A Századvég – az Orbán-kormány politikáját meghatározó think-tank nyilvánosságra hozta felmérést, amiben arról kérdezte a magyarokat, hogy mit gondolnak a menekültekről/bevándorlóról/migránsokról. (A hivatalos változat itt, egy rendes összefoglaló itt.)
A tanulságok viszont az alábbiakban.
1. Alig van személyes tapasztalatunk a menekültekről.
Csak a megkérdezettek 25 százaléka mondta azt, hogy ő vagy közeli hozzátartozója találkozott már menekülttel. Ha feltesszük, hogy a minta reprezentatív volt és az embereknek 8-10 közeli hozzátartozójuk is van, akkor csak 200-300 ezer magyar szerzett személyes tapasztalatot a Magyarországon átvonuló emberekről és körülményeikről.
2. Akik találkoztak velük, azoknak a 90 százalékát nem érte inzultus.
Csak minden 10. magyart ért inzultus vagy bántalmazás azok közül, akik találkoztak velük. Tehát alig néhány tízezer embert. Az összes magyar választó kevesebb mint fél százalékát. (Feltesszük, 18 év fölötti választókorú állampolgárokat kérdezett a Századvég.)
3. Ez a több tízezer inzultus különös módon nem kapott nyilvánosságot.
Bár ez a mennyiség statisztikai értelemben elhanyagolható, minden egyes eset személyes sérelem.
De ezekről az esetekről furcsa módon nem tudunk. Ráfoghatnák talán a liberális-baloldali, az illuminátusok befolyásolta médiára, ha nem tudnánk, hogy menekültügyben az Orbán-kormány propagandakampánya és a hatósági tájékoztatás határozta meg a közbeszédet.
De ez a több tízezer magyart ért személyes inzultus valahogyan lemaradt a plakátokról.
Ami különösen annak fényében meglepő, hogy a kölni molesztálási tömeges ügyet, bár nemcsak haláleset, hanem fizikai sérülés vagy nemi erőszak se történt, januárban heteken át bő terjedelemben tárgyalta, és azóta is előcitálja a kormánysajtó.
Különös, hogy a hasonló magyarországi esetek tízezreiről hallgatnak viszont.
4. A magyarok zöme ki van téve az agymosásnak.
A Fidesz és az Orbán-kormány az állami médián, pártszócsöveken, pénzkiszívó propagandaszájtokon, óriásplakáton, tévé- és rádiószpotokon, újsághirdetéseken keresztül mossa a választók agyát. A Századvég felmérése szerint csak minden 6. magyar tájékozódik külföldi forrásokból.
Egy jelentős részük – bár ezt nem mérték vagy nem közölték – nyilván csak a hivatalos tájékoztatáshoz és a kormányzati propagandához fér hozzá.
5. Ezért aztán nem csoda, hogy a magyarok zömének elítélő a véleménye a menekültekről.
A személyes tapasztalat és az alternatív források hiánya vezetett oda, hogy
a megkérdezettek 90 százaléka továbbra is elutasítja az Európába irányuló illegális migrációt.
Sok múlik persze a kérdésfeltevésen. A menekülthelyzet helyett illegális migrációra kérdeznek rá például. (A Századvég – mint a Fidesz-klientúra egyik kifizetőhelye – sok jelét ebben a felmérésben és interpretációjában sem adta a semlegességének, vagy hogy a valóság érdekelné a fikció helyett.)
De azért az jellemző, hogy bár alig ismerjük őket, 90 százalékunk elutasítja a menekültek/bevándorlók befogadását. És az elutasítókat ebéli véleményükben az se ingatja meg, hogy Magyarországra senki nem akar bevándorolni/migrálni, hogy elvegye a munkánkat.
Valamint az is kifejező, hogy bár azokat a keveseket, akik találkoztak velük, 90 százalékban nem érte inzultus, de ennek ellenére 75 százalékuk negatív tapasztalatokat szerzett róluk. Hogy még érthetőbb legyen:
1000-ből csak legfeljebb 10-en találkoztak már menekülttel, abból csak egyet ért atrocitás, de attól még a másik 6-7 is utálja az arabokat. Sőt, a másik 800-900 is.
Azt látjuk, amit látni akarunk, és azt akarjuk látni, amit elvárnak tőlünk, hogy lássunk. Confirmation bias és underdog bandwagon-hatás.
Ha a magyar reformok nem is, de a kormányzati propaganda működik.