Így teheti jóvá egy épület a történelmi bűnöket.
Ha valaki hatalmas alapterületű, vastag falú erődítményre számít ma a szegedi várat keresve, akkor csalódni fog. Az építmény maradványai ma is megtalálhatóak, de a korábbi ötszögű komplexum helyét ma a belváros foglalja el, színház, mozi, szálloda és park is áll a hajdani vár területén. Egy bástya és egy kapu maradt csak a régi épületből. Illetve, hogy pontosabbak legyünk: ennél sokkal több, de hogy hol, azt nehéz meghatározni. A mai Szeged ugyanis részben a vár tégláiból épült, és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az itt lakók sok száz év ellentmondásos tartózkodás után újra büszkék lehessenek a várukra.
A szegedieket évszázadokon keresztül valóban furcsa viszony fűzte a várépülethez. Fontos, központi helyet foglalt el a városban, mégsem emlegették soha egyértelmű rajongással, mivel rossz emlékű történelmi események sora kötődött hozzá sokáig. A török hódoltság idején egy oszmán helyőrség állomásozott az épületben, a vár fokára kitűzött zászló már messziről hirdette, kié is az épület. Így a vár az elnyomás, megszállás jelképe lett a lakosság szemében. Később, miután a török fenyegetés végleg megszűnt, a Habsburg uralkodók több generációja használta a várat katonai támaszpontként. Ez sem sokat segített abban, hogy a helyiek szívükbe zárják az épületet. II. József hatalomra kerülése után megszüntette a hadászati funkciót. Sajnálatos módon az épület új szerepe sem lett sokkal szerencsésebb, mint az azelőttiek. A vastag falak és a belső elosztás miatt ez lett a környék legnagyobb és legbiztonságosabban őrzött börtöne, ahol gyakran kínvallatással próbálták a foglyokat rávenni, hogy mondják el titkaikat. A környéken élők sokszor számoltak be arról, hogy jajgatást, illetve időnként lövéseket hallottak a vár felől. Itt raboskodott több alföldi betyár is, akikkel kapcsolatban a közvélemény erősen megoszlott: sokan inkább hősnek tartották őket, mint útonállónak, így a szegedi vár a nép szemében az igazságtalanság jelképe lett.
Az, hogy ma a szegediek mégis szeretettel emlegetik a várat, bármilyen furcsa is, egy természeti csapásnak köszönhető. 1879-ben a Tisza megáradt, és egész Szeged víz alá került. A város több területe is hetekig megközelíthetetlen volt az áradás miatt. Ekkor a vár új szerepet kapott: sok család itt talált menedéket, illetve a mentőalakulatok ide telepítették a főhadiszállásukat. A szegediek hirtelen más szemmel kezdtek nézni az épületre: végre azt érezhették, hogy része az életüknek, és őket szolgálja.
Az ár levonultával a város újjáépítése lett a legfontosabb és legsürgetőbb kérdés. Sok épület teljesen romba dőlt, így rengeteg jó minőségű alapanyagra lett hirtelen szükség, hogy Szeged új házakat, és ezzel új arculatot is kaphasson. A legkézenfekvőbb megoldás az volt, hogy a várat lebontják, és abból építik újjá a várost. Két évig tartott a bontás, és ezzel párhuzamosan alakult ki az a Szeged, amit ma is ismerünk. A téglák beépültek a város épületeibe, így a szegedi vár a huszadik század fordulójára az elnyomó hatalom megtestesítőjéből végül azzá válhatott, aminek mindig is lennie kellett volna: a szegediek összetartozásának jelképévé.
(Képek forrása: a szegedi vár Facebook-oldala)