Délelőtt kánikula volt, azt mondták, az év legmelegebb napja. Így hát két órával ez előtt még a Velencei-tóban hűtöttem magam, Húsz perce pedig már a saját erkélyünkön lettem csuromvizes. Az időzítés egyébként tökéletes volt, akkor indultunk vissza a fővárosba, mikor viccesen megjegyeztem egy kisebb szellőre, hogy “jön a vihar”
A vihar pedig ideért.
Itt még csak gomolyogtak a fekete felhők:
Aztán a szél elkezdte tépni a fákat. Komolyan azt hittem, hogy derékba törik az a szerencsétlen nyír:
Aztán megérkezett a monszuneső is, és pillanatokon belül bőrig áztam az erkélyen, miközben a növényeket próbáltam menteni.
Ezzel aztán fel kellett hagynom, mikor elkezdett szakadni a jég. Ez csak az, amit a szobában szedtem össze:
Mikor alábbhagyott, folytattam a kármentést, mielőtt teljesen tönkrement volna a termés. Pedig még mondtam is magamban, hogy fognak örülni ennek a kis nyári zápornak. Aha! köszi…
Ekkorra már egy nagyobb, bokáig érő patak is hömpölygött az utcánkban:
Örvényekkel:
A Vihar persze ahogy jött, olyan gyorsan el is ment, maga után hagyva az eldugult csatornákat, és ezt a csapadékóceánt. Holnap nem kell a Velencei-tóra mennünk:
Nálatok is nagy volt a vihar? Küldjetek fotókat!