Rosszul szavaztatok Brüsszelben, ezt még megbánjátok idehaza! – szajkózza egyre többet a kormány. A fenyegetés természetesen az ellenzéknek szól és természetesen hazugságon alapszik. Ez – természetesen – a legrittkább esetben szegi törvényalkotó kedvét az állampártnak.

“Mivel a korábbi konszenzust Brüsszelben felmondták, ezért nehéz érvelni azzal, hogy Budapesten ne legyen változás” – legutóbb ezzel a mondattal fenyegetőzött Gulyás miniszter, de nem a csütörtöki volt az első – és vélhetően nem is az utolsó –, amikor tockost ígértek az ellenzéknek azért, mert a Fidesznek nem tetsző módon szavazott az Európai Parlamentben.

Természetesen a hivatkozás finoman szólva is erős csúsztatás, de ha a fölösleges finomkodást félre tesszük, akkor nettó hazugság.

Az ellenzék bűne: nem – minden esetben – szavazta meg a Fidesz jelöltjeit az EP szakbizottsági posztjaira. (Tegyük hozzá, nem a magyar állampárt az egyetlen, amellyel ez a csúfság megtörtént, ám az érthető, hogy nekik ez fáj.) A Fidesz felháborodásában – szándékosan – csúsztat egy hatalmasat, amikor arról kezd beszélni: a korábbi konszenzus felrúgása, hogy az ellenzéki képviselők a pártcsaládokra adott szavazatok arányában elosztott bizottsági helyekről tartott szavazások egy részét elszabotálják. Azt próbálják ezzel mondani, hogy bár az adott bizottsági alelnökség a választási győzelem okán jár a Fidesznek, azt az ellenzékiek nem egyszerűen nem akarják megadni, de magunknak vindikálják.

A sugallmazás lényegében csak hazugságokból áll:

– a választási eredmény alapján elosztott bizottsági helyek nem a Fidesznek járnak, hanem az Európai Néppárt parlamenti frakciójának,

– hogy az EPP kit jelöl oda, az a saját, belső döntésének eredménye,

– az ellenzéki képviselők szavazatukkal azt jelezték: nem támogatnak Unió-ellenes fideszeseket bizottsági alelnöki posztra,

– senki, soha, sehol nem mondta azt, hogy az adott pozíciók betöltésének joga ne a néppárti frakcióé lenne,

– senki, soha, sehol nem akart egyetlen pozíciót sem elvenni a Néppárttól.

Ehhez képest saját hazugságát a Fidesz idehaza már azzal igyekszik megtoldani: semmi nem indokolja, hogy a magyar törvényhozásban a szavazatok aránya alapján történt bizottsági tisztságek elosztását fenntartsák. Vagyis:

a Fidesz az ellenzéknek a választáson szerzett állampolgári felhatalmazás alapján járó bizottságai posztjait akarja magának megszerezni.

Épp Orbán Viktortól tudjuk: ellenzék nélkül is működik a parlament. Most éppen arra készül az állampárt, hogy a meglévő, durván leszűkített ellenzéki jogköröket tovább csorbítsa. Ez természetesen nem idegen a magyar közjogi hagyományoktól. Volt idő, amikor az ellenzéket is a hatalom jelölte ki. Épp abban az időszakban, amikor a tudományt a politika szolgálólányává tették, az oktatást is annak rendelték alá és a csapdból is a Nyugat hanyatlásáról szóló szónoklatok folytak.