Hanyas vagy? címmel hirdetett egy rövid demonstrációt a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a Szalay utcába, a felhívás szerint „a volt EMMI, a most ki tudja mi épülete” elé. A rejtélyes címadás aztán a helyszínre érve már könnyű volt megfejteni. A megmozdulás amellett, hogy a szinte már unalmasnak tűnő, de továbbra sem megoldot problémákra reflektált, arra hívta fel a figyelmet, hogy a hazai pedagógusok nem lesznek fiatalabbak… sőt! A PDSZ színes kartonokkal készült, amelyeken korosztálybeli jelölések voltak. A jelenlevők kiválaszthatták az életkoruknak megfelelőt, aztán a felhangzó kérdésekre ezek felemelésével válaszoltak. A Szalay utca néhány perc alatt megtelt piros, 50+ feliratokkal. A jelenlévők nem tettek mást, mint rámuattak valamire, amit mindenki hajlamos elfelejteni: nemcsak azért tűnnek el a pedagógusok az oktatási rendszerből, mert elegük lesz. Nemcsak azért, mert külföldre költöznek, más pályát választanak sok év után. Hanem azért is – lehet, hogy főleg azért – , mert kiöregszenek, és nincs, aki a helyükbe lépjen. A feltett kérdések nagyon egyszerűek voltak: „Ki az, akinek a munkahelyén már nincs természettudományos tárgyat oktató, megfelelő végzettségű tanár?” „Ki az, aki naponta tapasztalja, hogy nincs iskolapszichológus és iskolai szociális munkás, pedig szükség lenne rá?” „Ki az, aki úgy látja, hogy nincs elég óvodapedagógus és bölcsődei gondozó?” És tömegével lendültek magasba a táblák: pirosak, fehérek, vagy, akinek nem jutott, az a két kezét emelte. Ha lett volna, biztosan hármat is.
Ki volt ott? Pedagógusok, persze. És szülők, akiknek fontos, hogy a gyereküket kire bízzák. Nem voltak százezren. Nem dobálóztak, nem kiabáltak, nem gyaláztak senkit. Csak ott voltak. Még mindig, pedig már annyi éve hiába próbálnak tenni bármit is, a rendszerhúzta hurok egyre csak szorul körülöttük. És hogy hanyasok? Nagyrészt ötven pluszosok. Nem azért, mert a fiatalokat nem érdekli a szakma jövője. Hanem azért, mert nekik már nem ez a szakmájuk. Az iskolák lassan kiürülnek.
