- Asselborn: az EU majd akkor ad pénzt a kerítésre, ha mazochista lesz.
- Az arcátlan magyar pénzkövetelés mögött szimpla választási megfontolás és Orbán küldetéstudata van, no meg, a populizmus is tetten érhető, de a politikus nem veszíthet az ügyön.
- Az EP kvótaügyi jelentéstevője szerint zökkenőmentesen folytatni kell a szerződésszegési eljárást a magyar, a lengyel és a szlovák kormány ellen, amiért azok nem kérnek a menedékkérőkből.
A luxemburgi külügyminiszter felháborodottan utasította vissza, hogy a Bizottság adjon Magyarországnak 440 millió eurót a kerítésért. Asselborn úgy gondolja, Orbán nincs abban a helyzetben, hogy szolidaritásról beszéljen, hiszen teljesen kivonta magát az összefogásból. Két éve még azt közölte, hogy nincs szüksége a többiek segítéségére, egyedül is boldogul. Most meg egészen más mond, ám a luxemburgi politikus szerint kizárt, hogy az EU fizessen. Merthogy az uniónak sok hibája van, de egészen biztosan nem mazochista. A lap megemlíti, hogy a levélben a kormányfő nem sokat udvariaskodott, azonnal a tárgyra tért, ám a Bizottság éppen a levélben szereplő szolidaritásra figyelmeztette már oly sokszor.
Az Európai Parlament kvóta-ügyben illetékes megbízottja egyetért azzal, hogy a Bizottság járjon el keményen azokkal a kormányokkal szemben, amelyek bojkottálják a menekültek elosztását. Vagyis teljes lendülettel folytatni kell a Magyarország, Lengyelország és Szlovákia ellen megindított kötelezettségszegési eljárást. Ska Keller, aki egyben az európai zöldek helyettes frakcióvezetője Strasbourgban, úgy látja, hogy ha az érintett államok ennek ellenére sem állnak be a sorba, akkor újabb szankciók jöhetnek. Pl. hogy nem folyósítanak nekik pénzt a kiutasított menedékkérők hazatoloncolásához, hiszen nem fogadnak be senkit. A német képviselőnő hozzátette, hogy a program néhány nap múlva véget ér, de a többi tagállam sem büszkélkedhet éppenséggel, mert nem nagyon fűlt a foguk a szolidaritáshoz, és ez vonatkozik Berlinre is. Hagyják, hogy eluralkodjon a jobboldali-populista hangulatkeltés, ahelyett, hogy tartanák magukat az európai felelősséghez. Arra várnak, hogy majd a másik gondoskodik a menekültekről. Keller ezzel együtt fontosnak tartja az átköltöztetést, de mint mondja, el kell érni, hogy legyen egy állandó, valóban működő mechanizmus.
Ismét összekapott a Bizottság és az Orbán-kormány, mindössze pár nappal azelőtt, hogy az Európai Bíróság várhatóan elmarasztalja Magyarországot – ugyancsak a bevándorlás ügyében. Brüsszelt, Berlint, Párizst és jó pár uniós szövetségesüket felháborította, hogy a magyar és a lengyel fél nem hajlandó átvenni egyetlen menedékkérőt sem, és az ügy azután szélesebb vitát váltott ki a szervezet alapvető értékeiről. Az eddigi fejlemények arra utalnak, hogy jövő szerdán a Bíróüság csattanós választ ad a magyar álláspontra, aminek a vége súlyos bírság lehet. A jelentés megjegyzi, hogy a két évvel ezelőtti hullám után az EU megszigorította a külső határok őrizetét, ám a magyar kerítést sokan embertelennek tartják. Azzal vádolják Orbán Viktort, hogy nem tanúsít elegendő szolidaritást a görögökkel és az olaszokkal, valamint a németekkel és más tehetős államokkal, amelyek a bevándorlás fő terheit viselik. Berlin éppen tegnap emlékeztette a magyarokat, hogy a szolidaritás nem lehet egyirányú utca. A szóvivő kijelentette: világos, hogy a 400 millió eurós követelés egyfajta ellentételezés lenne a közelgő bírósági ítélet miatt.
