Nézzétek meg a videón, milyen extravagáns műsorral lopta be a közönség szívébe magát az 1920-as évek Lady Gagája!
Amikor Josephine Baker mindössze egyetlen aprócska banánszoknyában ellejtette „vadember-táncát”, azonnal világhírűvé vált. Az első afroamerikai származású előadóművészt az
1920-as években Fekete Gyöngy, Bronz Vénusz és Kreol Istennő néven ismerte meg az egész világ.
Megbotránkoztató, ám tüzes afrikai táncaival milliók szívét gyújtott lángra. Extravagáns fellépéseinek köszönhetően nem kétséges, hogy ő volt kora Lady Gagája.
Josephine Baker 1906-ban Freda Josephine McDonald néven látta meg a napvilágot az amerikai Missouri államban. Hányatott gyermekkora elől menekülve New Yorkba költözött, ahol Josephine táncoskarrierje gyorsan ívelt felfelé a Broadway-en.
A fekete táncosnő 1925-ben szerencsét próbált Európában is, ahol azonnal meghódította a közönséget. A párizsi Folies Bergére színpadán lejtette el azt a bizonyos banánszoknyás vadember-táncot, ami világhírűvé tette.
Egzotikus szépsége és kisugárzása nagy feltűnést keltett. Érzéki táncát gyakran keverte derűs bohóckodással. Sikerét jól mutatja, hogy a mulató igazgatója óriási összeget ajánlott a szerepléséért, aminek viszont Josephine szemrebbenés nélkül a dupláját kérte – és megkapta.
1927-re egyedi showjának köszönhetően akkora hírnévre tett szert, hogy ő lett a világ legtöbbet fotózott sztárja, és többet keresett, mint bárki más az európai szórakoztatóiparban, ideértve a filmsztárokat is.
Egy csapásra a Párizsban élő leghíresebb művészek múzsája lett: Picasso, Christian Dior, F. Scott Fitzgerald is bolondult érte. Hemingway pedig azt mondta róla, hogy
“a legszenzációsabb nő, akit valaha is láttam”.
Josephine fellépései mindig látványosak voltak. A La Revue Negre-ben a belépője során fejjel lefelé hozták be egy hatalmas ember vállán, és csupán egyetlen rózsaszín flamingótollat viselt a lába között.
Gyakran szerepelt a színpadon kedvenc háziállatával, egy gyémánt nyakékes leopárddal.
A ’30-as évektől énekesnőként és színésznőként is hatalmas sikere volt. A Zouzou (1934) és Tam-Tam hercegnő (1935) című filmjeit teltházzal játszották a mozik.
Josephine 1936-ban visszatért Amerikába, ott azonban még nem voltak felkészülve egy színesbőrű sztárra. A táncosnő összetört szívvel váltott vissza Európába. Ismét férjhez ment, ám egy fájdalmas abortusz után el is vált. A műtétet követően szembe kellett néznie a szörnyű ténnyel, hogy soha sem lehet saját gyermeke.
1937-ben francia állampolgár lett, és a második világháború alatt végig szolgálta új hazáját. Részt vett a Vöröskereszt munkájában, Afrikában és a Közel-Keleten szórakoztatta a katonákat, titkos üzeneteket közvetített, amiért később a legnagyobb francia katonai érdemrenddel tüntették ki.
Az ’50-es, ’60-as években új férjével ismét visszatért Amerikába, ám ez alkalommal már rendületlenül felvette a harcot a faji megkülönböztetés ellen. Férjével tizenkét – a világ legkülönbözőbb tájairól származó – árva gyereket fogadtak örökbe.
Csak 1973-ban lépett másodszor is amerikai színpadra. Rettentően félt, attól, hogy ismét rossz lesz a fogadtatása, de nem így történt. A New York-i Carnegie Hallban,
már a műsor előtt álló ovációval ünnepelték.
Josephint Párizsban 1975-ben, 68 évesen érte a halál. Utolsó útjára több mint húszezren kísérték el, és huszonegy ágyúlövéssel, francia katonai tiszteletadással búcsúztak tőle.