- Macron nem csinált a nadrágjába, amiért Orbán és Salvini az öklét rázza.
- A populisták erősen beleszólhatnak az európai hatalmi viszonyokba jövőre az EP-választásokon.
- A politika megint fontosabb volt az értékeknél: a Mazsihisz kellemetlenül érintette, hogy Netanjahu nem áll mellé és nem ítélte el a Soros elleni kampányt.
Le Monde
A francia külügyminiszter kijelentette, hogy országa nem hajlandó pénzt adni olyan államoknak, amelyek nem tartják tiszteletben az unió alapelveit, amivel Magyarországot, valamint Lengyelországot figyelmeztette. A párizsi nagyköveti értekezleten Le Drian kiemelte, hogy ezt egyértelműen meg kell mondani. Egyben elítélte az érintett kormányokat. Rámutatott, hogy minden tagállamnak jogában van olyan vezetőket választania, amilyeneket csak akar, ám ha azok nem érzik, hogy rájuk nézve is kötelező a közösségi szolidaritás, akkor ez egészen más, mint amit Párizs gondol az EU-ról, mint szövetségről és értékközösségről. Megállapította, hogy ezek a politikusok alapvetően haszonelvűen közelítenek Brüsszelhez, azaz csak azt válogatják ki, ami őket érdekli, és ez elsősorban a pénz. A menedékpolitika ügyében a miniszter kifejezte azt a kívánságát, hogy jussanak kétoldalú egyetértésre Németországgal, még a három hét múlva esedékes salzburgi uniós csúcs előtt, mert nem volna jó, ha átengednék a terepet a populistáknak, akik illúziókkal házalnak.
A francia elnök szerint Orbán Viktor és az olasz belügyminiszter beletalált a közepébe, amikor két napja úgy nyilatkozott Milánóban, hogy a bevándorlás kapcsán ő a legnagyobb ellenfelük, mert tényleg az. Mint mondta, nála valóban nincs nagyobb ellenfele a földrészen a keményen jobbos, migránsellenes pártoknak. Hozzátette, hogy láthatólag erős ellentétek alakulnak ki a nacionalista, illetve haladó erők között, és utóbbiak képviseletében ő egy jottányit sem fog engedni a másik oldalnak, valamint azoknak, akik terjesztik a gyűlöletbeszédet.
A vezércikk támogatja, hogy a francia államfő párbeszédet kíván indítani Európa jövőjéről, merthogy a politikus jelen állapotában gyengének tartja az EU-t és annak valóban nem nagy a támogatottsága a polgárok körében. Ezért vetette fel a többsebességes unió tervét, illetve hogy megállapodásra kell jutni a brit kilépés ügyében. Csak éppen a németek úgy látják, hogy az elképzeléshez Macron Berlinből akarja kipréselni a pénzt, így gyorsan lehűtötték a kedélyeket. Más tagállamok attól tartanak, hogy a reform eredményeként kizárhatják a döntéshozatalból az olyan államokat, mint Lengyelország, amely nem tagja az euróövezetnek. Tuskról pedig úgy hírlik, hogy főleg a migráció kapcsán nemigen fűlik a foga ilyen alapvető kérdések megvitatásához, amikor a magyar és az olasz kormány ennyire agresszívan fenyegeti a közös irányvonalat. Ezzel együtt ha az integráció rugalmasabb lesz, azzal csak erősödik.
Az Orbán-Salvini-tengely – az osztrák kancellárral kiegészülve – még messze van attól, hogy felborítsa az európai politikát, de jelentős mértékben akadályozhatja annak átalakítását, azaz képes azt érdemben befolyásolni. Így összegzi az újság a két politikus tárgyalásának tanulságait. Az biztos, hogy az euroszkeptikusok, a szuverenisták, akiket az ellenfelek populistaként próbálnak a partvonalon kívülre tolni, felszálló ágban vannak. És az is látnivaló, hogy az általuk nyomatott migrációs kérdés mindenütt uralja a politikai vitákat. Ez lesz az EP-választás fő témája is. Macron igyekszik frontálisan szembeszállni a másik táborral, éspedig ésszerű, visszafogott és EU-barát álláspontról. Csak az nem világos, mi történik ebben a helyzetben a mérsékelt jobboldallal, amely a két front közé szorul.
