Nicsak, egy bicsak!
Az igazi, eredeti szegedi halászlé receptjéről a mai napig viták zajlanak a gasztronómia rajongói között. De abban nincs vita, hogy a “szegediséget” csak erősíti, ha a hozzávalókat halas bicskával aprítják fel. Vajon mi a titka a szegedi halas bicskának, amitől az ismersége és népszerűsége csaknem másfél évszázada töretlen?
Mondhatnánk, hogy a minősége. Persze, lehet, hogy az. A Sziráky-család annak idején rangos szakmai díjakat is nyert ezzel az egyszerre csinos és praktikus termékkel. De valljuk be: jó minőségű késeket ma már sok helyen találni. A szegedi bicska valahogy mégis más. Mindenki örömmel veszi kézbe a jellegzetes, halat formáló hajlított nyelet, tényleg olyan, mintha Szeged történetének válna a részesesévé egy pillanatra, aki használja. A legtöbben úgy tudják, hogy a halas bicska prototípusa az 1879-es nagy tiszai árvíz után készült, Tisza Lajos kapta ajándékba Sziráky mestertől, és az ugró halacskát formázó nyél a város újjászületésének szimbóluma. Már többször bebizonyosodott, hogy ez csupán legenda, de érthető, hogy sokan még ma is így tartják és mesélik tovább a történetet. Van valami különleges abban, hogy minden halnyelű bicska a város győzelmét szimbolizálja a természet pusztító ereje felett.
A halas bicska Mikszáth, Móricz, Móra, Kosztolányi és Tömörkény írásaiban is felbukkan. Azt a történetet pedig maga Sziráky mester terjesztette el, hogyan “csapta be” egyszer az üzletébe tévedő Jókait, és adott el neki egy tízpengős halas bicskát öt pengőért nagy furfangosan, mert ajándékba semmiképp sem akarta elfogadni. A valóságban létezett a bicskából egy olcsóbb és egy drágább változat is, mivel a kereslet nagy volt a termék iránt, de nem mindenki tudta vagy akarta megfizetni a gyöngyházberakásos változatot, így készült egy fémnyelű verzió is. Miután a párzizsi világkiállításon különdíjat nyert a halas bicska, Sziráky ajánlatot kapott, hogy álljon át a tömeggyártásra, de ő ezt visszautasította. Úgy érezte, hogy a sorozatban készülő termékek éppen a lényegét vennék el a halas bicskának, és már senki sem érezné annyira különlegesnek, hogy használhatja, ha minden sarkon lehetne kapni.
A Sziráky- műhely ugyan már rég nem működik, de ma is élnek még családok Szegeden, amelyeknél a késkészítés generációról generációra továbbvitt hagyomány, és a régi mestereket követve a mai napig nagy műgonddal, darabonként készítik el a szegedi bicskákat.
