A  keresztényüldözési konferencia programjában a miniszterelnök-helyettes mellett országunk képviseletében szólalhatott meg Balog Zoltán, Rétvári Bence és Veres András is. Sokan pedig nem, talán, mert nem elég keresztények. Vagy éppen túlságosan is azok. Kerényi Kata írása.

A  vadonatúj keresztényüldözési helyettes államtitkárság máris akcióba lépett: nemzetközi konferenciának adott otthont hazánk ebben az égetően fontos témában. Semjén Zsolt pénteki sajtótájékoztatója méltó összefoglalása és zárása volt a többnapos rendezvénynek, melyen több, mint háromszázan vettek részt, összesen harminckét országból.

Semjén olyan lényegi információkat osztott meg a jelenlévőkkel, miszerint öt vallási üldözöttből négy keresztény, és hogy Magyarország sokuk számára jelentett menedéket (a forrást, ahonnan az adatok származnak, szemérmesen elhallgatta ugyan a derék államférfi, de hát nem is kell mindent tudnunk. Elég, ha hiszünk, ugye). Megtudhattuk azt is, hogy Törökország vezetése igazából támogatja a keresztényeket, csak ez nem látszik elég markánsan. Bezzeg az Európai Unió… na, ők aztán igazán nem értenek ehhez! Azt merték mondani például, hogy felesleges pénzkidobás keresztényüldözési helyettes államtitkárságot alapítani, mert egy NGO is simán kezelni tudja a problémát. Micsoda felelőtlen szavak ezekben a vészterhes időkben!

Azt, hogy mennyire álszent dolog a vallásszabadságról és az identitás felvállalásának fontosságáról beszélni olyanoknak, akik egyébként a Parlamentben is gond nélkül zsidóznak, cigányoznak és nevezik évődve homoszexuálisnak az ellenzék képviselőit, most inkább ne is firtassuk. Abban ugyanis teljesen igazuk van, hogy létezik napjainkban keresztényüldözés Magyarországon. Nem is titkos, gonosz kis szövetségek teszik ráadásul, hanem éppen azok, akik ezen a konferencián fejcsóválva sajnálkoznak hittársaik nehéz sorsán. Igenis beszélnünk kell a keresztényüldözésről egy olyan országban, ahol az alábbiak a 21. században a közvélemény különösebb felzúdulása nélkül megtörténhetnek.

A katolikus egyház fejéről, a pápáról méltatlan és gyalázkodó írások sora jelenhet meg a kormányzat anyagi és erkölcsi támogatásával.

 

Keresztény egyházakról mondhatja ki a kormány, hogy nem is egyházak, és megfoszthatja őket a támogatástól, miközben közfeladatokat próbálnak meg ellátni emberségből. Azokat a közfeladatokat, amelyekre a kormány nem költ, mert szükség van a forrásra többek közt pápagyalázó publicisztikai termékek gyártásához (lsd fent).

Magas rangú egyházi tisztviselőket aláznak meg nyilvánosan saját kollégáik, mert ki mernek állni azok mellett az elvek mellett, amelyek a kereszténység születésével egyidősek, mint például az elesettek segítése.

Nagy médiavisszhang mellett a legmagasabb szintű gyógykezelést ajánlja fel az ország vezetése egy-két bajbajutottnak, miközben a valóban nincsteleneket és rászorulókat eltünteti a statisztikákból némi papírmunkával.

Mindezeket a magyar kormány, ahogy azt Semjén Zsolt is igyekezett kijelenteni, személyre szabott módon teszi, nagy összegeket mozgósítva a feladatra. Ha innen nézzük, valóban nem mondhatjuk, hogy bort iszik, és vizet prédikál.

Kerényi Kata