A másik nagy dilemma, hogy nyílik-e új arcvonal, amely újraszabja a politika törésvonalakat az unió belül. Leegyszerűsítve itt a nyitás, illetve a bezárkózás a tét az Európa-hívek, illetve a nemzeti önállóság támogatói között. Macron bízhat abban, hogy a Tanácsban megőrzik a többséget a józan ész képviselői, de az Európai Parlamentet illetően ez már egyáltalán nem biztos. Ott a szuverenisták nagy valószínűséggel bele tudnak majd szólni a posztok, illetve a hatalom elosztásába, ami eddig békésen zajlott a szociáldemokraták és a Néppárt között.
Az egyik legtekintélyesebb francia újságíró arra számít, hogy a jövő év rettenetes lesz Macron és az egész EU számára. Jön a Brexit, erősödnek a populisták, ennélfogva a földrész még nemigen volt ennyire szorult helyzetben. Alain Duhamel azzal érvel, hogy nagyjából hat hónap múlva kiválik Nagy-Britannia, azaz az unió brutálisan elveszti egyik legfontosabb tagját. Ugyanakkor a migrációs vita erősen destabilizálólag hat. A lakosság jelentős része a bevándorlók miatt veszélyben érzi az identitását, a szociális helyzetét, kultúráját, vallását. Ez pedig táplálja a nacionalizmust és a populizmust. A múlt század 30-as évei óta nem bukkant fel ilyen súlyos jelenség, ebből valóságos járvány alakul ki. Az EU kudarcot vallott, hogy kezelje a helyzetet. Magyarország, Lengyelország, Ausztria és most már Olaszország is populista demagógok, idegengyűlölők kezére került. A lakosság elkeseredése szinte mindenütt nő, a populisták erősödnek. Fennáll a veszély, hogy az EP-választásokon az ő javukra tolódnak el az erőviszonyok.
Macron azon van, hogy a választást a haladás, illetve a populista mozgalom küzdelmévé változtassa. Elképzelései idáig csupán egészen korlátozottan találtak támogatásra. Hívei nem sokan vannak a tagállamok között. Merkel meggyengült odahaza, de rokonszenvezik a francia vezetővel. Csak éppen szokás szerint úgy halad, mint egy csiga és hamar behúzza a szarvait. A szociáldemokraták egyre erőtlenebbek, a konzervatívok próbálják megőrizni pozícióikat. A jobbos, szélsőjobbos, illetve szélsőbalos populisták viszont jönnek fel. A francia elnöknek nincs könnyű dolga, de igaza van, amikor hadba száll Európáért. Azért küzd, hogy megakadályozza az EU stagnálását, szétesését, megőrizze annak értékeit, virtuális hatalmát.
Az újság azzal tér vissza Orbán Viktor milánói látogatására, hogy a magyar vezető hízeleg Salvininak és vele együtt próbálja megváltoztatni Európát. Igaz, nemigen lehet megítélni, hogy a találkozó protokolláris szempontból milyen kategóriába tartozott, mert ha valóban a legmagasabb szintű államközi megbeszélésről volt szó, akkor miért nem Rómában tartották és miért nem Conte miniszterelnökkel? A magyar vezető és az olasz belügyi tárca első embere személyes és politikai értelemben egyaránt kedveli egymást, közös terveik vannak. A két nacionalista eszmei rokonsága főként a nemzeti határok lezárása kapcsán mutatkozik meg.
De a kapcsolatot alapvetően megterheli, hogy Magyarországot jelentős felelősség terheli, amiért Olaszország az utóbbi években magára maradt a menekültekkel. A Visegrádi Csoport hangos képviselőjeként a magyar kormány megakadályozta a kvótarendszer bevezetését, vagyis a több szolidaritást, amit pedig Róma már oly régen követel. Ugyanakkor Salvininek nincs ellenére, hogy távol tartsa a menekülthajókat, mert az megerősíti a róla alkotott, keményvonalas képet. Most Orbánnal együtt nyilvánvalóan egyesíteni kívánják erőiket az európai választások előtt, bár nem egyazon frakcióhoz tartoznak. A házigazda azonban jelezte, hogy mindketten azt szeretnék, ha a szocialisták, valamint a konzervatív pártok egy része nem jutna be az EP-be. Vagyis csírázik az Európa-kritikus és idegenellenes nacionalisták szövetsége, és ők szinte mindent másként akarnak csinálni a földrészen, mint ahogy az idáig volt.
