Milyen vibrátorokat és óvszereket használtak a középkorban? Mely szexpózokat engedélyezte az egyház? Hogyan kaphatta vissza egy asszony a szüzességét, illetve kiket hívtak, ha nem állt fel egy férj pénisze?
Íme 7 bizarr hálószobatitok a középkorból:
A középkori emberek hétköznapjait szinte teljesen beszabályozta a vallás. Az egyház még azt is meghatározta, hogy szexeljenek, pontosabban hogy NE szexeljenek a párok. Súlyosan büntették a szodómiát, ennek ellenére abban az időben is előfordultak pikáns ruhadarabok és segédeszközök.
1. Káma Szútra kizárva
A középkorban az egyház még a szex módját is kikötötte. Nemcsak tiltották, de súlyosan büntették is, ha valaki a normáltól eltérő pózban szeretkezett. Hogy mi volt a normális? Kizárólag a misszionárius póz. Bűnnek számított, ha a nő kívánt felül lenni, mert úgy gondolták, ez a nemi szerepek keveredéséhez vezethet. Természetesen az orális élvezetek is tiltottak voltak, hiszen mint tudjuk, a szex célja az egyház szerint csakis a gyermeknemzés lehetett.
Azok a bűnösök, akik a deviánsnak számító szexpózokkal kísérleteztek, büntetést kaptak. Worms-i Burchard dekrétumai szerint ha valaki tiltott pozícióban szerelmeskedett, annak tíz napig kenyéren és vízen kellett élnie, illetve ez idő a testi szerelem terén is alatt önmegtartóztatást kellett gyakorolnia.
2. Meleg vagy? Irány a máglya!
A szexpózok korlátozása után az sem meglepő, hogy az egyház a hüvelyi közösülésen kívül a szex minden más formáját bűnnek tartotta, ebből kifolyólag a homoszexualitást is elítélte. Ebből az időszakból származik a szodómia kifejezés, ami az egyedüli és a közös maszturbálást, a közösülést, és az anális közösülést foglalta magába. Egyszóval mindent, ami a melegek életébe beletartozott volna.
Az egyház a férfiszerelem mellett a leszbikusságot is mélyen elítélte, sőt halállal büntette a 12-13. században. A rajtakapott homoszexuálisokra gyakran várt csonkítás, máglyahalál, vagy akasztás. Ráadásul abban az esetben ha papok érték tetten a “szexuális bűnösöket” egy felfüggesztett ketrecben hagyták éhen halni a szerencsétleneket.
3. Ez egy codpiece, vagy ennyire örülsz nekem?
Kétség sem fér hozzá, hogy már a középkorban is a méret volt a lényeg. A középkori divat egyik legnépszerűbb kiegészítője ugyanis az úgynevezett codpiece volt. Ez a nadrág elejére erősített tasak kihangsúlyozta, illetve eltúlozta a pénisz méreteit. A codpiece-t általában fűrészporral vagy ruhával tömték ki, amitől gyakran úgy tűnt, mintha álló férfiasság meredezne az amúgy feszülős nadrágban.
Érthető módon az egyház nem lelkesedett ezért a kiegészítőért, a codpiece-t az “ördög divatjának” tartották.
4. Kezdetleges vibrátorok
Annak ellenére, hogy az egyház bűnnek tartotta az örömteli szexet, a nők már a középkorban is használtak kezdetleges vibrátorokat, amelyek fából és bőrből készült.
Ha azonban valakit rajta kaptak, hogy bűnbe esett egy műpénisszel, annak utána öt teljes évig kellett vezekelnie és gyónnia bűneit.
5. Visszakapott szüzesség
A szüzesség megőrzése a megfelelő ember számára minden korban fontos dolog volt. (Sőt ideális esetben még napjainkban is az.) A középkorban azonban lehetőség volt arra, hogy valaki ismét “szűzzé váljon”. Az egyház ugyanis lehetővé tette, hogy azok a nők is zárdába vonulhassanak bűneik megbánása után, akik már szexeltek, vagy akár gyereket is szültek.
6. Óvszer állati bélből
Mivel a középkorban az egyház bűnnek tekintette, ha a férfi és a nő nem gyerek nemzés céljából szexel, elítélték a fogamzásgátlást is. A párok ennek ellenére – a megszakításos közösülés mellett – már a középkorban is használtak óvszert. Ezt persze ne úgy képzeljék, mint a mai ultravékony latexcsodákat. Az óvszer középkori verzióját állati hólyagból vagy bélből készítették. Ráadásul ezeket általában többször is újrahasznosították.
A középkori nők is védekeztek korabeli pesszáriumokkal. Különböző spermicid hatású főzeteket készítettek, amiket gyapjú vagy ruha segítségével juttattak a hüvelybe.
7. Nem áll fel? Jönnek a falu asszonyai!
Ha egy férfiről kiderült, hogy nem tudja elvégezni házastársi kötelezettségét, a templom felállított egy speciális nyomozó bizottságot. Ez gyakran a falu bölcs asszonyaiból állt, akik megvizsgálták a férj péniszét, hogy megállapítsák jól működik-e a szerv, és egészségügyi szempontból képes- e a gyereknemzésre. Ha a pénisz deformált volt, vagy valami más okból nem tudta ellátni feladatát, a házaspárt szétválasztotta az egyház.
Forrás: David Morton, Oddee