Ez az új politika stratégia mind Botka, mind a Momentum részéről: a hitelességüket a régi ellenzék eltemetésével akarják megteremteni. 
Az ellenzék ugyan kissé megindult felfelé, ha hihetünk a Repulikon Intézet legutóbbi közvélemény-kutatásának, a Fidesznek kicsit lejt.
De még mindig nincs meg az ellenzéknél az földindulás-szerű elmozdulás, ami elég lenne legalább a minimális győzelemhez. A Fidesz továbbra is vezet, az ellenzék pedig mindennel próbálkozik. Még saját magát is tépi, hogy legyőzhesse a Fideszt.
Mi történt az ellenzéki oldalon az utóbbi hetekben, hónapokban? Ha egy mondattal akarnánk megfogalmazni, ez lenne:
Botka László, illetve a Momentum átrendezte az erővonalakat és hozott némi politikai innovációt.
Újítás Botka és a Momentum részéről is, hogy
- keményen fellépett a propagandamédia ellen és
- erőt mutatott a Fidesszel,
- de még a rendszerbe épült, „régi” ellenzékkel szemben is.
Az eddigi ellenzéki vezetők, főleg a baloldali vezetők nagyrészt hamut szórtak a fejükre és azért könyörögtek, hogy bocsássanak meg nekik a szavazók. Botka és a Momentum egyszerűen kijelentette:
- ennek a korszaknak vége, új politika kell (ezt minden interjúban elmondják, Botka hozzáteszi: “baloldali”);
- és új politikusokra van szükség, a régieket pedig nyilvánosan elzavarnák;
- keményen odaszóltak a Fidesznek és megfenyegették őket, hogy bilincsben viszi majd el őket a rendőrség.
Ez a hangnem sokaknak vonzó, akiknek elegük van a Fidesz-féle korrupcióból és akik reménytelenül tengődnek napról-napra.
Az egész Botka László szempontjából sokkal izgalmasabb: alapvető ellentmondásokat lehet felfedezni abban, amit csinál, de valamiért mégis működik.
A régiek elzavarása és a konfliktusok felvállalása Botka esetében leginkább abban csúcsosodik ki, hogy Gyurcsány Ferenccel párbajozik a nyilvánosságban.
Olyan feltételeket szab, amikről tudja előre: Gyurcsány nem teljesítheti őket.
Azután pedig számonkéri a túlmozgásos volt miniszterelnökön, hogy miért rombolja az ellenzéket. Botka a legutóbbi, maratoni interjújában az ATV-n azt fejtegette: kell az összefogás, de nem kell Gyurcsány Ferenc.
Mindaz, hogy Botka hajandó a konfliktusok felvállalására és kiáll magáért, az sok választó szemében pozitív visszhangra talál, emelkedik is a népszerűsége. Ugyanakkor mindenki tudja: Gyurcsány nem fog visszakozni, nem fog lemondani a DK éléről és nem fogja feladni addig, amíg a választók rá szavaznak. Botka is tudja ugyanezt – a helyzet tehát tényleg egyfajta diktátum Gyurcsány számára.
ATV: „Diktátum, erőpolitika – Gyurcsány Ferenc így értékelte, hogy tegnap Ön visszautasította a tárgyalási javaslatát, amikor telefonon beszéltek.
Botka: Nem diktátumot fogalmaztam meg, hanem a kormányváltás feltételeit. Úgy látszik, Gyurcsány Ferenc nem akar kormányváltást.”
Az interjú első két mondatából azért kiviláglik: Botka kemény ember, aki keményen beleállt ebbe az egészbe. De lehet, hogy okosabban tenné, ha nem foglalkozna Gyurcsány Ferenccel, főleg nem a nyilvánosságban. Ugyanis minél többet hozza szóba, minél többet beszél róla, a konfliktus annál jobban elmérgesedik – és ez mindkettejüknek rossz.
Később Botka maga is belátja ezt a saját interjújában:
„ATV: Tudja kezelni a Gyurcsány-szindrómát?
Botka: Például úgy lehet, hogy ha nem róla beszélek az egész interjúban, mert higgye el, hogy nem ez érdekli a választópolgárokat.
ATV: Nem a szövetség vagy az összefogás?
Botka: Nem, nem, a budapesti médiaeliten kívül ez senkit nem érdekel. Én körbejártam az elmúlt két hónapban az országot, mind a 19 megyében voltam, több mint 30 településen, több tízezer emberrel találkoztam, kezet fogtam, higgye el, hogy nem ez érdekli az embereket. Ez a tipikus politikai pótcselekvés.”
Ezek után az interjúban többször ő maga hozza szóba nagy riválisát. Többet beszél róla, mint a kormányváltásról. De a többi kis baloldali-liberális pártnak is ügyesen üzenget és ugyanúgy felhasználja a „feltételeket támasztok, amiket nem fognak elfogadni, aztán rájuk mutogatok”-taktikát: „A parlamenti lét és nem lét határán mozgó” kis pártoknak hívja őket, és azzal vádolja, hogy blöffölnek ebben a közös nagy játékban. Ugyanakkor ő maga is blöfföl: nagyon jól tudja, hogy a kis pártok a maradék szavazóikat is elvesztenék, ha egyből csatlakoztak volna a programjához.
„Kik lesznek az összefogás szereplői?
Mindenkivel aki elősegíti a kormányváltást.
Ki az a mindenki?
Ne nekem tessenek ezeket a kérdéseket feltenni! Egyelőre, az elmúlt hónapokban a parlamenti lét és nemlét határán táncoló kis ellenzéki pártok voltak azok, akik elutasítottak. Én elmondtam – és elejétől kezdve ezt vallom, az a célom -, hogy minden kormányváltó erő közös listával, közös egyéni 106 jelölttel induljon a választásokon. Az a probléma, hogy azt látom, hogy a kis pártok a 2013-as, 14-es forgatókönyvet akarják eljátszani, amikor is sokszor csak azért mondanak nemet, hogy a végén majd “jó drágán” igent tudjanak mondani. Csak ez elviszi a show-t, elveszi a lehetőséget attól, hogy igazán politizáljunk. Ha a választások előtti egy évben az ellenzéki pártok csak azzal szórakoztatják a választópolgárokat, hogy ki, kivel és hogyan akar összefogni, annak egyetlen üzenete van: ezek nem is akarnak győzni. Én el akarom kerülni a 2013-as, ’14-es hibát, én határozottan felkértem, felszólítottam az összes kormányváltani akaró politikai erőt, hogy csatlakozzanak a programomhoz és segítsék elő azt, hogy közösen induljunk a választásokon. Azt gondolom, hogy ki fog derülni, ki az, akinek valóban a kormányváltás a célja és kinek a politikai, saját politikai túlélése. Határozottan ellent fogok állni, hogy a következő tíz hónapban ezzel szórakoztassuk a nagyérdeműt, mert a választópolgárokat ez taszítja, és nem vonzza, Orbánnak meg újra kétharmadot szerez.”
Botka László ügyes játékos és valóban kibillentette az ellenzéket és az MSZP-t is a holtpontról. Kérdés, hogy a Momentumnak van-e még elég innováció a tarsolyában és mikor jön el az a pillanat, amikor a Fidesz rájön: túltolta a sorosozást és brüsszelezést.