Sergei Guriev, a párizsi Sciences Po közgazdászprofesszora és Daniel Treisman, az UCLA politikaitudományi professzora közös tanulmányában egy új hatalomgyakorlási modell alapjait írták le, melyet ők egyszerűen új autoritarizmusnak neveztek el.
Ennek lényege, hogy a társadalom elnyomása a nyílt erőszak helyett inkább a tömeges manipuláció eszközével történik, ráadásul úgy, hogy ez nem járt elszigetelődésükkel a világgazdaságban – írta a 444 még pár hónappal ezelőtt, és voilá, most megírhatjuk, újabb jeleket fedeztünk fel,
hogyan építi Orbán a maga kis diktatúráját.
Ne legyünk már törökgáborok, mondjuk ki:
- diktatúrában élünk,
- ahol a kormányt és a kormányfőt nem ellenőrzi többé a nép, a sajtó, vagy a civilek;
- az ellenzéknek nincs ráhatása az ország ügyeire,
- a demokratikus médiát korlátozzák,
- a demokratikus intézmények kiüresedtek,
- vagy fideszes pártkatonák vezetése alatt állnak.
- A választási rendszer a Fidesznek kedvez,
- a médiában és a gazdaságban is mindenhol a kormánypárt erőfölénye uralkodik.
Minden fontosabb döntést zárt ajtók mögött, ellenőrizhetetlenül hoznak meg; a választóknak, a nyilvánosságnak gumicsontokat dobálnak közben, mint a plakátok a menekültek ellen.
Orbán lebontotta az egész magyar demokratikus rendszert, ami most működik, egy színház, ahol mindenki eljátszhatja a saját szerepét, a politológusoktól az ellenzékig. A rendező pedig nem boldog, mert az emberek érzékelik a színházat, és nem tetszenek nekik sem a színészek, sem a díszletek. Korgó gyomorral a cirkusz nem élvezetes.
Az emberek egyre elégedetlenebbek és egyre jobban látják a rendszer hátulütőit, hogy
- az intézkedések csak egy szűk elitnek kedveznek,
- a korrupció sosem látott magasságokban szárnyal,
- és a kormány, ahelyett, hogy a valódi problémákkal foglalkozna, gyűlöletkampányt folytat változó társadalmi csoportok ellen.
(Az ellenzék pedig azért ilyen gyenge, mert mindenki tisztában van vele, hogy nem is igazi ellenzék – nem jelent semmilyen alternatívát.)
Orbán Viktor, minél jobban látja a hatalmának összeomlását, annál jobban ragaszkodik hozzá. Ezért annál jobban titkolja, mit csinál valójában a kormányzat. Ennek a legjobb eszköze, hogy a médiát még jobban magához láncolja. A bekebelezés, az igazi helyzet eltitkolása már elindult:
1. Megszavazták, hogy a költségvetés egy része titkos legyen.
2. Újabb bekebelezés előtt a média – most bedobják az atombombát.
Elolvasva a két cikket, egészen egyértelműen kirajzolódik az irány:
Orbán Viktor nem akarja átadni a hatalmat, bármi is jön, ő akar mindenáron a miniszterelnök maradni.
Mindezt erőszakkal egyelőre nem tudja megtenni, megpróbálja tehát az információ-áramlásra helyezni a kezét. Azt akarja, hogy a hatalmat sehogyan se tudjuk ellenőrizni (nagyobb részt már most sem tudjuk, egyébként). A cél a valóság teljes eltakarása a választók szeme elől.
A kérdés az: elkésett intézkedés mindez? Sikerülni fog-e neki, hogy elhallgattasson minden ellenzéki-független hangot? Befolyással lehet-e ez a következő választások kimenetelére?
Ha Orbán fejével gondolkodunk, és elérünk a következő választásokig, rájövünk, hogy nagy szarban ülünk, legalább nyakig: vissza kell tornázni a Fideszt a népszerűségi listára.
Láthatóan Orbán egyvalamire alapoz, hogy ne tudjuk meg, mit lopnak és dőzsölnek össze. Ha nem tudunk róla, mit csinálnak valójában, nem fáj. Ha csak a színházat látjuk, a gyűlöletkampánnyal foglalkozunk,
addig se derül ki, hogy a rendszer hogyan szipolyozza ki Magyarországot.
Ezért képtelenek vagyunk egyetérteni Ceglédi Zoltán írásával (és Török Gáboréval is), aki szerint “A politika” az, hogy megdobáljuk a táblákat tojással. Ez maximum a politika egyik része, mert a nagyrésze láthatatlanul zajlik, a nyilvánosságtól elzárva, ellenőrizhetetlenül.
Ezt ők is tudják, csak ők részei a színháznak.
Elég ijesztő.
(Kép: hungarianspectrum.org)