Szívünkben a jövő! címmel tartott gyűlést a budapesti Polgárok Házában a Fidesz női tagozata. A meghívó azt ígérte, hogy a november utolsó napjára szervezett ülésen kifejezetten női szempontból foglalkoznak a nemzeti konzultáció felvetéseivel.
A téma leghitelesebb képviselőjeként a szervezet Bakondi Györgyöt invitálta meg előadónak. Ha valaki úgy vélné, hogy ez furcsa, esetleg hogy Bakondi annyira nem is jó nő, az rossz logikai fonalat kezdett követni. Egyébként sem lehet könnyű egy olyan párt öntudatos női szavazójának lenni, amelyik nyíltan képviseli, hogy a hölgyek legfőbb küldetése hálát mutatni mindenért, amit a férfiaktól kapnak, és cserébe számolatlan mennyiségű utóddal illik kedveskedniük a teremtés koronáinak. Talán ennek köszönhető, hogy bár az említett szervezetnek rendszeresen vannak rendezvényei, saját arculata és on-line felülete nincsen. Legyél büszke nő, de azért ne túl feltűnően, meg ne zavard közben a fontos munkát végző férfiakat! Rónaszékiné Keresztes Mónika, a tagozat elnöke el is mondta a bevezetőjében, hogy mekkora áldás nekünk a férfiak erős karja az olyan válságos időkben, mint amikor szír terroristák akarnak megerőszakolni minket, vagy éppen nem tudjuk kinyitni a befőttesüveget. Ezért jó, hogy egy valódi belbiztonsági főtanácsadó vigyáz a jelenlévőkre, hiszen ez pozitívan segíti elő a nők “jövőteremtő képességét” (bármit is jelentsen ez).
Bakondi előadása kísértetiesen emlékeztetett az elmúlt két hétben a témában elhangzott összes megszólalására. Annyira, hogy úgy nagyjából szó szerint ugyanaz volt. Azért igyekezett a hely szelleméhez igazodni: nyitó mondatában rögtön le is szögezte, hogy mindig nagyon szívesen veszi szemügyre a nőket, ezzel rögtön jelezve is a hallgatóságnak, hogy
szép dolog a honleányi hevület, de azért ne felejtsék el, hol a helyük.
Majd áttért arra, mennyire nagy veszélyt jelent hazánknak az illegális bevándorlás, és hogy mindenki, aki azt állítja, hogy nincs is, az téved, mert van, csak annyira titkos, hogy még a hatóságoknak is komoly erőfeszítés szemmel tartani. Még szerencse, hogy Európa legbiztonságosabb országában élünk! A svéd nőknek például már közleményben javasolták az ottani hatóságok, hogy este az utcán járva mindig pillantsanak hátra. A magyarok ezzel szemben csakis előre tekintenek!
A belbiztonsági főtanácsadó igyekezett teljeskörű tájékoztatást nyújtani a hölgykoszorúnak. Szavaiból megtudhattuk, hogy a statisztikák, amelyek szerint a bevándorlók jelentős része kiskorú, nem megbízthatóak, hiszen akárki vallhatja magát gyereknek, ha nincsenek papírjai (ez megérne egy kísérletet: ha van olyan negyven év feletti olvasónk, aki szívesen kipróbálná, beengedik-e bárhova gyerekjeggyel, örömmel vennénk a jelentkezését). Tájékoztatott továbbá, hogy hihetetlen erőkkel kell megküzdenünk: hiába a legelszántabb kormányzati törekvés, amikor “valaki” közben megszervezi, hogy tömegesen hagyják el az emberek a hazájukat. Ugyanez a “valaki” pénzt és jólétet ígér minden egyes afrikainak és közel-keletinek. Ez a “valaki”, ha kell, akár bankkártyát és mobiltelefonokat is ad a menekülőknek,
télikabátot és cipőt pedig csak azért nem, hogy fenntarthassa a magárahagyottság látszatát.
Konkrét név ezúttal nem hangzott el – talán azért, mert bizonyos szavak már önmagukban kiejtve is ártó hatásúak. És hölgyek jelenlétében egyébként sem beszélünk csúnyán.
Azzal sem vádolhatja senki a kormányt, hogy ne próbálna segítő kezet nyújtani a rászorulóknak, mutatott rá Bakondi. 2015 ősze és 2016 tavasza között körülbelül 170.000 ember nyújtott be menedékkérelmet, el is indult ezek elbírálása, az eljárás idejére pedig a kérelmezők nyílt táborokban kaptak helyet. Érthetetlen módon azonban a sok hálátlan nem várta meg a hónapokig tartó procedúra végét a fűtetlen faházakban és sátrakban télen, hanem, ahogy lehetett, továbbálltak. Ez – érvelt a nemzetbiztonsági főtanácsadó – az egyik bizonyítéka, hogy segíteni nem lehet mindenkinek, csak annak, aki hagyja.
Az este végkövetkeztetése természetesen csak egyvalami lehetett: ha valaki véletlenül nem töltötte még ki a nemzeti konzultációs kérdőívet, az most még gyorsan megteheti, és csatlakozhat ahhoz a több, mint kétmillió állampolgárhoz, akik számára a nemzeti szuverenitás a legfontosabb érték. A program végeztével elégedett és hálás nők tömege sietett haza családjához a nyolcadik kerületi alkonyatban, időnként azért aggodalmasan hátrapislantva, mert,
bár ez nem Svédország, de azért sosem lehet tudni.
Kerényi Kata