Kiakadt a populizmusmérő. Ha ez így megy tovább, egy év múlva Orbán a Karmelita-kolostor neki vágott erkélyéről fog húszezreseket dobálni a tömegnek. Szigorúan a tisztelet jeleként. Neki elég, ha az ezresekért kaparó polgár bálványozza őt. 
A nyugdíjasoknak adott karácsonyi ajándék, amelyet – hagyományteremtő jelleggel – idén
már nem a Jézuska, hanem Orbán Viktor hoz,
igen bőkezű: 10 ezer forint Erzsébet-utalványban. Sajnos a magyar nyugdíjas erre igen rá van szorulva.
Nézzünk is egy példát, mire tudja költeni a 69 éves H. Péter nyugdíjas a vezér bőkezű ajándékát. Amikor már a hó elején kifut 210 ezres nyugdíjából, kénytelen hozzányúlni jelentéktelennek tetsző, az egymilliót alulról kaparó képviselői-frakcióvezetői fizetéséhez. Ebből kell valahogy kigazdálkodnia a karácsonyt – pedig nagy a család. Megtakarítása szegénynek nincs, honnan is lenne, ahhoz a féltucat ingatlanhoz pedig vétek lenne nyúlni, ami a nevén van. Láthatjuk, jó helyre kerül az a 10 ezres.
És még nem is beszéltünk T. István nyugdíjasról, aki főpolgármesterkedés közben szorult rá oly nagyon az adományra. De a hölgy-nyugdíjasok se maradjanak ki a sorból, itt van mindjárt H. Rózsa, ugyancsak vékonyka bugyellárisa. Ráfér a kitömés.
Láthatjuk, nehéz a kisnyugdíjasok élete, rájuk fér hát az atyai apanázs.
És most kicsit komolyabbra. Pénzt szórni az emberek – vagy egy kiválasztott csoportjuk – közé, az maga a populizmus diadala, a velünk élő Kádár-kultusz. Csak a jóra nevel: a javakért csupán egyetlen dolgot kell csinálnunk –
Orbán Viktorra szavazni örökkön örökké.
Azt pedig nem lehet nem észre venni, hogy míg az állítólagos világbajnok béremeléssel a legszegényebbeket, addig a 10 ruppóval a nyugdíjasokat édesgeti magához a kormány –
klasszikusan ellenzéki szavazók megvásárlását láthatjuk, mégpedig üveggyöngyért.
Arról pedig már felesleges is hosszan lamentálni, hogy természetesen ezúttal is differenciálatlanul osztja az adóforintot Orbán, bőséggel szórva oda is – ahogy a fenti példák jelzik –, ahol semmi szükség rá. Miközben valóban 50-60 ezres nyugdíjjal lavíroznak százezrek az éhhalál és a totális nyomor vékony mezsgyéjén, addig H. Péternek aligha lehetnek megélhetési gondjai. Épp, mint az egykulcsos adó: a gazdagoknak juttat, miközben a korábban adómentes minimálbérre a világ legnagyobb – 35 százalékos – adóterhét pakolta az adócsökkentés kormánya.
Állítólag a tisztelet okán adományozta e szerény összeget a kedves vezető az ő nyugdíjasainak – szociális érzékenységet, méltányosságot viszont nyomokban sem tartalmaz a gesztus. Ahogy eddig. Orbán ismét önazonos.
ashwood