Orbán Viktor felfedezte az európai szolidaritást és első ránézésre nincs is abban semmi kivetnivaló, hogy pénzt kér a kerítésért. Csak éppen a szándékot álszentté teszi a politikai számítás. Mert az igaz, hogy az EU más tagállamokat is segít a határvédelemben és a menekültpolitikában. Ám a kormányfő kijelentése, miszerint Magyarország egyedül viselte a külső határok őrizetének védelmét, nos, az nem állja ki a tények próbáját. Az ország 2014-től, hat éven át 65 millió eurót kap ilyen célokra. Ugyanakkor képmutató a Junckernek küldött levélnek az az érve, hogy most már itt az idő szolidaritást mutatni a határok kapcsán is. Hiszen a szolidaritást éppen a Bizottság sürgeti a menekültek elosztása kapcsán. Ám utóbbiról a magyar vezetés hallani sem akar. Ilyen körülmények között Orbánnak nincs sok esélye a sikerre. De biztos, hogy a politikus bekalkulálta az elutasítást. Vesztenivalója nincs, ha ugyanis hoppon marad, akkor megint csak úgy állíthatja be, hogy magányosan harcol Európáért, csak éppen a brüsszeli bürokraták nem méltányolják az erőfeszítéseit. Tudja, hogyan lehet ezt belpolitikai célokra kihasználni.
Aligha fűzött nagy reményeket legújabb követeléséhez Orbán Viktor, és a kerítés ügyében pénzáldás helyett leginkább gúny érkezett Brüsszelből. A kormánynak éles elutasításban volt része, amióta csak megépítette a műszaki zárat két évvel ezelőtt. De hát a Bizottság kezdettől fogva elvetette, hogy ismét falat húzzanak Európában. Ennek megfelelőek a mostani reakciók is. A magyar igény persze nem véletlenül emlékeztet arra, amit Trump mondott, hogy ti. felhúzzák a határzárat és annak költségeit Mexikó fogja kifizetni. Ami az elnöknek jól jött a kampányban, az hasznára válhat Orbánnak is. Hiszen már Magyarországon is a választásra készülnek és a kormányfő amúgy is egyfolytában vívja a hadjáratot, lehetőleg nem a jelentéktelen belső ellenfelekkel szemben. Neki nagy külső vetélytárs kell, az pedig hol Soros György, hol pedig a Bizottság. A Fideszben az a mondás járja, hogy az oroszlán oroszlánokkal akar játszani. Az EU gunyorosan válaszolt a levélre, de azt nem utasíthatta el kerek-perec. Orbán ugyanis hivatkozott a kiképzésre és a fenntartásra is. Viszont ha az unió mégis átutal plusz pénzt, akkor biztosra lehet venni, hogy a magyar értelmezés szerint az elsősorban a kerítés költségeit kívánja kompenzálni.
Orbán Viktor választási megfontolásokból terjesztette elő pimasz követelését Brüsszelnek, mert a magyar szavazópolgárok körében már csak a kemény menekültpolitikával tud jó pontokat szerezni. Tavasszal még meg akarta állítani az uniót és a nemzeti konzultációval a bezárkózáshoz igyekezett támogatást felsorakoztatni. Most ugyanennek a politikának a nevében küldött számlát a Bizottságnak. A stratégia főleg azért cinikus, mert egyetlen más tagállam sem tagadta meg ennyire vehemensen a közös menekültpolitikát. Az utóbbi két évben Magyarországon több hadjárat is zajlott az állítólag az EU által szorgalmazott illegális bevándorlás ellen. Azon kívül az ország panaszt tett az Európai Bíróságnál a kvóta ellen, de a miniszterelnök már jelezte, hogy nem tartja magát a döntéshez, ha az elutasító lesz. Úgy hogy a levél egyértelműen a választással függ össze. A Fidesz ereje azonban főként az ellenzék gyengeségéből fakad, miközben a felmérések azt mutatják, hogy a lakosság többsége hatalomváltást akar és sok mindenről egészen másként vélekedik, mint a Fidesz, lásd Európát Sorost és az orosz kapcsolatot. Valamint idegesíti a korrupció. Így csak a migrációs politika hat. Ám itt az is közrejátszik, hogy a miniszterelnök mind inkább úgy tekint magára, mint akinek küldetése a keresztény Európa megreformálása és megmentése.
