Nagyon dicséretes, hogy Áder János köztársasági elnök a szívén viseli a Föld sorsát, izgul a globális felmelegedés miatt, tenni akar valamit bolygónk állapotáért.

Igazán helyesen ismerte fel, hogy a környezetvédelem igazán fontos, ráadásul sok embert joggal izgat, milyen lesz a jövőnk. S egy kemény szavú környzetvédő akár szép nemzetközi karriert is csinálhat, ha odahaza kitelik az ideje.

Komoly eredmény, hogy létrehozott egy környezetvédelmi igazgatóságot. Mert az efféle igazgatóság az

éppen olyan hasznos, mint egy bizottság.

Gondolom, készülnek előterjesztések, kizárólag újrahasznosított papírra, számtalan javaslat és határozati előterjesztés születik, amely ugyan semmire sem jó, de kétségtelenül, legalább kárt sem okoz.

És megértve a kor szavát, Áderék még egy honlapot is létrehoztak, ahol mindenki aláírásával fejezheti ki, hogy szintén egyetért a környezetvédelem nemes ügyével. Mondjuk, most aztán nem lennék a környezetszennyezők helyében. És jó ránézi a mi mokány, bajuszos elnökünkre, amint Ban Ki Mun ENSZ főtitkár és Al Gore volt alelnök között összevonja a szemöldökét a túlzott szén-dioxid kibocsátása miatt.

(Kép: Index)

És engem az sem zavar, hogy Áder János a maga módján csak pityke a nemzeti együttműködés kacagányán. Hát édes istenem, neki ez jutott. De legalább elfoglalja magát valami hasznossal.

Mert ugye a környezetvédelem fontos dolog.

És milyen kár, hogy Áder János egy szót nem szólt arról, hogy

Magyarországon gyakorlatilag megszűnt az állami környezetvédelem.

Ennek ügye most egy olyan államtitkárhoz tartozik, aki egyébként a hungarikumok ügyéért felelős. A hatóságot szétbombázták, a befektetők és beruházók szinte korlátlanul azt tehetnek, amit akarnak. Igen, fontos a befektetőbarát politika, de azért a környezetvédelem ügye, mégiscsak. De ez nem zavarja a mi elnökünket.

(És ezen még az sem sokat javít, hogy végülis a földtörvény nemzeti parkokra veszélyes részét az ő javaslatára helyezte hatályon kívül az Alkotmánybíróság.)

És Kishantos beszántásakor sem emelte fel a szavát. Jó, lehet, hogy magában duzzogott, és azt mondta, a teremburáját, azért Kishantost már mégsem kellett volna.

Áder a környezetvédelem nemzetközi porondján az érdektelen, veszélytelen ügyekben való részvételt vállalta. Itthon, ahol pedig sokat számítana, ha tenne, vagy legalább mondana valamit ezekben a botrányos esetekben,

édesdeden kussol.

Ennyire fontos neki a környezet állapota. Megértem én, próbált keresni egy témát, ami Orbántól távol esik, és azokra az időkre is nyújt neki valami elfoglaltságot, amikor már nem lesz elnök. Pechére Orbán a környezetvédelmet is szétverte. Az is olyan, mint egy fék vagy ellensúly – akadályozza a kibontakozását.

Úgyhogy ebben is marad a szokásos sunyítás. Itthon kussolunk, a veszélytelen nemzetközi porondon meg szereplünk egy kicsit, hátha ott nem tűnik fel, mihez is asszisztálunk itthon.

És még az is lehet, szokás szerint, bejön az efféle.

Dési János