Az sem kizárt, hogy felbomlik az EU. Majd újjáalakul, de már Magyarország nélkül. 
A dolog ott kezdődött, hogy nyáron az uniós állam- és kormányfők, az Európai tanács elfogadta az EU következő hétéves költségvetését, plusz egy Covid-mentőcsomagot. Összesen majdnem 2000 milliárd eurónyi összegről döntöttek, de a Magyarországot képviselő Orbán Viktor csak úgy volt hajlandó hozzájárulni a döntéshez, ha az elosztandó pénzeket nem kötik ún. jogállami kritériumokhoz. Tehát nem lehet felfüggeszteni azok folyósítását, ha a Bizottság úgy látja,.
- ellopják őket;
- valamelyik tagállam megpróbálja felszámolni a politikai pluralizmust (köznyelven: a demokráciát).
A nyári döntés után megoszlottak a vélemények atekintetben, sikerült-e megakadályozni a támogatások jogállamisági feltételekhez kötését.
- Az Európai Bizottság és több tagállam vezetői az állították, ez bekerült a határozatba.
- Mások, mint Orbán és Morawieczki lengyel miniszterelnök úgy látta, nem került bele.
Utóbbi véleményhez csatlakoztak az Európai Parlament többségi frakcióvezetői is, akik szerint tényleg nem került bele az antiliberális autokráciákat zsebüknél fogva féken tartani szándékozó passzus, viszont ők szorgalmazták, hogy kerüljön bele, mert az mégse lehet, hogy
- a nyugat-európai választók pénzét egyszerűen ellopják;
- az EU kiépülőben lévő diktatúrákat finanszírozzon.
Azt is közölték, hogy EP csak úgy hajlandó megszavazni a költségvetést és a Covid-paktumot, ha a jogállamisági kritérium belekerül. A szöveget ezzel a kiegészítéssel terjesztették a képviselők elé.
Mivel se a költségvetés, se a mentőcsomag nem tud életbe lépni EP hozzájárulása nélkül, a Parlamentnek döntő szava van a kérdésben. Ugyanakkor a nemzeti parlamentek hozzájárulása is szükséges, a magyar Fidesz és a lengyel PiS azzal zsarol, hogy nem ratifikálj a csomagot, ha kiegészítik a jogállamisági eljárás feltételével.
A megegyezések és kompromisszumok útján kell maradnunk, és végre kell hajtanunk a nyáron tető alá hozott grandiózus pénzügyi-költségvetési terveinket,
mondjon akármit is az Európai Parlament
– írta Orbán hétfőn a kormánylapban megjelent ideológiai iránymutatásban, amelyben megpróbálta végleg elhatárolni a “konzervatív” Keletet és a “liberális” Nyugattól:
A Nyugat elvesztette vonzerejét Közép-Európa szemében, a mi életberendezkedésünk pedig nem tűnik kívánatosnak a nyugatiak számára. Úgy kell az előttünk álló években egyben tartani Európát, hogy e történelmi tendencia megváltozására nem látszik esély.
Ők nem tudják ránk erőltetni az akaratukat,
mi pedig nem tudjuk átállítani az ő szellemi, intellektuális és politikai váltóikat. Meg kell találni az együttműködés módját ebben a patthelyzetben is, amíg Olaszországban el nem dől Európa jövője. Jobbra vagy balra.
Olaszországban semmi nem dőlt el, vagy ha igen, akkor inkább balra (Salvini baloldali és jobbközép riválisai nyertek a tartományi választáson), de a Fidesz elnöke itt valójában azt szögezte le, hogy nem hajlandó engedni a pénzügyekben, még az Unió felbomlását is megkockáztatja.
Orbán és Morawieczki az ET-ben is megvétózhatja a javaslatot, amit viszont a holland parlament a kiegészítés nélkül nem hajlandó elfogadni.
Egyelőre úgy látszik, senki nem hajlandó engedni. Ilyenformán a patthelyzet tökéletes.
