Varga Ferenc József humoristával, kabarérszerzővel, kabarészínésszel beszélgettünk a humorista feladatáról, a viccek és a politika kapcsolatáról, valamint a napokban igen komoly sajtóvisszhangot kiváltó, Vida-Goodfriend jelenet kapcsán.
Talán furcsa lehet egy humoros embertől első kérdés alkalmával megkérdeznem azt, hogy milyen egy humoros ember: én mégis megteszem.
Szomorú ember. Ahhoz, hogy képes legyek egy jelenet megírására az kell, hogy elszomorkodjak, kidühöngjem magamat azokon a dolgokon, amelyek körülvesznek engem és embertársaimat is. Ezek valahogyan lecsapódnak bennem, így lehet belőlük nagyon mókás, vagy kevésbé mókás szösszeneteket gyártani.
Miként lett humorista?
Így. (Nevet) Úgy lesz valaki humorista, hogy gyerekkorában az őt körülvevő embereket – tanárokat, szomszédokat, gyakorlatilag akárkit – parodizálja. Gyermekként Hofit, Nagy Bandó Andrást, Gálvölgyit, Kern Andrást és Sas Józsit is nagyon szerettem: ahogyan őket figyeltem elhatároztam magamban, hogy én is ezt szeretném csinálni, mivel sajnos zeneileg nem voltam képzett annak ellenére, hogy máig nagyon kedvelem a főként rockzenén alapuló gitármuzsikát is. (Időközben gitárom is lett, de nem dicsekszem a tudásommal.)
Varga Ferenc József – fotó: humoristak.blog.hu
Megpróbáltam így Hofi nyomdokaiba lépni, ami csak alig-alig sikerült, hiszen Hofi egyetlen és utánozhatatlan: Hofinak születni kell és csak egyetlen ember volt erre képes.
Ha megkérné Öntől valaki – mondjuk én -, hogy adja meg a humoristák munkaköri leírását, mit mondana?
Igényesen kell tudnia szórakoztatni, innentől kezdve gyakorlatilag szubjektív a dolog, hiszen mindenki mást tart igényesnek. Nagyon fontos az, hogy a jelenetnek legyen egy üzenete, persze nem kell filozófiai mélységeket, vagy éppen magasságokat elérni.
A magyar nyelv játékosságait mindenképpen ki kell használni, hiszen hangokban és szavakban talán az egyik leggazdagabb nyelv a miénk, dallamában véleményem szerint inkább az olasz. Aki jól tud magyarul, és gondolom ez egy humoristánál alapfeltétel, muszáj előkerülniük a szójátékoknak. (Nem szóvicceknek, azoknak a gyártására mindenki képes.) Ebben a néhai Boncz Géza, a klasszikus L’art pour L’art társulat és Maksa Zoli zseniálisak. Van olyan, hogy direkt rossz szóvicceket mondunk – a nép pozitív értelemben vett bosszantására, ilyen például Galla Miklós. Romhányi Józsefet is a legkiválóbb szójáték-gyártók közé sorolnám.
Minden népnek-országnak, megvannak az egyedi jellegzetességei a humor területén is. A magyarra meglátása szerint, mely ismérvek jellemzőek?
Az, hogy milyenek a magyar emberek, az egy másik kérdés. Szokás mondani, hogy “sírva vigad a magyar”. Ez igaz is, hiszen a mindennapjaink bosszúságaiból kívánunk humorosan kikerülni. Ennek fontos része a politika is, ami az utóbbi időkben talán a stand-up műfajának köszönhetően kicsit talán a háttérbe szorult, de igény még mindig van a kifigurázására.
Fotó: v3.co.uk
Azt meg kell említenem, hogy a jobb stand-up műfajában alkotó kollégák azért, kitérnek a politikai eseményekre is. Az, hogy ezt jobbról vagy balról, esetleg középről teszik, az már teljesen mindegy, hiszen ha jól csinálják, az úgy is eljut a közönséghez. A valódi humorérzékkel rendelkező közönség pedig, nem igen szokott megsértődni.
Mi a különbség az Egyesült Államokban már évtizedek óta súlyosan jelenlévő, illetve hazánkban csak az utóbbi pár évben begyűrűző stand-up, valamint közönségeik között?
Érdekes az a jelenség, hogy Hofi korában nem volt ilyen komoly cenzúra mint 2014-ben. Hogy miért volt ez így, azt tudjuk, hagyjuk is most. Korábban az emberek kiengedhették a fáradtgőzt, ám jelenleg mintha a hatalom ezt sem igen szeretné. Olyan állapotok uralkodnak, mintha a vezetők az észak-koreai vagy éppen a kínai diktatúra irányába szeretnének elmozdulni. Hozzá kell azért tennem, hogy már a 90-es években is probléma volt a politikai humor, majd 2002-ben előjött Csurka ominózus dolgozata, ami végképp kettészakította a társadalmat, ennek a törésnek köszönhetően mindenki elkezdett gyűlölködni.
