Sikerült egy kis vitát kavarnom azzal a ravasz kérdésemmel, hogy mi legyen a fideszes oligarchák által összeharácsolt vagyonnal, ha egyszer megbukik az Orbán-rezsim.
Ugyanis szerintem meg fog, talán a nem is olyan távoli jövőben, de erről alig-alig beszéltünk még. Persze messze nem ez a leglényegesebb kérdés, de fontos, az igazságérzetünk miatt is, és azért is, mert ha ennek a vircsaftnak a legjobb leírása a „maffiaállam”, akkor, ha eljön az arra alkalmas idő,
valahogyan mégiscsak rendet kell tenni.
Sokan szóltak hozzá a cikkhez a Facebook fórumain, szóban is, most összefoglalom ezeket nagy vonalakban:
- Bárcsak már ott tartanánk
- Gyurcsány (Medgyessy, Bajnai, Antall, Tisza, stb.) is lopott, ez itt így volt és így lesz, most akkor mi a baj
- Nem lopnak, csak a magyar burzsoázia kialakulását segítik, a kizsákmányoló Brüsszellel, multicégekkel szemben erősítik meg a mieinket, ahogy ez természetes is
- Csak jogállami eszközöket szabad használni, ha Orbán/Mészáros/Garancsi/Simicska, stb. végül is jogszerűen szerezte, amit szerzett, akkor nincs mit tenni, az már az övék. A jogbiztonság minden másnál fontosabb.
- Meg kell valahogy oldani, hogy visszavegyék tőlük az ebül szerzett jószágot, ha kell erővel is, nincs mit tenni, másképpen minek az egész választási győzelem.
Természetesen nem tudom a választ, az érvek – főleg az utóbbi két érv mellett – hosszan sorolhatóak, és igenis mérlegelésre várnak.
Hiszen mit ér a demokrata ellenzék győzelme, ha azok, akik végül is a hatalommal visszaélve szereztek milliárdokat, mindent megtarthatnak? Ha most megteremtik az anyagi alapjait annak, hogy egy esetleges vereség után legyen miből támadást szervezni a demokratikus hatalom ellen. Ráadásul ha kiderül, egy vállrándítással elintézhető, hogy a hatalom barátai milliárdokkal csapolják meg a közpénzeket, és ezt büntetlenül megtarthatják, akkor már miért tanulnák meg a népek, hogy ez így mégsem a normális módja a világ menetének.
Ámde, mit ér a demokratikus hatalom, ha azzal kezdi, hogy jogilag legalábbis aggályos módon rendez el ügyeket. Hétfőn ti veszitek el a trafikokat, kedden meg mi azoktól, akiknek ti adtátok, és akkor négy vagy nyolc év múlva minden kezdődik újra? Természetesen ezt is lehet és ez az egyik legbiztosabb módja annak, hogy
az élhető Magyarországot ezentúl valahol az Oxford Street környékén keressük.
Nyilván jogászi ügyeskedéssel azért lehet alapokat találni a restitúcióhoz. A földek eladása, a hirdető cégek „helyzetbe hozása”, a felcsúti stadion, expressz, a fociakadémiákon keresztül kisibolt milliárdok azért adnak még közepes jogérzékkel is alapot arra, hogy valamit itt tenni kell persze.
De a megoldást szerintem nem feltétlenül itt kell keresni, vagy nem elsőként itt. Ha nem alakul ki valamiféle közmegegyezés abban, hogy a nyugatias, demokratikus, jogállami – bocs, de ezt a legtöbb felé liberálisnak is mondják – elvekhez vissza kell térni, akkor megette a fene az egészet.
Ha ez valamennyire kialakítható, akkor van remény. Ha nem, akkor megette a fene az egészet.
A feltámadó ellenzéknek nemcsak az egészségügy, az oktatás és a többi ügyével kellene foglalkoznia, hanem ezzel is. Vitatkozni, érveket adni – politizálni.
Aztán meg majd meglátjuk.
Dési János