Folyamatosan egyre több pedagógus adja be a felmondását országszerte. s státusztörvény elfogadásával napokon belül újabb pályaelhagyási hullám várható. Nincs már hírértéke, hogy a következő tanévtől mekkora bajban lesznek az oktatási intézmények, ha szakemberekkel szeretnék megoldani a gyerekek oktatását és felügyeletét. Az iskolák kétségbeesetten hirdetnek, sokszor már nem is írják ki a teljes listát, mire van szükségük, csupán annyit írnak: „bármely szakos tanárt” keresnek. Felértékelődik a magántanárok munkája is: ahhoz, hogy a gyerekek versenyképes tudást kapjanak, a szülőknek egyre inkább a zsebükbe kell majd nyúlniuk, mert az nyilvánvaló, hogy az iskolák nagy része nem lesz alkalmas oktatásra-nevelésre, legfeljebb gyermekfelügyeletre – ami szintén nagy segítség egy családnak, de egy későbbi karriert nehéz lesz rá építeni. Nem kérdés, hogy a kialakult helyzet kétségbeejtő, és egy teljes generáció jövőjét határozhatja meg.
De vannak, akik az üzleti lehetőséget is látják benne: lassan külön ágazattá válik a pedagógushiány körül kialakuló szolgáltatások kínálata.
Az egyik oldalt a karriertanácsadó cégek találták meg: a „pedagógusoknak kedvezménnyel” mondat egyre gyakrabban jelenik meg ügyvédek, önéletrajzírásra szakosodott irodák és coachok reklámanyagaiban. A hirdetés kétségtelenül jól hangzik, hiszen segítő szándékot sugall, illetve társadalmi érzékenységre vall. Ezzel együtt sem tagadható, hogy ezek a szolgáltatók gyakorlatilag rárepültek egy olyan rétegre, amely talajvesztett, a munkaerőpiaci viszonyokban tájékozatlan, és – ne szépítsük – korlátozottan fizetőképes. Az már a célcsoport feladata, hogy józan ítélőképességgel szűrjön az ajánlatok között, és felismerje, szüksége van-e egyáltalán ezekre a szolgáltatásokra. Az adott, kiszolgáltatott helyzetben egyáltalán nem biztos, hogy erre mindenki képes.
A másik nagy piac a képzések területe. Már az elmúlt tanévben jelentősen felértékelődött az úgynevezett pedagógiai munkát segítő szakemberek munkája. Sok intézmény velük igyekszik enyhíteni a pedagógushiányt: szociálpedagógusok, pedagógiai asszisztensek állnak be egyre gyakrabban helyettesíteni a hiányzó szaktanárokat. A képzéseket szervező központok most, úgy tűnik, ráálltak erre a vonalra: a közösségi médiát az elmúlt egy-két hónapban elárasztották a gyorsan, olcsón, akár online is végezhető képzések.
Az érettségire épülő pedagógiai asszisztens végzettség megszerzése szakképzésként két év; ehhez képest most megjelentek a 6-8 hónapos, sőt, akár 4 hónap alatt elvégezhető képzések is.
Az áruk is kifejezetten baráti 120-200 ezer forint között végezhető el egy-egy tanfolyam. Vevő biztosan lesz a dologra, mivel az új törvényi szabályzás lehetővé teszi, hogy ezekkel a végzettségekkel a fenntartó már alkalmazhat nemcsak pedagógusok segítésére, de helyettesítésére is munkaerőt, nem kizárt, hogy akár a munkaadó fogja az alkalmazottait a képzésekre küldeni. Ekkor mindenki jól jár: a munkavállaló kap egy plusz papírt viszonylag rövid idő alatt, az oktatással-neveléssel foglalkozó intézmény betöm egy lyukat a süllyedő hajótesten, a képzést szervező pedig bevételhez jut.
A vesztesek nem itt vannak, hanem a felhasználói oldalon: ők a szülők és a gyerekek, akik nem választhatnak, kibe vetik a bizalmukat, és hamarosan nem lesz más, aki foglalkozik velük, csak online gyorstalpaló tanfolyamon kiképzett, egyébként csak érettségivel rendelkező, botcsinálta „szakemberek”. Persze köztük is akadhatnak művelt, érzékeny, a gyerekekre nyitott, ösztönös tehetségek. De hogy egy ilyet fogjon ki az ember, ahhoz szerencse is kell. Közben pedig mások virágzó üzletet telepítenek az oktatási rendszer romjaira.