvadászat indult az idegenek ellen.
„Kína üres ígéretei” címmel a lap arra hívja fel a figyelmet a közép- és kelet-európai államok, valamint a kínai kormányfő mai, dubrovniki csúcstalálkozója előtt, hogy a térségben hatalmas eladósodás és fejetlenség fenyeget az ázsiai nagyhatalom befektetési törekvései kapcsán. Peking azonban mindenképpen sikernek akarja láttatni a 16+1-es konferenciát, amelyen 12 részvevő egyben uniós tag, annál is inkább, mert a messziről érkezett vendég kedden, Brüsszelben kénytelen volt engedményeket tenni az EU-nak. Amúgy a Bizottság bizalmatlanul figyeli a fórumot, mert attól fél, hogy a kínai fél igyekszik megosztani a közösséget. De hát a régiónak, Európa kapujaként fontos szerep jut az „Új selyemút” elképzeléseiben. 2007 óta sok milliárd dollár áramlott a kontinens keleti részébe. , vagy kínai kölcsön, vagy közvetlen építési megbízások formájában. Az első számú célpont Szerbia, jó 10 milliárd dollárral, utána Magyarország következik, amelynek idáig nem egészen 4 milliárd dollár jutott.
Csakhogy a hitelek drágák és az érintett államok könnyen adósságcsapdába esnek. És van rá példa, hogy az adósság fejében Kína rátette a kezét a megépített infrastrukturális létesítményre. De sokszor előfordul az is, hogy a kilátásba helyezett befektetésből nem lesz semmi. Szóval itt nem ártana egy kicsivel több megbízhatóság. Végül pedig súlyos gond a tervszerűtlenség, az átgondolt fejlesztési koncepció hiánya is.