2022. február 3-án, napra pontosan hat évvel azután, hogy a „kockásinges” megmozdulások elkezdődtek, egy csapat miskolci tanár, ugyanúgy, mint akkor, ismét nyílt levelet fogalmazott meg. A levél címzettje az EMMI minisztere, a kormányfő és az egész magyar társadalom. Ami pedig a tartalmát illeti: módszeresen végigvezeti az olvasót azon a folyamaton, amely a köznevelési törvény elfogadásával kezdődött annak idején, és napjainkra ott tart, hogy lepkehálóval kell összefogdosni azokat az elszánt fiatalokat, akik tanár szakra szeretnének jelentkezni az egyetemre.
A mostani helyzet kialakulásához vezető úton a nyílt levél megfogalmazói szerint ezek voltak a legfontosabb mérföldkövek:
- A köznevelési törvény hatályba lépése
- a Nemzeti Alaptanterv 2020-as verziójának szakmai szempontokat nélkülöző kidolgozása és erőszakkal bevezetése a járvány közepén
- A tankönyvek korszerűtlensége, a tankönyvpiac beszűkülése
- Hosszú távú stratégiák helyett 1-2 évre szóló reformötletek
- A szakképzés elszakítása az oktatás többi területétől
- A tényfeltáró háttérkutatások hiánya, kncepció nélküliség
- tanárhiány
- a kormányzati kommunikációban a pedagógusokkal kapcsolatos sztereotípiák erősítése
Akkor, 2016-ban az első ilyen nyílt levéllel sokakat sikerült megszólítani. Országos tiltakozási hullám indult el, tüntetések szerveződtek és polgári engedetlenségi megmozdulások, és cinkosan mosolyogtak össze a villamoson azok, akik kockás ruhadarabokat hordtak. Aztán hosszú csend következett, és bár mindig akadtak tiltakozó hangok, gond nélkül sikerült mindent átnyomni az oktatásban foglalkoztatottakon, akik egyre lehetetlenebb körülmények között dolgoztak – és dolgoznak még mindig. Igez, egyre kevesebben, mint ahogy iskolába is egyre kevesebben járnak már: a korai iskolaelhagyás területén a legproblémásabb országok közé tartozunk az Európai Unióban. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen nehéz a fent vázolt körülmények között vonzó és versenyképes oktatási intézményeket üzemeltetni
Most, 2022 elején talán újra megmozdult valami. Január 31-én egy kétórás figyelmeztető sztrájk, és egy szimpátiatüntetés után február 3-án Miskolcon tüntettek a pedagógusok, és közzétették a már említett nyílt levelet. Ha nem történik érdemi változás – lehet fogadásokat kötni, hogy ha hat év alatt nem vette komolyan a kormányzat az oktatásban dolgozókat, akkor most mennyire fogja – , március 16-án országos, határozatlan ideig tartó pedagógussztrájk várható, és nem lenne meglepő, ha más szakszervezetek képviselői is csatlakoznának az akcióhoz. Most itt a lehetőség, hogy egy napra megálljon az ország, alig három héttel az országgyűlési választások előtt. De addig is: sok ilyen nyílt levélre lenne szükség, sok hasonlóan elhivatott pedagógusra, mint amilyen a miskolci csapat. Mostantól március 16-áig nem lehet csönd, nem várhatja senki, aki valódi változást akar, hogy majd mások megszólalnak helyette.
A jó hír, hogy nincs mi veszíteni. Nem kell félni attól, hogy ha az érintettek – tanárok, szülők, diákok – hallatják a hangjukat, akkor összeomlik a híresen jó színvonalú magyar oktatási rendszer. Ugyanis már nincs minek összeomlania. Csak romok maradtak.