Ez a legnagyobb különbség Magyarország és Ausztria között. 

Ausztriában előrehozott választás lesz, mert a szélsőjobboldali kormányfő-helyettes lemondott, és a pártja is kivált a koalícióból.

Mindeközben Magyarországon? Nincs itt semmi látnivaló, haladjanak tovább. A kormánypropaganda a kishírek között szerepelteti, ha egyáltalán, hogy mi történt a szomszédban, miközben annak hazai konnotációi is lehetnek.

• Heinz-Christian Strache alkancellár, az FPÖ elnöke belebukott abba, hogy állami tendereken ígért győzelmet az oroszoknak, ha megveszik neki és pártjának a legnagyobb osztrák bulvárlapot, a Kronen Zeitungot.
• Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke a haja szála sem gördült, még csak meg sem rezdült a pozíciója, amikor 2 éve kiderült, az orosz Roszatommal akarta megvetetni a legnagyobb magyarországi kereskedelmi tévét, az RTL Klubot (hogy aztán bezárja).

Ebből látszik, hogy Ausztria, noha a 70-es évek óta Európában először ott került be a kormányba a szélsőjobboldal, még nem következmények nélküli ország. Ott még elfogadhatatlan a politikában a nettó hazaárulás: ha egy ellenséges hatalomnak akarják átjátszani a (kis)polgárok legfőbb szórakozását.

Magyarországon ez már teljesen nyíltan folyik. Olyan megszokott, hogy ha kiderül, már senki fel sem kapja a fejét.

A hazaárulás lett a kormánypolitika normája.

Az ország kiárusítását az oroszoknak amúgy nem valami ellenzéki, gonosz liberális, romkocsmák félhomályában merengő értelmiségi nihilista nevezte hazaárulásnak, hanem maga a miniszterelnök korábbi kebelbarátja, politikai szövetségese és egykori vagyonkezelője, Simicska Lajos.

A 2010-14 közötti időszak második leghatalmasabb embere egy interjúban arról beszélt, hogy Orbán 2014-ben, a Fidesz választási győzelme után felvázolt neki egy “komplett médiaprogramot”, amelynek része volt az is, hogy

meg akarja vásárolni az RTL Klubot, hogy aztán meg tudja szüntetni.

Hüledeztem, hogy miket mond, és próbáltam vele megértetni, hogy így ez nem fog menni. Mondtam, hogy nem tudom, de ránézésre legalább 300 millió euró, 100 milliárd forint lenne. Erre azt mondta:

Nem baj, megveszi majd nekem a Roszatom.

 (…) Lehet oligarcházni, milliárdosozni, attól még nekem is vannak elveim, ha belementem volna, apám megfordult volna a sírjában. Én nem maffiaalvezérnek és hazaárulónak szerződtem.

 Ez csak azért nem pontosan ugyanaz, mit amivel Strache lebukott, mert az osztrák szélsőjobboldali politikus nem akarta megszüntetni az Kronen Zeintungot, miután megveszi/megveteti az oroszokkal. Szemben Orbánnal, aki viszont bezáratta volna az RTL-t.

Amúgy Strache azon a Heinrich Pecinán keresztül intézte volna a boltot, akivel Orbán is intéztette, hogy az Axeltől és Ringiertől azok fúziója után hozzá kerüljenek a (többek között) megyei lapok, a Nemzeti Sport és a Népszabadság. Amely utóbbit be is záratott.

A többiek meg mehettek a Kesma nevű propagandaholdingba, aminek létezését az Orbán-kormány határozatban minősítette nemzetstratégiai érdeknek.

És ezek után van pofája Orbánnak azt hazudni szombaton közleményben, hogy 

Strache alkancellár lemondását osztrák belügynek tartjuk, így a kormány nem kívánja kommentálni. Azt pedig több alkalommal világossá tettük, hogy

a magyar kormány nem foglalkozik üzleti kérdésekkel, így a médiatulajdonosok döntéseivel sem.

• Miközben voltaképpen mással se foglalkozik.
• És miközben Strache abba bukott bele, hogy – saját szavaival -: “olyan médiahálózatot szeretnék, amilyen Orbánnak van”.

A dolog olyannyira nem osztrák belügy, azt is maga Orbán szögezte le a múlt héten, amikor fogadta az osztrák szélsőjobbodalit, hogy 

Azt kell mondanom, hogy minden stratégiai kérdésben egyetértés mutatkozott az FPÖ elnöke, illetve az alkancellár úr és a magyar kormány delegációtagjai között.

Kurznak volt annyi esze, hogy nem várta meg, amíg az oroszok és Orbán segítségével Strache megvalósítja a stratégiáját, mert akkor már soha nem lehet leváltani. Pont mint a Fideszt a 80 százalékos médiatúlsúlyával és a kiépült pártállammal, a független hatóságok, a fékek és ellen-, meg egyensúlyok szisztematikus leépítésével.

Ausztria nem akart úgy járni, mint mi. A történelemben alighanem először fordul elő, hogy Magyarország mutat utat Ausztriának. Nem követendő, de legalább intő példával szolgáltunk.