Kiválóan működik a fékek és ellensúlyok intézménye. Talán túl jól is. A helyzet erősen emlékeztet a lengyel rendi állam liberum vétójára, ahol nem jöhetett létre erős, az országot megvédeni képes központi hatalom, mert egyetlen nemes is megvétózhatta a szejm bármilyen döntését.
És meg is vétózta, aminek az eredménye az lett, hogy Lengyelország védtelen maradt, és többször is felosztották egymás között a környező nagyhatalmak.
Hogy mennyire hasonló a helyzet, és hogy mennyire nincs elképzelése sem senkinek, mit lehetne kezdeni az EU-val a “liberum veto” okozta jogi patthelyzet feloldására, azt az jelzi, hogy már nyilvánosan is arról beszélnek,
fel kellene oszlatni az Európai Uniót, és Lengyel-, valamint Magyarország nélkül újjáalakítani.
Először Mark Rutte holland kormányfő beszélt erről, mint drasztikus és radikális, elkerülni kívánt utolsó lehetőségről, de a terv már az asztalon (és a nyilvánosság előtt) van.
Orbán ezt már a idézett okfejtésében úgy értékelte, hogy
Hollandia ugyan látványosan távolodik az Európai Uniótól, helyzete egyre inkább emlékeztet a kilépés előtti Angliáéra, de egyelőre sikerül őket bent tartani.
Pedig a Rutte-terv nem csupán Hollandiáról szól: ők biztosan nem lépnek ki az Unióból egyedül, csak ha velük tart Belgium, Luxemburg, Dánia, Svéd- és Finnország, továbbá esetleg a baltiak és a mediterránok is.
Mindenki egy oldalon áll ugyanis – kivéve az antiliberálisokat.
Mert jelenlegi uniós jog szerint az autokráciákat nem lehet kizárni az államszövetségből, jogilag az az egyetlen tiszta megoldás, ami feloldhatja a patthelyzetet, hogy mindenki más kilépne, és a korrupt autokraták uralta államokat nem vennék fel az új szervezetbe.
Gyakorlatilag Nyugat-Európa kilépne az egykor általa létrehozott államszövetségből.
Most itt tartunk. A németek és a franciák kezében a döntés: melléállnak-e a kilépési-újjáalakítási tervnek, vagy megkockáztatják, hogy a többiek nélkülük lépnek ki.
- Az utóbbi eset eredménye egy államokra bomlott, szétforgácsolódott Európa.
- Az előbbi esetnek viszont megvan az az előnye. hogy – ha mindenki nem is csatakozik – egy 20+ országból álló konföderáció lehetne az új EU.
Ami erősebb lehetne, mint valaha, mert bár elveszítene 50 millió embert, nem bénítaná meg 1-2 diktátorhajlamú vezető.
Alighanem ebben az esetben létrejönne egy kelet-európai illiberális államszövetség, a Balti-tengertől a Balkánig. Magyar- és Lengyelország, valamint Szerbia részvétele biztos, a többieké, Csehországé, Szlovákiáé, Horvátországé, Bulgáriáé és Romániáé viszont legalábbis kérdéses: ők lehet, hogy inkább Nyugat-Európát és a pénzügyi támogatásokat választanák.
Az új EU-ból kimaradók, mint Magyarország számára ugyan a pénzügyi csőd borítékolható lenne (nincs vámszövetség, se az áruk és szolgáltatások, se a tőke és munka szabad áramlása, se brüsszeli támogatások), de legalább nem kellene finomkodni tovább, és lehetne úgy viselkedni, ahogy pl. Lukasenka teszi, a látszatra se adva.
A helyzet annyira komoly, hogy még Orbán is akként kezeli, és még a budapesti ESZK-döntőt is kihagyja, hogy részt vehessen a rendkívüli uniós csúcson.
Az akadémikusnak és folyamatosnak tűnő vitáknak ez most a tétje: a napokban eldőlhet, egyben marad-e az Európai Unió, és ha nem, akkor hányfelé szakad.