- A bajorországi kudarcot követte a hesseni pofon: még inkább valószínűnek látszik, hogy vége a nagy pártok koalíciójának Németországban.
- Magyarország a sorosozás mögé rejtett antiszemitizmus iskolapéldáját adja.
- Palkovics László szerint a kormány engedélyezni fogja, hogy Budapesten maradhasson a CEU, csak azt nem tudja, mikor írja alá a hatalom a szerződést.
Merkel csillaga halványul, így Európa talán a legnagyobb kihívással szembesül a múlt század 30-as évei óta. Ha bukik a kancellár, annak igen súlyos következményei lehetnek az egész EU számára. A politikus idáig azért úszott meg mindent, mert toronymagasan kiemelkedik vetélytársai közül. Jelenleg változatlanul ő számít a földrész első számú vezetőjének, hála világos politikai elveinek, amit jól illusztrált a nyitott kapuk politikája, valamint, hogy szembeszállt Trumppal. Viszont a hesseni választások folytán nem kizárt, hogy az SPD kénytelen elhagyni a nagykoalíciót. Akkor pedig az egész országban urnához kell szólítani az embereket és ez egy csapásra véget vethet a kancellár hatalmának.
Ez esetben megrendülhet az európai összefogás, éppen akkor, amikor járványos méreteket ölt a politika széttöredezése, illetve polarizálódása. A britek saját kilépésükkel vannak elfoglalva, a franciáknál Macron bajban van. Az EU-n belül megosztó figura, aki szembe kíván szállni az illiberalizmussal és a populizmussal. Felvette a kesztyűt a nacionalista Orbánnal és a keményen jobbos Salvinival szemben. Úgy jellemzi őket, mint akik veszélyeztetik a nyitott határokat, piacokat és társadalmakat. Egy elemző szerint azonban ez a fajta sarkos politika még nagyobb megosztottságot válthat ki, éppen akkor, amikor szétesik a kontinens politikai rendje, miközben a két pólus között azért vannak más alternatívák is. Az elnök megpróbálkozhat azzal, hogy Európa vezetőjeként száll hadba a jövő május EP-választáson.
Ha az olasz kormány továbbra is elszabadult hajóágyúként viselkedik, folytatódhat a szétesés, amit csak gerjeszt a populista-nacionalista pártok sikere pl. Kelet-Európában. Így olyan alapvető felfordulást válthat ki, ami folyamatosan megváltoztatja a kontinens képét. Az orosz, illetve amerikai fenyegetés csak ráerősít a közelgő válság érzetére. Vagyis a stabilitás, az összetartás és a demokratikus egyetértés csaknem 100 éve nem volt ekkora veszélynek kitéve. Merkel az állhatatosságot, a biztonságot és a folyamatosságot képviseli. Ha lelép a színről, nagyon fog hiányozni.
Hessenben megerősödtek a környezetvédők, illetve a szélsőjobbosok, viszont büntetésben részesült a CDU és az SPD, az eredmény azonban jócskán kihat majd a szövetségi politikára is. Az AfD-t a nacionalista, idegenellenes és euroszkeptikus korszellem lendíti magasba. Hajlamos a tekintélyelvű gondolkodásmódra és időnként barna foltokat villant. A bezárkózást és a kirekesztést hirdeti. Ezzel szemben a nyíltságot és a nyitást testesíti meg az a hullám, amely a zöldeket hozta fel: EU-barát, liberális és környezettudatos. Tisztában van az alapjogok fontosságával, még akkor is, ha kisebbségekről van szó.
A hesseni választás a megosztott korszellemet tükrözi és a különbség nem csupán a két, teljesen eltérő pólus programjában, hanem hatalmi opciójában is jelentkezik: a zöldek mindenkivel koalícióra léphetnek, az AfD-vel nem kíván senki sem összeállni. A következményeket mindenesetre mind Merkel, mind a szociáldemokraták vezére jócskán érezni fogja. Utóbbi számára a helyzet sötét, keserű és fenyegető, a kancellár számára pedig komoly. Mert lehet, hogy jön a felszámolás a nagy koalíció számára, csak az a kérdés, ki lesz a csődgondnok?
