Ilyen ez az elismerés és nagyrabecsülés.
Amikor a kormány afgánrokonsági szakértője, Kásler miniszter bejelentette, hogy
elismerésük és a nagyrabecsülésük
jeléül a kormány 400 teleülésen 10 ezer, hátrányos helyzetűekkel foglalkozó pedagógusnak ad egyszeri 500 ezer forintos juttatást, akkor már lehetett sejteni, hogy valahol nem tiszta a dolog.
A nyár azzal telt el, hogy az esetleges hátrányokat és lemaradásokat a pedagógusok megpróbálták pótolni, és ez így lesz a következő időszakban is. Elismerve és nagyrabecsülve ezt a munkát, a kormány úgy döntött, hogy négyszáz hátrányos helyzetű településen 10 500 pedagógus és a pedagógusi munkát segítő embereknek bruttó 500 ezer forintos támogatást fog kiutalni.
Ezt mondta Kásler, ami után az első gondolata mindenkinek az lehetett, hogy egyszerű szavazatvásárlásról van szó: a hátrányos helyzetűek zömmel vidéki falvakban élnek, a Fidesz elveszítette a nagyvárosokat, ergo némi pénzosztással megpróbálja kimaxolni az államfüggő, segítségre szoruló rétegekben mutatkozó előnyét.
10 ezer pedagógus = a családtagokkal együtt 50-60 ezer szavazó. És az a félmillió azért nem olyan kevés.
Aztán kiderül, hogy még csak erről sincs szó.
- Az egyszeri 500 ezer nem az eddigi munka elismerése, hanem többletfeladatokért jár: felzárkóztató oktatást kell vállalni érte a rászorulók számára. Így már nem is olyan sok az az 500 ezer. Sőt, csak nettó 300.
- Továbbá nem is a kormány adja, hanem az Unió: ez egy brüsszeli pályázat, ti. a németek, hollandok, svédek, etc. pénze, Felcsúton (a Karmelitán) csak átfolyik.
Ezt a két részletet Kásler doktor mintha elfelejtette volna kihangsúlyozni. Finoman szólva se bontotta ki az igazság minden részletét.
Egyszerűen megpróbálják/-ták saját érdemüknek beállítani, amire az EU gondolt és adott rá pénzt.
A más pénzét lenyúlva végeztetnek el olyan munkát, aminek elvégzéséről és kifizetéséről nekik maguknak kellett volna gondoskodniuk, és még a politikai hasznot is megpróbálják besöpörni belőle.
Kb. ezt jelenti a Fidesz-kormány ún. elismerése és nagyrabecsülése.
Egyszerűen nem tudnak már igazat mondani.
Mondjuk az igaz, hogy nem is akarnak.