Nem támogatjuk, hogy Magyarország legfontosabb belpolitikai kérdéseiben olyan is döntsenek, akik nem élnek Magyarországon – érvelt Áder János a határon túliak szavazati joga ellen, még ellenzékben. A múlt e darabkája messze túlmutat önmagán.
A magyar parlamentarizmus egy rég elfeledett pillanata bukkant vasárnap a felszínre: a fiatal, még a liberalizmussal erősen kacérkodó Áder János érvel a határon túliak szavazati joga ellen. Argumentációja ma is megállja a helyét – épp csak Gyurcsány Ferenc és a DK házal vele:
– Nem támogatjuk azért, mert elvileg sem tartjuk helyesnek, hogy Magyarország legfontosabb belpolitikai kérdéseiben olyanok is döntsenek, akik nem élnek Magyarországon,
– akik nem adófizetõ polgárai az országnak,
– és akik a két választás között semmilyen formában sem tudják az általuk választottakkal kapcsolatos véleményüket elmondani, ráadásul sokaknak semmilyen kötődése nincs is már az országhoz.
– Nem támogatjuk a választójog kiterjesztését azért sem, mert sokkal nehezebben ellenőrizhető a választások tisztasága.
– Nem támogathatjuk azért sem, mert ez jelentősen növelné a költségeket.
Alapvetően nincs ezzel semmi gond. Áder 1993-ban mondta el ezeket az érveket a parlamenti vitában. Persze megmosolyogtató összevetni Áder és a Fidesz mai kommunikációjával, amikor ugyanezen érveket hazaárulással tartják egyenrangúnak, ha azokat más mondja. De ennek ellenére meggyőződésünk: ahogy bárki mást, úgy a köztársasági elnököt is megilleti a változás joga. A most akár kínosnak is tekinthető múltdarab negyedszázaddal ezelőttről került elő. Ennyi idő alatt egy hivatásos politikus épp úgy megváltoztathatja a véleményét, mint bárki más.
Sajnos ennek a fajta megértésnek – kizárólag politikai-kommunikációs okokból – a Fidesz teljes mértékben híjján van. Az állampárti kommunikáció alapja: az vagy, amit mondtál, mégpedig akkor, amikor nekünk tetszik. Gond nélkül rángatnak elő 5-8-10-12 éves kijelentéseket, úgy téve, mintha a megtámadott illető előcitált mondatai épp tegnap hangoztak volna el. Ez a technika az alapja az egész Soros-ellenes kampányuknak is: a milliárdos 2015-ben közzé tette gondolatait a migrációval kapcsolatban, majd 2016-ban és 2017-ben is megcselekedte ezt. Az elképzelései sokat változtak, ha tetszik, finomodtak – bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy kezdetben sem írt le olyasmit, amit a Fidesz ma a szájába akar adni. Későbbi szövegei azonban még kevésbé lennének alkalmasak az indulatok szítására – így azokat a propaganda nemlétezőnek tekinti. Megteheti, hisz senki nem dörgöli az orra alá e farizeus magatartást. Aki megtenné, azzal nem állnak szóba.
De ugyan ezen logika mentén nevezhet Orbán Viktor kommunistának bárkit – akár olyan ellenfeleket is, akik az átkosban legfeljebb a csattogós lepkét tolták az oviban.
Magyarországon kizárólag a Fidesz politikusai változtathatják meg véleményüket – ők azonban nem csupán negyed század alatt, de ha szükségét látják, akár egy napon belül is. Így lehet, hogy a 4-es metróról szóló OLAF jelentést azon mód nyilvánosságra hozták, amint megkapták, míg Orbán vejéről szóló akta titkos marad.
Így működik a kontroll nélküli hatalom: azt gondolja, hogy bármit megtehet, és meg is tesz.