Ami itt folyik, azt száz méterről, sűrű ködben sem lehet értékmegőrzésnek nézni.
Kedves ajándékként az ünnepekre megérkezett az Alaptörvény újabb módosítása. A hazai és a külföldi sajtó értékelése szerint a dokumentum erősen konzervatív nézőpontból közelít bizonyos kérdésekhez. Maguk a kormánytagok is előszeretettel nevezik magukat hagyományos, konzervatív nézeteket vallóknak. A helyzet azonban az, hogy sem a most elfogadott Alaptörvény, sem országunk jelenlegi vezetése nem nevezhető a klasszikus értelemben konzervatívnak.
Konzervatív közszereplő például Ferenc pápa, aki egy nagy múltú egyház hagyományait ápolja úgy, hogy közben nem megy el csukott szemmel a jelenkor eseményei mellett sem. Az a Ferenc pápa, akinek a tavaly húsvéti üzenetére a mi Semjén Zsoltunk így reagált: “az egyház nem egy emberbaráti egyesület.” Konzervatív volt Esterházy Péter is, aki éppen azért, mert fontos volt számára a magyar nemzet egésze és a nyelv értékeinek megőrzése, sokszor kíméletlenül rámutatott, hogy a kormány által képviselt díszkonzervativizmus mennyire álságos.
Lehetne egy valóban konzervatív kormányunk. De sajnos valami egészen másunk van.
- Gyerekeket homofóbiából egy elhanyagoló ellátási rendszerben tartani ahelyett, hogy szerető családba kerülhessenek, nem konzervatív, hanem kegyetlen.
- Törvénybe iktatni, hogy valaki nem dönthet szabadon a saját identitásáról, nem konzervatív, hanem zsarnokság.
- Gúnynevekkel illetnii a kollégádat egy európai szintű döntéshozó szervezetben csak azért, mert szerinte nincs igazad, nem konzervatív, hanem éretlen.
- Megvonni olyan szervezetek támogatását, amelyek állami feladatokat látnak el – hajléktalanok ellátása, lemorzsolódók oktatása, idősgondozás -, aztán ezekkel a területekkel nem kezdeni semmit nem konzervatív, hanem elhanyagoló.
- Háborús bűnösöknek emlékműveket állítani és újraértékelni a szerepüket, hogy az döntésekre magyarázat legyen, nem konzervatív, hanem történelemhamisítás.
- Megkerülni a gazdasági versenyhelyzeteket, és erővel megszerezni az ebből származó jövedelmet nem konzervatív, hanem gyáva és sportszerűtlen.
- Szakmai döntéseket kivenni hozzáértő szervezetek kezéből, az állam hatáskörébe helyezni, aztán végül egy pillanat alatt átgondolatlanul dönteni nem konzervatív, hanem dilettáns.
- Jogosultságoktól megfosztani munkavállalókat, aztán ezeknek a jogoknak egy részét visszaadni, hálát és hűséget várva cserébe nem konzervatív, hanem feudális.
- Kézből etetni embereket, magas pozíciót és elismerést ígérve nekik, aztán egyik pillanatról a másikra a semmibe lökni őket, ha már nincs rájuk szükség, nem konzervatív, hanem árulás.
- Minden döntést úgy tálalni, hogy az különféle fenyegető veszélyek elleni védelmet nyújt az – ezzel a logikával nézve teljesen életképtelen és önállótlan – egész magyar népnek nem konzervatív, hanem paranoid.
És azok, akiknek kilencedik nekifutásra sem sikerül úgy megfogalmazni egy állam működésének alapdokumentumát, hogy az minden állampolgár jólétét és biztonságát szolgálja, nem konzervatívok. Csak nem értenek ahhoz, amit csinálnak.