De akkor nagyon.
Van itt az a különös ellenmondás, hogy miközben a közvéleménykutatások csökkenő kormánypárti előnyt mérnek, a róluk nyilatkozó – és Fidesz-szimpátiával kevéssé vádolható – politológusok mégsem optimisták az ellenzéki esélyeket illetően. Sőt, némelyikük kifejezetten pesszimista, és kétharmados kormánygyőzelmet se tart elképzelhetetlennek.
Óriási meglepetés is jöhet, és nem kedvező irányban:
eddig billegőnek gondolt választókerületek fordultak át kormánypártivá, és eddig stabil ellenzékinek vélt körzetek váltak billegővé. Vagy egyenesen fideszessé – ez mutatják választókerületi felmérések.
Az egyik ilyenbe a B1 blog is betekintett. A várost, a megyét vagy a választókerületet nemcsak forrásvédelmi okból nem nevezem meg, hanem főként azért, mert alighanem valóban szimptomatikus, és az egész országra jellemző. Mindenhol ez van.
Az egyik megyeszékhelyről van szó – és a körülötte lévő falvakról. A választókerület eddig stabilan ellenzékinek számított, a Fidesz kikapott volna 4 éve, ha csak egy jelölt áll vele szemben. Az ellenzék győzött az önkormányzati választáson is. Ehhez képest most az egyik közvéleménykutató 500 fős telefonos, az ellenzéki jelölt számára készített, nem nyilvános felmérése azt jelzi:
a Fidesz 44-40-re vezet az ismert pártpreferenciájúak között.
Ami kb. ugyanaz, mint amit a kutatók országosan is mérnek. A részletek viszont sokatmondóak.
A véleménymérés szerint emberek a legsúlyosabb gondnak tartják ma Magyarországon az egészségügy helyzetét (a kutatás még a háború előtt készült); inkább elégedetlenek a kormány járványkezelésével (különös módon főként a férfiak); valamint zömük szerint az országban rosszul mennek a dolgok – mégis a Fideszt támogatják többségükben.
Mert úgy érzik, hogy az ő személyes életük viszont jó irányba megy, továbbá a saját településük helyzete is javult.
- A Fidesz-szavazók kevésbé elkötelezettek: alig kétharmaduk ígérte biztosra a részvételét. Viszont 90%-uk biztos a kormánypártok győzelmében.
- Az ellenzéki szimpatizánsok jóval elszántabbak: több mint 80%-uk azt állította, hogy ott lesz az urnánál. Annak ellenére, hogy kevesebb mint 60%-uk gondolja, hogy nyerni fognak (akár helyben, akár országosan). Ugyanakkor csak néhány százalékuk számít a Fidesz győzelmére, bő egyharmaduk nemtudja/nemválaszol – alighanem bele se akar gondolni, mi a másik lehetőség és annak következménye.
Az általunk látott kutatás enyhe kormánypárti fölényt mutat az idősek, a fiatalok(!), valamint jelentősebbet a nők között. Az igazi törésvonal azonban nem ez, hanem a lakóhely típusa és az iskolai végzettség.
Az utóbbinál úgy látszik, mintha 2 Magyarország volna: a diplomások kétharmada szavaz az ellenzékre, a legfeljebb szakmunkás végzettségűek között viszont ugyanekkora a Fidesz támogatottsága. (Ebből akár levonható az a következtetés is, hogy minél okosabb valaki annál ellenzékibb, de legyünk biztosak benne, hogy a Fidesz azt vezeti majd le, hogy az egyetemek/főiskolák liberális kígyófészkek, és ha hatalmon maradnak, felgyorsul a felsőoktatás indoktrinációja, ideológiai agymosása.)
A másik különbség még megdöbbentőbb:
- miközben a megyeszékhelyen simán, 40-26-ra vezet az ellenzék,
- a környező falvakban egészen elsöprő a Fidesz-fölény: 57-23-ra vezet Orbán.
Nem elírás: 57-23!!! Nem tudok elég felkiáltójelet tenni, hogy hangsúlyozzam ennek szokatlan, megrázó, elképesztő voltát. A választókerület egésze azért fordult át fideszessé, mert a környező falvakban jóval nagyobb a különbség a NER javára, mint az ellenzék előnye a megyeszékhelyen.
Legalábbis a mérés szerint, ami az emberek önbevallásán alapul. A kérdés, hogy igazat mondanak-e, és ha igen, akkor ennek megfelelően cselekszenek-e.
A fenti adat a falvakban ugyanis kb. 80%-os részvételt vetít előre, ha mindenki elmegy szavazni, aki ígéri. Ami úgyszintén szokatlan, vagy még inkább megdöbbentő volna. Ennél egyharmaddal alacsonyabb szokott lenni a részvétel a kistelepüléseken.
A közvéleménykutatások nevükből is tudottan véleményt mérnek, nem cselekvést. Ezért van, hogy a kutatók óvatosabbak saját eredményeikkel, mert ismerik a korlátaikat. (Hann Endre például kétesélyesnek nevezte a választást.) Annyi azonban minden bizonnyal leszűrhető belőlük, hogy amíg
a városokban és az iskolázottabbak között a hangulat dominánsan ellenzéki, a falvakban egészen masszív a kormánypárti meggyőződés.
Ha a falu népe valóban elmegy szavazni, olyan arányban és irányban, mint ahogy állítja, akkor simán nyer a Fidesz. Ehhez viszont részvételi forradalom kellene, olyan, amilyen még soha nem volt Magyarországon.
Április 3-án ennél fogva már a részvételi adatokból napközben is lehet majd jósolni, és nem úgy meglepődni, mint 4 éve, amikor mindenki úgy gondolta, hogy a magas részvétel a kormányváltásnak kedvez.
Mert nem. Sőt.
Ha a Fidesz valamilyen módon, krumpliért, pénzért, közmunkáért, buszokkal, etc., el tudja vinni a kistelepülési szimpatizánsait, akkor hatalmon marad. Ha nem, akkor nem.
Ha igen, azonban ezt meg nem engedett eszközökkel teszi, akkor hosszadalmas bírósági procedúrára lehet számítani, és kiderül majd, mennyire foglalta el a NER az igazságszolgáltatást, és mennyire maradt meg a jogállam Magyarországon.