A magyar állam már nem csak világnézetileg, hanem biológiailag sem semleges. 
Az Országgyűlés elnöke megirigyelte Orbán Viktortól, hogy nyaranta elmegy egy másik országba, és onnan üzen haza a magyaroknak. Elment tehát Gyergyószentmiklósra, az Erdélyi Magyar Ifjak táborába, hogy megmondja,
ki jó magyar.
Átlagos helyeken ez úgy szokott lenni, hogy a választók döntik el, számukra ki a jó politikus, és nem a politikusok, hogy számukra ki a jó választó (magyar). Ebből is látszik, hogy Magyarország nem átlagos hely, mert itt fordítva van.
Az MTI tudósítása szerint Kövér azt mondta:
Nem bonyolult ez: egyszerűen csak rá kell ébreszteni az embereket arra, hogy
„nem az a jó magyar, aki magyarul beszél, hanem az, akinek három-négy gyermeke, 9-16 unokája van, valamennyien magyarul beszélnek, és elkötelezettek a nemzet ügye iránt.”
Ezen a ponton feltűnhet, hogy ez a definíció már nemcsak az államnacionalizmustól (ahol mindenki magyar, aki Magyarország területén él), hanem a kultúrnacionalizmustól (lásd: nyelvében él a nemzet) is ellép. Ez már az igazi bionacionalizmus, ahol még a magyar se elég magyar, csak akkor,
ha teljesíti a kötelezettségeit az állam felé: csinál elég gyereket munkaerőnek és majdani szavazónak.
Mert még a sok gyerek se elég, Kövér nem is titkolja, csak akkor, ha nemzeti elkötelezettségűek. Értsd: Fidesz-szavazók, mert a nemzetet természetesen kizárólag a Fidesz képviselheti.
Ez a néhány évvel ezelőtti, Dúró-Novák-féle, igazán szélsőjobboldali Jobbik programja (lásd még: azé az ország, aki teleszüli).
Kövér a “jó magyarok”, az “egyenrangúak” köréből már három hónapja kizárta a homoszexuálisokat (nekik, ugye, nem lehet négy gyerekük, örökbefogadniuk meg tilos). Most azonban tök véletlenül saját magát is sikerült, mert neki sincs 4 gyereke. Orbánnak természetesen van. De van Gyurcsánynak, meg az MSZP-s Ujhelyinek is, akik eszerint igazán jó magyarok, bár az nem ismert, hogy a gyerekeik eléggé nemzeti érzelműek-e, azaz a Fideszre szavaznak vagy sem.
A székelyek ugyanakkor természetesen kétségtelenül “jó magyarok”. Nemcsak divatba jött náluk – Kövér szerint legalábbis – a nagycsaládos modell, de több mint 96 százalékban a megfelelő helyre is szavaznak. (Persze a Fidesz biztosra megy: a helyi képviselői ellenőrzik, hová került az X.)
Az Országgyűlés elnökének, a Fidesz második számúnak tekintett vezetőjének szavai azt mindenesetre előrejelzik, hogy Magyarországon hamarost véget ér a felvilágosodás hagyománya. Az állam már nem csak világnézetileg nem semleges (ti. központilag határozzák meg, mi az egyedüli helyes világnézet), hanem biológiailag sem. Beleszólnának szexuális preferenciáinkba, meg abba is, mennyi gyereket csináljunk.
Ennek azonban ára van. A nagycsaládos modell hagyományosan a mezőgazdasági társadalmakban áll fent, ahol a sok gyerek a szociális hálót helyettesítette és olcsó munkaerőt jelentett (mert kukoricát kapálni, meg libát vagy disznót pásztorkodni már egy hétéves is tud). Az iparosodást követő időkben azonban ez az előny elveszett, és
fordított összefüggés áll fenn a sok gyerek és a jólét között.
A nagycsaládos modellt tehát valakinek finanszírozni kell. Kövér Gyergyón büszkén említette, hogy a jelenlegi magyarországi kormány a GDP 5 százalékát költi évente a demográfia támogatására. Nem tette hozzá, hogy ez több, mint az oktatásra fordított összeg, ami csak 3,8%. Meg azt sem, hogy – mivel az államnak nincs saját pénze – ezt a többi adófizető dobja össze. A nem jó magyarok.
Az a paradox helyzet van tehát, hogy a Fidesz az ellenségeitől vesz el pénzt, hogy növelje saját támogatói számát: a nem elég jó magyarok magyarok fizetik a “jó magyarok” gyártását.