Az óév búcsúztatásának egyik jellegzetesen méltó mozzanata volt a napokban, hogy a kerítéssel védett déli határszakaszon a felügyeletet teljes egészében a határvadászok vették át a honvédségtől. A feladat átadása ünnepélyes keretek között történt: két államtitkárra is szükség volt az esemény lebonyolításához (valószínűleg azért van ilyen sok államtitkárunk, hogy minden hasonló rendezvényre jusson belőlük). Rétvári Bence és Vargha Tamás is kihangsúlyozták, mekkora nyomás nehezedik azokra, akik teljesítenek szolgálatot. Rétvári a 2022-es év illegális határátlépési statisztikáit is ismertette, majd hozzátette: hosszú távon arra kell berendezkednünk, hogy a közeljövőben százezrek akarnak majd itt átjönni, vagy bűnszervezetek támogatásával, vagy önállóan, állig felfegyverkezve.
Aztán az államtitkárok hazamentek, ki-ki a saját jól fűtött villájába, a lehető legmesszebb a déli határtól, a frissen kinevezett határvadászok pedig ott maradtak a kerítéssel és azzal a nyugtalanító érzéssel, hogy ha csak a fele is igaz annak, ami a beszédekben elhangzott, akkor itt lehetnek problémák. Az biztos, hogy valami nem stimmel. Vagy nagyon kevés iránymutatást kaptak egy borzasztó veszélyes helyzet kezelésére, vagy rettenetesen unatkozni fognak a munkaidejükben, és azért küldték haza a katonákat, mert itt nem sok tennivaló akad.
Ami biztos: csak a második verzióhoz kaptak megfelelő kiképzést.
A célként kitűzött ezerfős keretet csak kínkeservesen sikerült feltölteni: valahogy a magyar lakosság nem érezte úgy, hogy a határvadász karrier hatalmas előnyökkel járna. Nem kell hozzá különösebben sokat gondolkodni, hogy kérdésként felmerüljön bárkiben: 160 óra képzés után mire lehet képes valaki? Milyen helyzetekre kap felkészítést, mennyit fog tudni a saját és az érkező határátlépők jogairól, milyen eszközkészletet kap a kezébe, amiből, ha „helyzet van”, válogathat és felelősen dönthet, mit alkalmaz?
Azok a szamák, amelyek egy kicsit is hasonlítanak a határvadász munkájához, de sokkal kisebb felelősséggel járnak rendezettebb munkakörülmények között, ennél jóval nagyobb óraszámú képzést igényelnek. Nézzünk csak meg szúrópróbaszerűen néhányat!
- Közterület-felügyelő: 160 óra elmélet, 160 óra gyakorlat
- Büntetés-végrehajtási felügyelő: 800-1500 óra
- Körzeti megbízott: 300-500 óra
- Fő határrendész: 300-500 óra
- Migrácós ügyintéző: 250-350 óra
- Testőr: 320-450 óra
- Rendészeti őr: 3 év
Ez rendben is van így, hiszen ezek nagy felelősséggel járó munkakörök, ahol időnként emberi sorsokról kell dönteni.
De akkor mik azok a szakmák, amelyek elsajátíthatók kisebb óraszámban? Íme, néhány példa:
- Intézménytakarító: 160 óra
- Felvonóellenőr: 250-350 óra
- Műkörömépítő: 350-500 óra
Azaz: egy műkörmöst nem engednek annyi képzési idő után ügyfél közelébe, mint amennyi elég ahhoz, hogy valaki egyenruhában, fegyverrel a kezében kezeljen egy olyan helyzetet, ahol akár emberéletek foroghatnak kockán.
Ruszin-Szendi Romulusz a határvadászok munkába lépésekor azt mondta: sokan szkeptikusak voltak eleinte, mikor a határvédelmet szervezni kezdték, de most nemzetközi szinten is a csodájára járnak a katonai vezetők, mi zajlik Magyarország déli határán.
Érthető: ilyen egész biztosan nincs sehol máshol.