A kommentár a hesseni választási eredmények ismeretében azt tanácsolja, hogy Merkel ne jelöltesse magát decemberben a CDU elnöki tisztére, ám fél attól, hogy a kancellár nem hallgat az egyre sűrűbben érkező figyelmeztetésekre, amiket a nép küld neki. A nagykoalíció pártjai ezúttal is megkapták a magukét a szavazópolgároktól, de ez a jövőben is így lesz, ha az emberek elégedetlenek azzal, ami Berlinben folyik, ideértve az érintett politikusokat. Kampányfellépéseivel a miniszterelnök-asszony jócskán hozzájárult ahhoz, hogy a figyelem a szövetségi politikára irányuljon, lásd az uniópártok civakodását és az elhárítás vezetőjének felfelé buktatását, ami jócskán feldühítette a két nagy néppárt híveit.
Látnivaló, hogy megingott Merkel vonzereje. Így erősödik a kereszténydemokraták aggálya, hogy őket is magukkal ragadja az SPD drámai zuhanása. Ebben a helyzetben igen nagy hiba volna, ha a kormányfő ragaszkodna a pártvezetői tisztséghez. Ha átadja a posztot, azzal bizonyítja, hogy tudja: kancellársága a végéhez közeledik. Ha azonban ragaszkodik ahhoz, azzal gyengíti a pártját és lázadást válthat ki. Ha erre nem jön rá, meg kell mondani neki.
Az utóbbi időben a halálos végű antiszemita erőszak visszatérően szerepel az Európából érkező szalagcímekben, de ilyesmi az Egyesült Államokban nem fordult elő, egészen a pittburgh-i merényletig. A 11 ember megölése pár napra rá következett be, hogy Trump megismételte az erősen zsidóellenes összeesküvés elméletet, miszerint Soros szervezi a menekülteket, hogy megváltoztassa az ország vélt fehér, keresztény jellegét. Ez a vád folyamatosan visszhangzik az európai szélsőjobbon, gyakran előzi meg a tényleges erőszakcselekményeket.
A Soros elleni vádak a legjellemzőbbek Magyarországon, ahol a szélsőjobbos, populista miniszterelnök arra használja az üzletembert, hogy minden nemzeti baj megtestesítőjének állítsa be. Az ő szemében a befektető hatalmas, de titokzatos összeesküvést vezet, szemre ártatlan tevékenység álcája mögött. Ez ugyanaz a kép, mint amit a Cion bölcsei is terjeszt a zsidó világuralom tervéről. Ennek bizonyítására a lap idézi Orbán márciusi beszédét, ami után a politikus nagy többséggel újraválasztották.
Az európai zsidó számára döbbenetes volt látni, hogy az amerikai elnök ugyanezt a taktikát alkalmazza, a szövetségeseivel együtt a döntő fontosságú novemberi választás közeledtével. De ebben Trump részéről nincs semmi újdonság. Pár hete azzal vádolta meg Sorost, hogy ő szervezi a migráns karavánt dél felől. A kérdés egyik szakértője szerint az antiszemitizmus az összeesküvés elmélet végső formája. Ha azt sugallják a megzavarodott embereknek, hogy a gazdasági nehézségekért az olyanok felelősek, mint Soros, akkor azonnal elillan a bizonytalanság, onnantól kezdve számukra minden megvan magyarázva.