Orbán Viktor több száz millió eurós számlát küldött Junckernak, csak közben elhallgatja, hogy már eddig is óriási pénzek jönnek Brüsszelből a határvédelemre. A politikus néhány nappal azelőtt provokálja ismét az EU-t, hogy előreláthatólag újabb kokit kap a menekültek elutasítása miatt – ezúttal az Európai Bíróságtól. Jogi érveket nem vezet elő, ellenben azt állítja, hogy Magyarország idáig sosem kért segítséget a Bizottságtól a menekültroham miatt. Csakhogy ez nem igaz. Először is az ország az évtized végéig 100 millió euróhoz jut a határőrizetre, illetve rendkívüli esetekre. Azon kívül az utóbbi két évben többször is támogatásért folyamodott más tagállamokhoz az európai polgári védelmi mechanizmus keretében. Végül pedig az Európai Határvédelmi Ügynökség jelenleg 18 emberrel van jelen a magyar-szerb határon.
Orbán azért írta meg levelét Brüsszelnek, mert folytatni kívánja a tényektől teljesen független habverést, a mesterséges cirkuszt, az áldozati szerepet. Módszere nagyon emlékeztet arra, amit azok gyerekek csinálnak, akik az útkereszteződésben kéretlenül lemossák az autók szélvédőjét. Mocskos vizes kendővel egy párszor megdörzsölik az üveget, majd „borravalót” követelnek. Orbán ugyanígy, a maga szakállára állíttatta a szögesdróttal ellátott kerítésszörnyet – Európa közepén. A méregdrága vállalkozás hatása elenyésző. Nem a műszaki zár törte meg az emberhullámot, hanem elsősorban Merkel diplomáciája. Ennek ellenére a kormányfő benyújtja a számlát a Bizottságnak az állítólagos költségek feléről. Az EU figyelmen kívül fogja hagyni az arcátlan követelést. Orbán számára persze nem is ez a lényeg, hanem hogy mondhatja: mi, magyarok vérünket adjuk a kerítésért, ám az unió a kiadásoknak még a felét sem hajlandó állni. Így működik a populizmus, az Orbán-rezsim.
Orbán Viktor 440 milliót szeretne, amiért szerinte megvédte Európát az illegális migránsoktól, akikben ő potenciális terroristákat lát. Brüsszel ugyan nem írta alá annak idején a költségtervezetet, ám a magyar kormány a borsos ceh alapján úgy gondolja, hogy az EU-nak kell állnia az erősen vitatott határzár esetében a kiadások felét, éspedig a szolidaritás miatt. Így ésszerűnek tartja a terhek megosztását. Az igény provokációként hangzik, mivel az Európai Bíróság 4 nap múlva hirdeti ki verdiktjét a kvótahatározat elutasítása ügyében. Magyarország annak idején egymaga döntötte el a kerítés felállítását. Jelenleg csupán 680 menedékkérő tartózkodik az ország területén. Persze az újabb rosszízű lépést lehet úgy is tekinteni, hogy az a magyar válasz, miután a francia elnök a minap találkozott a cseh és a lengyel kormányfővel, de magyar és lengyel kollégájukra nem volt kíváncsi. Szíjjártó Péter úgy értékelte a V4-ek budapesti értekezletén, hogy bizonyos erők az unión belül meg akarják osztani a csoportot.