A kommentár úgy látja, az EU számára veszedelmes lehet, hogy Salvini összeállt Orbánnal, mint ahogy az is, hogy nem csinál titkot Putyin iránti csodálatából. Szó sincs persze arról, hogy Olaszország tele volna rasszistákkal, csak mert olyasvalaki lett a belügyminiszter, mint Salvini. De nem is csupa Európa-ellenesekből és embergyűlölőkből áll, de az ország mindenképpen letért az 1945-ben választott útról és sötét felhők gyülekeznek fölötte. A jelenlegi koalíció teljes sebességgel viszi az olaszokat Kelet felé, oda, ahol Orbán, Kaczynski, Babis és Putyin van hatalmon. Ők cseppet sem a demokrácia, a jogállam és az emberi jogok barátai. Salvini és Orbán két napja nem győzték egymást dicsérni. Az olasz állam a megalapítása óta eltelt 150 évben eszmeileg még soha nem volt ennyire közel a Kelethez és ez tabutörés.
Erre csak azt lehet mondani, hogy csak menjetek, ha van kedvetek ebben az irányban menetelni. Vagyis, ha mindent szét akartok verni, szabadulni igyekeztek minden köteléktől. A következmény az, hogy Európa valóban reszket, de nem azért, mert Olaszország annyira erős, hanem éppen ellenkezőleg: mert annyira gyenge. Orbán problematikus az EU számára, de Magyarország jelentősége eltörpül Róma fontossága mellett, azon kívül a magyarok nincsenek bent az euróövezetben. Viszont az olaszok éppen ezért válhatnak katasztrófává a földrész számára. Az ország bajaiért az olasz politikai osztály a felelős, mert ismételten elmulasztotta a reformokat. Meglett volna rá a lehetőség, de Berlusconi hatalomra kerülése után majdnem 20 évnyi veszteglés következett. Most egy igencsak megszállott kormány tartja kezében az irányítást, de emlékeztetni kell arra, hogy neki sem szabad mindent, és hogy mivel jár, ha ilyen sebességgel robog a fal felé. Vagyis hogy Európában nagy szükség van a kreativitására, értelmetlen rombolókedvét viszont abszolút nélkülözni tudja a földrész.
Salvini és Orbán személyében a szélsőjobb randevúzott a radikális jobboldallal. A bevándorlás-ellenes európai jobboldal jelenlegi két erős embere csupa mosoly közepette tette a találkozót fontossá az EP-választások szempontjából és egyben célba vette a fő ellenfelet: Macront. A kihangsúlyozott barátság persze nem takarta el, hogy azért vannak lényeges nézetkülönségek is a két politikus között. Lásd a kvótákat és azt, hogy Európában más-más pártcsaládhoz tartoznak. Ugyanakkor az Európai Néppárt nem kívánt reagálni Orbánnak arra a provokációjára, hogy ti. két napja kijelentette: „Az EPP remélhetőleg a mi oldalunkra, azaz az európai népek mellé áll”. Minden belső vita ellenére egyre kevésbé valószínű, hogy a konzervatívok kizárnák a Fideszt, hiszen a migráció témája mind jobban megszabja a választási kampányt.
Főként a migrációt és a gazdaságot illetően mind jobban éleződik a feszültség Olaszország és az unió között. Salvini és a politikai lelki társa, Orbán Viktor a héten világossá tette, hogy bevándorlás-ellenes frontot kívánnak létrehozni az EU-ban a jövő évi európai választások előtt, habár a két ország szögesen ellentétesen ítéli meg a menedékkérők elosztását. Viszont le akarják nyomni azt a centrista szövetséget, amelynek megszületésénél Macron bábáskodik, és amelyet ők ketten migránsbarátnak minősítenek. Az olasz belügyminiszter a milánói sajtótájékoztatón történelmi fordulatról beszélt és lehet, hogy igaza van, figyelembe véve az egyre gyarapodó összecsapásokat a hagyományos, liberális konzervatívok és a kemény populisták között.