Az egész kontinenst elárasztó migrációs vita ellenére az uniós tagállamok több mint három millió tartózkodási engedélyt adtak ki tavaly az EU területén kívülről érkezett munkavállalóknak. Az ok az, hogy a gazdaság már 4. éve növekszik, ugyanakkor enyhül a menekültválság. Az Eurostat adatai szerint humanitárius megfontolásokból 2017-ben csupán 767 ezer embert fogadtak be. A szélsőséges retorika ellenére a legtöbb vendégmunkás Lengyelországban bukkant fel, számuk csaknem eléri a 700 ezret, 85 %-uk Ukrajnából érkezett. Németország 500 ezer menekültet vonzott, főleg Szíriából, Afganisztánból és Irakból. Nagy-Britannia továbbra is messze az első számú célpont azok számára, akik tanulni akarnak a földrészen. Ilyen okokból hozzávetőleg 180 ezren érkeztek a szigetországba. A lakosság számához képest a legtöbb bevándorlót Máltán, Cipruson és Lengyelországban vették jegyzékbe.
A német kormány támogatja a Bizottság javaslatát, hogy a jövőben a jogállami elvek betartásától tegyék függővé az uniós támogatásokat. Ezt a berlini Külügyminisztérium hozta nyilvánosságra, hozzátéve, hogy a megvalósítás formájáról még tárgyalni kell. A zöldek üdvözölték a kormány álláspontját, azt viszont kifogásolták, hogy a jövőbeni feltételek között nem szerepel a demokratikus elvek tiszteletben tartása, márpedig a sajtó szabadságának, a média sokszínűségének nagymértékű korlátozása ezeket az értékeket is veszélyezteti, amint azt Magyarország példája tanúsítja. Szóvivőjük sürgeti, hogy az újonnan létesített uniós igazságszolgáltatási és jogi alapból olyan csoportokat is segítsenek, amelyek az EU-n belül a demokrácia és a független sajtó megerősítéséért küzdenek.
A lap „Orbán hosszú keze” címmel arról ír, hogy távozásra kényszerülhet a CEU, miután a tekintélyelvű magyar felsőoktatási politikai ütközik a tanszabadsággal. Az egyetem már másfél éve teljes bizonytalanságban működik. A rektor a kormány kedvenc ellenfele lett, de csak Soros pótlékaként. A miniszterelnök a milliárdost okolja minden rosszért, és az összecsapás egyik terepe éppen a Közép-Európai Egyetem. De ezen túlmenően támadás indult az egész tudomány, oktatás és kutatás ellen, mindhárom kénytelen a félelem légkörében dolgozni. Az egész a Lex CEU-val kezdődött, és bár az intézmény eleget tett a benne foglalt feltételeknek, a hatalom ott lebegteti Damoklész kardját az iskola fölött.
Ezzel párhuzamosan az Orbán-kabinet újabb és újabb viszályokat generál, lásd a gendertanulmányok betiltását. Ignatieff azonban nem az az ember, aki egykönnyen enged a nyomásnak. Ehhez jelentős külföldi támogatást kap, mert mint mondja, itt igazából a jogállamról is szó van. Veszélyben van a magyar demokrácia. Az egyetem legújabb sorstársa a Tudományos Akadémia, amely szintén célkeresztbe került. Lovász László elnök úgy fogalmaz, hogy derült égből villámcsapásként érte őket, amikor 52 percet kaptak a következő költségvetés véleményezésére, noha az jelentősen megkötné a kezüket. Bírálók a tervezetben a hatalom bosszúját látják, főként a társadalomtudományok liberális képviselői miatt. De az elnök sem tudja, mire volna jó a további központosítás. Ám nagyon aggódik az alapkutatásokért. Palkovics László szerint az innováció intézményi szerkezetét meg kell újítani, de itt szerinte a hatékonyságról és nem politikáról van szó. Azaz nincs itt semmi dráma.
A miniszter azt mondja, alá fogják írni a szerződés a CEU-val, de azt nem tudja, mikor. A rektor azonban már nem éri be ilyen bizonytalan ígérettel. Nem aggódik az egyetem jövője miatt, mert Bécs tárt karokkal várja őket. Ám nagy kérdés számára, hogy miként alakul a jövőben Magyarország sorsa.