11 évvel ezelőtt Schönborn bíboros által szervezett egy Róma melletti konferencián sokáig beszéltem Orbán Viktor miniszterelnökkel. Szélsőjobbosnak (“jobbikosnak”) tartott, és elkezdte magyarázni, hogyan szükséges újjáépíteni Európát Kína és Oroszország katonai támogatásával. Ez egy intelligens, művelt ember, akit fojtogat, hogy egy kis ország miniszterelnöke. Akkoriban nagyon durván fejezte ki magát Ukrajnával kapcsolatban.
Ezt Roman Giertych, egy korábbi lengyel miniszter és kormányfő-helyettes írta a Facebookon. A szélsőjobboldalról indult politikus szerint létezett/létezik egy terv Ukrajna felosztására, amiben a moszkvai mellett a budapesti és a varsói kormány is egyetértett.
(Néhány éve már irtunk egy efféle feltételezésről.)
Giertych azt állítja, hogy Putyin fő problémája Nyugat-Ukrajna, amit nem tudna megszállni, és ha mégis megpróbálná, folyamatos gerillaháborúval kellene szembenéznie, ezért – összhangban állításával – nem is akarja megszállni. Helyette inkább elajándékozná.
Oroszország geopolitikai és állítólagos biztonsági érdekeinek érvényesítése helyett Ukrajna egyszerű felosztása zajlik:
- a keleti és a déli területeken Putyin Novorosszija néven egy orosz bábállamot hozna létre Kijev központtal;
- Nyugat-Ukrajnára Lengyelország tehetné rá a kezét Lemberg (Lvov) központtal, Kelet-Galícia 1939 előtt lengyel terület volt;
- Kárpátalját Magyarország kapná, Orbán hivatalosan békefenntartóként küldené be a hadseregét.
Az elmélet annyiban nem új, hogy a terv létezése már 8 éve, 2014-ben, a Krím orosz elcsatolásakor felmerült. Akkor a lengyel és az ukrán sajtó is tárgyalta. A varsói kormány tagadott, a magyar nem kommentálta.
Giertych most azt írja, a felosztási terv soha nem került le a napirendről, Putyin csak az alkalmas pillanatot várta. Orbán teljes támogatását élvezte, a lengyel kormány pedig megadta magát a geopolitikai realitásoknak.
A korábbi lengyel szélsőjobboldali politikus szerint a terv kiemelt témája volt az európai nacionalisták a decemberi varsói, januári madridi találkozójának csakúgy, mint a februári ötórás Putyin-Orbán tárgyalásnak.
Ennek alapján a Fidesz-vezér nemhogy előre tudott az orosz invázióról, de évekkel előre tudott róla.
A titkos orosz-lengyel-magyar terv egyelőre nem bizonyított létezése sok mindent megmagyarázna. Putyin katonai-politikai stratégiáját mindenképpen. De Orbán 2010 utáni keleti fordulatát is. Giertych szerint ez áll amögött is, hogy jelenlegi jobboldali lengyel kormány szembeszállt az EU-val és az Egyesült Államokkal.
A feltételezett terv ott bukott meg, hogy az ukrán vezetés, hadsereg és lakosság a vártnál sokkal kisebb érdeklődést mutatott iránta. Még az orosz orosz anyanyelvű ukránok is hevesen ellenállnak az invázió kezdete után egy hónappal is. Ezt – és a lengyel közvélemény hangulatát – látva a PiS-kormány oldalt váltott, és már Ukrajna egységét támogatja, fegyvert szállít és demonstratívan Kijevbe látogat.
Orbán viszont nem. Legfeljebb szavakban állt ki Ukrajna függetlensége és területi integritása mellett.
- Azzal a mögöttes gondolattal, hogy ez addig érvényes, amíg létezik az említett ország.
- A háborúban amúgy semleges álláspontra helyezkedett, ami ki nem mondva, de nyilvánvalóan az erősebb fél támogatását jelenti.
- Mindez értékelhető úgy is, hogy még nem tett le arról, hogy Putyin lesz a győztes, és ő megkapja Kárpátalját.
Az erre mutató legerősebb jel az, hogy az invázió kezdete után azonnal 2 is felvonult a magyar-ukrán határra a magyar hadsereg 3 szárazföldi harcoló dandárjából. Annak ellenére, hogy Kárpátalján – se akkor, se azóta – harci cselekmények nem voltak, Magyarország ellen irányuló támadás egyáltalán nem volt várható Ukrajna részéről.
Az egyetlen élet- és ésszerű magyarázat a határmenti diszlokációra az, hogy Orbán felkészült a majdan békefenntartónak minősített kárpátaljai bevonulásra.
Innen nézve már logikusnak tűnik az az irracionálisnak látszó magyar kormányálláspont is, miszerint azért nem szállít fegyvereket Ukrajnának, mert magyarokra lőnének vele. Ti. magyar katonákra a békefenntartó (valójában természetesen megszálló) misszió alatt.
Ezek ismeretében már világos a béke szorgalmazása is a Fidesz részéről: az ukránok minél hamarabb tegyék le a fegyvert Putyin előtt, hogy megvalósulhasson a bevonulás. Ugyancsak érthetővé válik, hogy miért nem hajlandó magyar kormánypolitikus – az agresszió formális elítélése mellett – Putyin nevét még csak kiejteni sem.
A terv történelmileg nem volna példátlan:
- 1938-ban Hitler Horthyt akarta rávenni Csehszlovákia megtámadására, hogy ő maga békefenntartóként vonulhasson be Prágába.
- 1939. szeptember 17-én Sztálin békefenntartásra hivatkozva szállta meg a ma Belaruszhoz és Ukrajnához tartozó akkori kelet-lengyel területeket.
- 1941-ben Magyarország megvárta, amíg a németek megszállják Jugoszláviát, és Horvátország deklarálja a függetlenségét, utána pedig békefenntartóként vonult be a Vajdaságba.
Ez utóbbit nevezte Teleki miniszterelnök hullarablásnak, valamint a magyart a legpocsékabb nemzetnek, és lett öngyilkos a hosszútávú vereség biztos tudatában.
Úgy látszik, nincs új a Nap alatt, és a történelem örökké ismételi önmagát: a magyar kormány már megint hullarablásra törekszik, és az ország újra a rossz, erkölcsileg védhetetlen és végül vesztes oldalra áll a század legnagyobb nemzetközi konfliktusában, egy – egyelőre még csak potenciális – világháborúban.