Augusztus huszadikán magunk is az új kenyeret ünnepeljük, igaz, kicsit már megszikkadt. Pirítani azért jó lesz nem kell félnetek. Illetve az elveszett alkotmányosságot. De lehet, hogy fordítva, az új kenyér veszett meg, és az alkotmány száradt ki, nemigen lehet innen faluról a nagypolitikát követni.
Népnemzeti eledelt készítünk (én csak a szegedi csípőset vágom), az én drágám turulpörköltön gondolkodik, esetleg nyereg alatt puhított medvetalpon, kóser módra. Már jóelőre kikefélte az ünneplő kapedlim, csak úgy porzott a fekete bársony, mint homokfutó után a tarlós szik sarja vagy mi. (Ezt mindig rosszul mondom, csúfolnak is érte a hitközségbe.)
Már rég nincs ki nekünk a tíz férfi, kivéve a víkenden, amikor viszont a húsztól sem állunk messze, a monoszlói keresztény törzsközönségben ilyenkor előtérbe kerül a kisebbrendűségi érzés, szinte már őskeresztény négerekért imádkoznak, de lehetnek akár muzulmán bevándorlók is, csak ne mi legyünk a többség.
Szóval nagyban folynak a főzési előkészületek, piros kötényben szorgoskodik az kis szentisvánom, csak úgy nő a szennyes konyhai segédeszközök sora, lassan a földtől a plafonig érnek. Én kis pogány rabszolga szentistvánként mosogatok, még ha meg is eresztek néha egy-egy vaskosabb bazmeget, mert rendre elázik a fékezett habzású Marlboro a számban.
De ma minden szent áldozatra hajlandó vagyok, hiszen nem magunknak főzünk, hanem a meghívott yummberes idegeneknek, köztük egy-két igazán nagyszerű pofának. Itt van mindjárt a Boross Péter, már tegnap bejelentkezett, miatta nem lehet e szent napon rágós a hús, emelkedett a hangulat. Sőt, hiába lesz kései az óra, villanyt sem gyújthatunk, mert
sötétben minden kávé fekete.
Mire délutánba hajlik az idő, arrébbállok a roggyant kocsival, legyen hová kikötnie okos járgányát a kőbuta Semjénnek, mert ő is jön majd stüszikalapban, lóháton, palloslovag-szentistvánként. A tekesek leszóltak jóelőre, hogy neki feltétlenül fürjek valamit ma estére, azt szereti, meg magas lóról bambán letekinteni a székhelyekre, amelyekből hat lesz, úgy tervezzük.
Van két turulcomb a mélyhűtőben, azt konfitálja majd citromosan, de addig is pityókát hímezek-hámozok, unikumszagúan. Hej, piroskám, galambocskám, ma szent erőspistával főzünk mindent, a kutyaúristenit. Egyszer van nemzeti ünnep vagy miafasz.
Még a Kontroll Csoport is valahogy másképp szól ma a Gizi néni által importált nyugatnémet Harmann-Kardonból, a szomszéd eredeti, kertben kapirgáló tyúktól származó falusi záptojása is másképp bűzlik, a hős szagok terén versenyt futnak a CBA-ban vett szlovák camenbert-rel, erős bástya vagyunk mink, nem jövedékmentes műbort gyártó homoki lőrés.
Amúgy pedig már alig várom a ma esti monoszlói tüzijátékot, amely a desszert után várható. Echte kínai bevándorlói hamisítvány ugyan, de a teszkó parkolójában árusító menedékes szerint még így is elég jól lehet célozni vele. Mert ma nagy nap lesz: ha tele hassal is, de
visszaküldjük ezt a kriptaszökevény Borosst
az őt méltán megillető díszsírhelyre, hatalmas pukkanó petárdákkal a tekintetes hátsó felében.
Ámen.
Tardos János
(Kép: Magyar Hírlap)