A bevándorlás kapcsán zajló vita része annak, hogy a mostani populista olasz vezetés szélesebb értelemben is támadja az unió bejáratott rendjét és ez érvényes a gazdaságra is. Ám fennáll a veszély, hogy ily módon megalapozatlan várakozásokat kelt egy olyan országban, amelyben a lakosság jelentős része úgy érzi: magára hagyták a bevándorlás ügyében, továbbá elhiszi az egymást váltó kormányok alibi kifogását, mármint hogy a fejlődés igen alacsony szintje nem az elmaradt szerkezeti reformok következménye, hanem a Bizottság szűkmarkúságából fakad.
A nacionalizmus hozza össze az izraeli kormányt és Kelet-Európát, Netanjahu ezért udvarol a térség vezetőinek, illetve tekint el az antiszemitizmus itteni, vészes történetétől. Sorra építi ki a kapcsolatokat azokkal az országokkal, amelyek mind inkább ellentétbe kerülnek az európai politikai fő áramlattal. Mivel a magyaroknál és a lengyeleknél erősödik a zsidóellenesség, a szövetség meglehetősen furának látszik. Ám ezzel együtt lehetőséget kínál számára, hogy a kontinensen mind inkább kiéleződik a vita az Amerikához fűződő viszony, a muzulmán menekültek befogadása és az Iránnal folytatandó tárgyalások körül. Helyettes kancellária minisztere úgy fogalmaz: nekik az az érdekük, hogy megtörjék az egységet az unión belül az Izraelt érintő kérdésekben. Brüsszeli illetékesek élesen ellenzik az izraeli településpolitikát, azon kívül támogatják a Teheránnal kötött nukleáris megállapodást és bírálják, hogy az USA Jeruzsálembe költöztette a követségét.
A miniszterelnök igen meleg fogadtatásban részesítette Orbán Viktort és ugyanez igaz arra, amikor tavaly ő látogatott el Budapestre. Nem kifogásolta, hogy a házigazda kampányt folytat Soros György ellen. Pedig a Mazsihisz és az itteni izraeli nagykövet úgy látta, hogy a hadjárat félelmet keltett a zsidóság körében. Heisler András el is ismerte: meglepte őket, hogy az izraeli kormány nem áll melléjük, de a politika felülírta az értékeket. Orbán és más kelet-európai tényezők számára Izrael fontos állomás a Washingtonba vezető úton. Trump megválasztása lökést adott ahhoz, hogy Netanjahu összeálljon az EU renitens politikusaival. Magyarország többször is tartózkodott, amikor az ENSZ-ben a tagállamok valamilyen határozatot fogadtak el Izrael ellen. Az EU-ban pedig a románokkal és a csehekkel együtt meggátolta, hogy a szervezet elítélje az USÁ-t, amiért az Tel Avivból áttelepítette diplomáciai képviseletét.
A forint ugyan az idén a legrosszabbul teljesít a térség fizetőeszközei közül, ám az elemzés szerint a jegybanknak még sincs oka aggódni, bár a gyengülés tartósnak látszik. Az MNB kedvezően ítéli meg, hogy az értékvesztés folyamatosan ment végbe, és nem társult a külföldi kézben lévő államkötvények eladásával. A bank álláspontját támasztja meg, hogy a fizetési mérleg többlete javította az ország adósságpozícióit. A nettó külső tartozások aránya a GCP alig 13 %-ra esett vissza, míg 8 éve még csaknem 55 % volt. Kimentették a devizahiteleseket. Az alacsonyabb jegyzés segíti a kivitelt és a növekedést. A gyengébb forint idáig még nem indított be jelentősebb áremelkedéseket. A jegybank szerint a vállalati szektorban nem kell árfolyamkockázattól tartani. A pozitív fizetési mérleg felfelé nyomja a forintot, éppen akkor, amikor a mind nagyobb bérek rontanak a viszonylagos versenyképességen, amit azonban némileg ellensúlyoz a forint nominális leértékelődése. Végül pedig változatlanul jönnek az uniótól az eurómilliárdok, amelyek a rosszabb árfolyamon átváltva magyar pénzben többet jelentenek.