Politikusként viselkedett, mert államférfiként nem tudott. 
Orbán Viktor pénteki rádiószózatában (nehéz volna interjúnak nevezni, mivel nem kap valódi kérdéseket, nem szembesítik ellentétes álláspontokkal, csak a szája elé tartják a mikrofont) azt mondta, tudja, hogy a tömeges fertőzések időszaka jön, de
nem is próbálja megelőzni azokat.
Azért vártak a kijárási korlátozásnak nevezett kijárási engedély meghosszabbításával, mert abban bízott, hogy lehetséges enyhíteni rajtuk.
Tehát annak ellenére, hogy arra számít, néhány hét múlva több ezren szorulnak majd Magyarországon is lélegeztetőgépre, nemhogy szigorítani akarta volna a kijárási korlátozásokat, és a 4 fal között tartani az embereket, hanem – saját állítása szerint – kiengedni onnan őket, és mérsékelni a már eddig is csak jórészt névleges szigoron.
Ami rámutat arra, Orbánnak fontosabb a népszerűség, el akarja kerülni, hogy őt hibáztassák azért, mert nem mehetnek a szabadba még a húsvéti jó időben sem. A támogatottsága megtartása mögött pedig másod- vagy sokadrangú a járványveszély kezelése, emberéletek ezreinek megmentése.
Orbán el akarta kerülni, hogy ő legyen a rossz rendőr.
Rátolta inkább a helyzet kezelését a polgármesterekre: zárják be ők a közparkokat, ha akarják. Vezessenek be kijárási tilalmat, ha mernek.
Ha meg merik kockáztatni, hogy őket hibáztassák majd ezért a választók.
Pedig lett volna (vagy talán még mindig lenne) mód a koronavírus-járvány magyarországi terjedésének megállítására. (Ha már megvolt az a szerencsénk, hogy Kínával meglévő kereskedelmi kapcsolataink jóval alacsonyabb szintűek, mint az Egyesült Államoknak vagy Nyugat-Európának – ami jórészt Orbán ún. keleti nyitása kudarcának tudható be.)
- Szigorú kezdeti karatén -> a nem létfontosságú gazdasági tevékenységek teljes leállítása -> a fertőzöttek felkutatása (tesztelés!), elszigetelése, a járvány megállítása. Majd néhány hét(!) múlva a karantén fokozatos feloldása, a gazdaság újraindítása.
- Magyarországon azonban minden fordítva történt. Az emberek jórésze már március elején önként(!) karanténba helyezte magát, a kormány azonban az iskolákat is csak tömegnyomásra zárta be, a miséket vagy a sportrendezvényeket se tiltotta be, és kijárási korlátozásokat is csak hetekkel(!) az emberek önkorlátozása után vezetett be.
A fertőzést pláne meg se próbálta izolálni, és tömeges tesztekkel elejét venni a szétterjedésének. Sőt, inkább elősegítette azt a közterületi parkolás kötelező ingyenessé tételével, mert
a népszerűség mindenekelőtt.
Pedig lett volna minta: ha a koronavírus megfékezése lett volna cél, ezúttal érdemesebb lett volna a Távol-Keletre, mint Nyugat-Európára vetni a vigyázó szemeket. A szigornak emberéletekben mérhető haszna lett volna, viszont százalékokban mérhető politikai ára.
Ezért a Fidesz-elnök számára nem volt kérdés, mit választ. Pedig ha bevállal némi népszerűségvesztést, akkor már szinte túl lennénk az egészen. Fokozatosan enyhíteni lehetne a korlátozásokat, a gazdasági visszaesés is kisebb lenne. (A megmentett emberélekről nem is beszélve.)
Ezzel szemben – és ez ugyan rémhír, de nem álhír, mert épp Orbántól magától tudjuk – a java csak most jön. A járvány elhúzódik, a korlátozások szigorodnak, emberek ezrei kerülnek kórházba, és egy komoly hányaduk bele is hal.
Ráadásul a gazdasági visszaesés is sokkal komolyabb lesz.
És mindezt csak azért, mert Orbán Viktor nem vállalt politikai kockázatot, és elsősorban a saját népszerűségét tartotta szem előtt.
Politikusként viselkedett most is, mert államférfiként megint nem tudott.