Mióta 2018-at a családok évévé kiáltotta ki a kormány, azóta a kommunikáció egyik fontos alappillére volt a családvédelem – legalábbis annak gyakori emlegetése. A személyi jövedelemadó-kedvezmény, a kedvezményes hitelek, és az ezekhez kapcsolódó, sokasodásra biztató szlogenek nagykövete, Novák Katalin hamar az ügy tárca nélküli miniszterévé lépett elő, aztán az ő továbblépésével Zsigó Róbert vette át a feladatkört átmenetileg. Most, az új kormány felállításakor ehhez a feladatkörhöz államtitkári pozíciót rendeltek, és egy régi-új szereplőt neveztek ki a posztra. Hornung Ágnest, aki korábban volt már államtitkár. Igaz, akkor pénzügyekért volt felelős a Nemzetgazdasági Minisztérium kötelékében. Ehhez minden képesítése és tehetsége meg is van. De mi köze lehet egy alapvetően szociális kérdésekkel foglalkozó területhez?
Talán korszerűtlen gondolat, hogy ha már a jelenlegi kormányzat úgy érzi, hogy szükség van családügyi államtitkárra, akkor az lehetne például valaki olyan, akinek van ehhez kapcsolódó szakmai tapasztalata. Mondjuk, dolgozott szociális területen, esetleg – jó, ez már lehet, hogy túlzott elvárás – ilyen irányú felsőfokú végzettségekkel is rendelkezik. Járt már gyermekotthonban, nem csak a kocsi ablakából látott hajléktalanokat, tisztában van a gyermek é családvédelmi problémákkal, belelát az egészségügybe és az oktatásügybe. Merthogy ezek azok a területek, ahol családokkal, az ő életükkel, gondjaikkal, kihívásaikkal, igényeikkel találkozni lehet.
A kormány megfontolt döntése alapján ehhez képest egy pénzügyi szakember került a magyarországi családvédelem élére. Semmi kétség: egy jó pénzügyi szakember – de a családok ügyeihez annyiban van köze, hogy neki is van családja.
Illetve – nem egészen.
Az utóbbi időszakban bőkezűen osztogatott családtámogatások egy részéről már most jól látszik, hogy hosszú távon nem lesz tartható egy gazdasági válság közepén. A CSOK-ot tömegével felvett fiatalok néhány éven belül szembesülnek azzal, hogy milyen könnyedén vállaltak annak idején olyan feltételeket, amelyeket aztán az életük alakulása felülír. Ami előttünk áll: tömegesen bedőlő hitelek, munkába visszaállni képtelen kisgyerekesek, és közben a gyermekvédelmi rendszer rendvédelmi eszköztárának bővülése a preventív módszerekkel szemben.
Hornung Ágnes kinevezése nyílt beismerése annak, hogy a szépen hangzó családtámogatási rendszer összeomlóban van, és valódi szakemberre lesz szükség, hogy az ebből fakadó pénzügyi nehézségeket valahogyan egyáltalán kézben lehessen tartani.
Ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, most már hivatalosan is megerősítést nyert: a családok addig jelentik a kormány számára a napsugaras jövőt és az ország fejlődésének zálogát, amíg ezek a szlogenek aztán kis anyagi ráfordítással szavazatra válthatóak. Ha erre már nincs szükség, akkor egyszerűen csak: problémaforrások.