Mert a magyarországi EP-választás nem lesz tiszta, szabad és legitim.
Most, hogy a Strache-féle korrupciós-hazaárulási botrány után már Orbán Viktornak is feltűnt, hogy “soron kívüli vadászidényt hirdettek” a szélsőjobboldalra, és a mainstream (jobbközép, balközép, centrista és liberális) pártok mindegyike a nacionálpopulista radikálisokkal való leszámolást hangoztatja, érdemes talán eszünkbe idézni, milyen eszközei vannak Európának a Fidesszel szemben.
Egy magyar alkotmányjogász, a Salzburgi Egyetem professzora, Jakab András (a felső képen) még március legvégén egy német szakblogon tett egy javaslatot, hogy
az Európai Parlament vonja meg azoknak a képviselőknek a mandátumát, akik nem tiszta választáson jutottak hozzá.
Az EP-ben létezik ugyanis egy ún. mandátumigazolási eljárás, ami éppen a képviselői hely megszerzésének szabályosságát vizsgálja. Ez jórészt formális, és az egyéni összeférhetetlenségre terjed ki, de Jakab szerint vizsgálni kellene a mandátum megszerzésének tartalmi kérdését is.
Az alkotmányjogász a Fidesz vagy Magyarország nevét konkrétan nem írja le, de felhívja a figyelmet, hogy május végén az európaiak olyan EP-képviselőket választhatnak meg, akik olyan tagállamból érkeznek, amelyek nem felelnek meg a demokratikus standardoknak.
Az Európai Parlamentnek meg kell védenie magát attól, hogy megkérdőjelezhető demokratikus mandátummal rendelkező képviselők szivárogjanak be a parlament működésébe. Az ilyen körülmények között megrendezett tagállami választás ugyanis
nem minősülhet szabad választásnak.
Jakab 4 konkrét tényezőt említ, amelyek alapot adhatnának egy nemzeti EP-választás legitimitásának megkérdőjelezésére és a mandátum visszavonására:
- a média (állami és privát) a kormány fakenews-propagandáját szajkózza;
- a kormány közpénzből a kormánypártok mellett kampányol;
- a Számvevőszék pénzügyi szankciókkal bünteti az ellenzéki pártokat, a kormánypártokat azonban nem;
- a kormányoldal az igazságszolgáltatás függetlensége maradékának felszámolására törekszik.
Bár Magyarország nevét nem írja le, az említett 4 tényező mindegyike konkrétan ráillik, illetve csak rá illik. Azaz Jakab arra hívja fel a figyelmet, hogy az EP-nek meg kellene védenie magát a Fidesztől, méghozzá úgy, hogy a formális összeférhetetlenségen kívül a választást tartalmilag, a legitimitást illetően is vizsgálja.
És ha kell, akkor megvonja a Fidesz-képviselők mandátumát.
Az alkotmányjogász felvetésére az elmúlt szűk 2 hónapban nem reagált érdemi politikai aktor. Viszont, hogy a javaslat megalapozott, azt az mutatja, hogy Orbán egyik államtitkára válaszolt rá a saját blogján.
Orbán Balázs (az alsó képen) ugyanakkor szubsztantívan nem tudta cáfolni Jakab felvetését:
- szerinte például a kormány médiafölénye csak “vélt”;
- az, hogy a választók birtokában legyenek az információknak, csak a felvilágosodás óta követelmény;
- a javaslat célja amúgy is csak “a politikai aréna szűrése ideológiai alapon”;
- természetesen az “az európai szuperállam” érdekében.
Orbán érdemben nem is foglalkozik Jakab javaslatának jogi relevanciájával, ehelyett azt állítja,
a jól ismert birodalmi logika – úgy tűnik – felülírta a kezdeti konszenzust, az Európai Egyesült Államok megvalósítása érdekében dolgozó politikusok és teoretikusok is kizárnák az ellentétes véleményen lévőket a döntéshozatalból.
Tehát voltaképpen nem is próbálja megvédeni a magyarországi EP-választások tisztaságát, hanem mintha azzal érvelne,
azért kellenek a csalók az EP-be, hogy a tolvajok érdekei is képviselve legyenek.
Amivel egyúttal alá is támasztja, hogy miért kellene az EP-nek megvédenie magát a Fidesztől.
Az Orbán-rezsim eddig lebundázott futballmeccset játszott. Megvette az ellenfelek némelyikét is, de a bírót mindenképpen. Nemcsak a számára kedvezően írta át a választási szabályokat, de még azokat sem tartja be (Jakab nem is említi például a szervezett szavazatvásárlást), de gondoskodik arról, hogy egyetlen hatóság (ügyészség, választási bizottság, médiatanács, alkotmánybíróság, közigazgatási bíróság) se vonhassa felelősségre, mert mindet zsebre tette az elmúlt 9 év valamelyikében.
Jakab észrevételezi, hogy az EP-re ez még nem igaz, Strasbourg még szembeszállhat saját illegitim (illiberális) megszállásával.
Amire a jogi lehetőség – mint láttuk – megvan, már csak a politikai akarat hiányzik hozzá.