Talán többet kellene Magyar Hírlapot olvasnunk. (Najó, nem.) Pedig új szinteket lépett a gyűlöletkeltés és uszítás. Főként a menekültek, meg egyébként bárki más ellen, aki arra jár. Meg aki nem is jár arra.
És persze az ötös számú tagkönyv tulajdonosa vezeti az üvöltők kórusát.
Menekült- és kerítésügyben megint nagyot ment, mondhatni szintet lépett: már újságírókat öletne. De legalábbis nem bánná a halálukat. A dologban érvei magasröptűek: ezek
- betegek,
- undorítóak,
- szélsőliberálisok,
- és persze hazaárulók.
Ezért aztán számára megvan minden indok arra, hogy elfogadható legyen
“Szily László agyonverésének mély és őszinte vágya”.
Meg főleg a Bedéé. Aki, ha a véleményét egy külvárosi svéd kocsmában hangoztatná,
“Akkor mindnyájunk problémája megoldódna, örökre. De szép is lenne…”
Mondhatnók, persze, hogy semmi újdonság. Sajnálkozott már ez az ember
- az orgoványi erdőben nyakig beásott áldozatok elégtelen száma miatt,
- indokzsidózott,
- undorító buzizott,
- meg értekezett a cigányok lassítás nélküli elütéséről.
Az ismert béltraktus-szakértő havi kétmilláért ezt meglehetősen lelkesen csinálja, noha interjúiban fanyalog, hogy inkább olvasna Krúdyt.
(Kép: angyanjozsef.blog.hu)
Ez az ember ezt mindaddig fogja művelni, amíg valaki meg nem unja – és föl nem jelenti. Olyan ez, mint a holokauszttagadás: nem fogják abbahagyni, amíg nem lépünk föl ellenük. (Véleményük nem fog változni, de legalább nem nyilvánosan ürítkeznek.)
Ez a helyzet Bayerrel is. Meg kéne már akadályozni a nyilvános okádást, amíg nem ez lesz a norma.
A helyzet csak némileg analóg azzal, hogy néhány éve Lázár följelentette a Délmagyar azon kommentelőit, akik a halálát kívánták, mert – úgymond – megsértették az emberi méltóságát. Az ötös számú páleszesüveg tulajdonosa jó érzékkel olyan emberek halálát emlegeti, akik
- vagy megfoghatatlanok, mert csoportok, és nehéz föllépni érintetettként a nevükben;
- vagy egyenesen a teljesen cenzúrázatlan szólásszabadság támogatói.
Pedig a véleményszabadság nem kéne, hogy a gyűlölet szabadságát is jelentse. Vagy az uszításét. Meg az ostobaságét.
Valaki beperelhetné már ezt az embert, mondjuk kétmillára, vagy néhányszor annyira. És akkor hátha a négy fal között művelné tovább, amit eddig. Vagy egyáltalán nem is, és olvasna végre Krúdyt.