Az elmúlt 20 évben és jelenleg is úgy zajlik egy vidéki fellépésünk, hogy odaáll elénk a műsort szervező jegyző, aki megkérdezi, kérünk-e kávét-üdítőt, majd: “de ugye nem lesz politika?”, mivel a polgármester egyik, vagy éppen a másik párthoz tartozik, esetleg független.
Amerikában ezt jóval lazábban kezelik, hiszen a republikánusok és a demokraták, ám leginkább a szavazók között, olyan mérhetetlenül nagy különbség nem áll fenn. Véleménykülönbség van és kell is lennie, de gyűlölködés, egér-elefánt viccen megsértődés nincs. Ez nálunk van, ránk jellemző, ez egy valódi hungarikum.
Mi a napokban igen komoly visszhangot kiváltó, Vida-Goodfriend jelenet háttere?
Amikor megírtam a jelenetet, azt nem rossz szándékkal, nem sértődésből tettem – bárki meghallgathatja, tapasztalni fogja ezt. Nincs kimondva benne az, hogy Vida Ildikó bármilyen hibát követett volna el, Goodfriend sincs se pozitív, se negatív színben feltüntetve, a jelleme gyakorlatilag semleges. Nincs mese, ki kell mondani: ez valóban egy ócska, szilveszteri tréfa. Ehhez képest mégis megijedtek tőle a rádiónál. Megkérdeztem azt, hogy felvehetjük-e, ám azt a választ kaptam, hogy a bajok elkerülése végett inkább hagyjuk ki a felvételből is. Tisztázták velem, hogy többen féltik az állásukat, ott fejek hullhatnak akár egy ilyen jelenet árán is.
Ennyi volt ennek a háttértörténete, én meg azért vettem fel, mert nem gondoltam azt, hogy ilyen komolyan felkapja a dolgot a média. Gyakorlatilag annak a 2-3000 embernek készítettük el a jelenetet, akik amúgy lájkolni szokták a Facebook-oldalunkat. Végülis örülök annak, hogy ez lett belőle, de azt is remélem, hogy ezzel senkinek sem okoztam problémát, hiszen nem volt bennem ilyen szándék. Elsősorban a rádiókabaré jelenlegi vezetésére gondolok, akiket amúgy nagyon kedvelek és nem olyan nagyon régen kerültek a pozíciójukba. Van véleményem, ők ezt tudják is rólam, de a munkakapcsolatunk eddig hibátlanul működött szerencsére.
Szokás mondani, hogy a negatív reklám is reklám. Véleménye szerint az eset vonzóbbá teheti a kabaré műfaját?
Eddig is vonzó volt a műfaj, hogy azt mondjam, szép számmal voltak vevők rá. Ha megnézi, a jelenet leginkább az interneten terjedt, ahol a mém-gyárak is működnek. Én a történetben kis pont vagyok, hiszen remek poénokat gyártottak André Goodfriend és Vida Ildikó kapcsán anélkül, hogy ők humoristák lennének: mindenkinek eszébe jutott valami, aminek a megvalósítását zseniálisan megoldották. Bármilyen humoros vagy éppen közösségi oldalt megnyit az internetező, ömlik rá a politikai humor. Az, hogy jelenleg underground módon terjed mindez, annak a társadalom megosztottsága az oka. Jelenleg nem lehet olyan nyíltan egy közös ellenségképet kialakítani, mint ami Hofi idejében működött. Azt azért hozzá kell tennem, hogy amennyiben Hofi élne, ő a mém-gyáraknál is zseniálisabban, jóval szókimondóbban esne neki mindennek, ami körülöttünk történik. Beleértve az “elkúrtuk”-történetet és az elmúlt, több mint négy évet is.
Fotó: hir24.hu
De abszolút nincsen bennem félelem a jelenet kapcsán, nyugodtan infravörös tartományban is megfigyelhetnek, ahogyan a Predator szokta tenni, a telefonomat és az internetezésemet is nyomon követhetik. Sok mindent szoktam csinálni az interneten ugyanúgy, mint bárki más, mondjuk pornót nem nézek. De ha gondolják, a kedvükért azt is nagyon szívesen el tudom indítani.
Tételezzük fel, hogy megjelenik egy “tipikus” mesebeli jótündér, aki három kívánságát teljesíti. Melyek lennének ezek a kívánságok?
Ilyenkor eszébe jut az embernek óhatatlanul is a gonosz vicc, hogy a “medve legyen buzi”. Tényleg nem tudom mi lenne a három kívánságom, most csak a hülye viccek jutnak az eszembe. Bár szeretem a science-fiction és a fantasy műfaját is, de a magánéletemben nem szeretek fantáziálni mert a képzelgés rossz irányba viheti az egész életet. Bár lehet, hogy egy jópofa kabaré-jelenetet kell írni az ilyesmiből. Sőt. Három jópofa kabaréjelenetet is. Na ez az én három kívánságom.