- Európában sajnálatos módon azok a hangadók, akik a múltba révednek, lásd Orbánt.
- A katalán szakadárok miatt Kelet-Európában is kiszabadulhat a nacionalizmus szelleme, nem kellene megengedni.
- A magyar határvadászok azonnal a helyszínen teremnek, ha Szerbia felől átjut egy-egy menekült, azután előkerülnek a verőeszközök.
Egy amerikai szakértő azt tanácsolja a közép-európai országoknak, hogy tegyék félre a naivitásukat, amikor Kínával építik a kapcsolatokat. Dalibor Rohac, az American Enterprize Institute-tól azért mondja ezt, mert a másik oldalon olyan, autokrata, pártállami rendszerről van szó, amely alapjellemzőit tekintve sok hasonlóságot mutat azzal az önkényuralommal, amelyben ezek a nemzetek a rendszerváltásig éltek. Éppen ezért javasolja azt is, hogy az EU vezetői meg szabaduljanak meg az illúzióiktól, és nagyobb gondossággal vizsgálják a kínai állami befektetéseket a térségben, ideértve a biztonsági megfontolásokat. A világ ugyanis jelenleg azt figyeli leginkább, éspedig joggal, hogy Oroszország miként igyekszik befolyásolni a politikát Közép-Európában. Csak közben Peking igen lényeges eszközökhöz jut a régióban, noha az egykor tudatában volt, milyen veszélyekkel is jár, ha valaki tekintélyuralmi rezsimekkel kokettál.
A jelek szerint a kínai beruházásokat politikai szempontok határozzák meg ezekben az államokban. Ennek következtében ma már elképzelhetetlen, hogy a célországok támogassák a kínai ellenzéket, vagy meghívják a Dalai Lámát, ahogyan azt Havel tette. Igaz, jelenleg kevés ok van arra, hogy Budapesten, Prágában, Pozsonyban és Varsóban veszélyt szimatoljanak a kínai jelenlét mögött. Ám ez még visszaüthet. Sokáig a putyini Oroszország sem tűnt veszélyesnek. De látni kell, hogy Peking éket ver a liberális világrend kulcsszereplői közé. Ha bármi viszály támadna Kína és a liberális demokráciák között, csaknem bizonyos, hogy a hiperaktív kínai diplomácia folytán Közép-Európa megtörné az egységes nyugati frontot. Nem állna az Egyesült Államok, Tajvan, Dél-Korea vagy Japán mellé. Ha Washington vissza akar térni a nemzetközi porondra, jól tenné, ha az unióval és Közép-Európával együtt világosan felfogná, igazából milyen megfontolások vezérlik az autoriter rendszerek urait.
A lap sajnálatosnak tartja, hogy a populista és szeparatista hullám kellős közepén a francia elnök bátor reformokat szorgalmaz, ám Merkel enervált, így Macron európai lelkesedése nem talál visszhangra Berlinben. A földrész lesújtó heteket él át, az ellenerők azon vannak, hogy szétszabdalják a kontinenst. Az AfD, az FPÖ, a Front National és a Lega Nord hívei nem bíznak abban, hogy az EU megvédi őket a veszélyektől, az idegenektől, a globalizáció hatásaitól, illetve hogy nem vesztik el eddigi védett pozícióikat. Ezért keresnek menedéket a legtöbben a nemzetállamban. A hangot olyanok adják meg, akik a múltban keresik a boldogulást. Orbán Viktor migránsmentes övezetté nyilvánítja Közép-Európát. Egyesek már új keleti tömbről beszélnek. A visegrádiak nem akarnak egyetlen menekültet sem befogadni, és lehet, hogy most csatlakozik hozzájuk Ausztria, ahol Kurz a stramm szélsőjobbos FPÖ-vel tárgyal a koalícióról.
A grasszáló populizmussal szemben Macron egymaga próbálja meg meggyőzni az európaiakat arról, hogy a nemzetállami szuverenitás agyrém. Hogy a földrész csak együtt tudja megoltalmazni polgárai érdekeit Amerika, Kína, vagy éppen Oroszország hatalmi törekvéseivel, illetve gazdasági erejével szemben. Ám Németország részéről csak ólmos rutint tapasztalni, a kancellár megrendült a választás eredményeként, a fáradtság és a csömör az arcára van írva. Úgy tűnik, hogy egy év alatt elvesztette a lendületét, a francia államfő sugároz be mindent. Ám még szükség van Merkelre és a tekintélyére. A németek nélkül a kontinens nem jut egyről kettőre. Viszont megbocsáthatatlan hiba volna, ha Berlin nem venné át a párizsi kezdeményezéseket és így Macron lyukra futna. Ha nem sikerülnek a közös reformok, akkor olyan populista viszonyok alakulnak ki, mint az USÁ-ban. Már közel járunk hozzá.
A konzervatív lap felelőtlen hazardőrnek és antidemokratáknak nevezi a katalán kormány menesztett vezetőjét, aki rajtavesztett a mesterkedésen. A kommentár hangsúlyozza, hogy nem szabad beugrani a szeparatisták propagandájának, itt Spanyolországnak van igaza. Puigdemontnak méltó választ adtak azok a százezrek, akik az ország egységéért tüntettek vasárnap. Megmutatták, hogy a szakadárok valószínűleg még csak nem is a többséget jelentik. Teljesen téves az az álláspont, hogy az EU-nak közvetítenie kellene a viszályban. Ha ezt tenné, akkor Brüsszel lerombolná a saját elveit, beleavatkozna egyik tagországa belügyeibe, noha ott kifogástalanul működik a jogállam.
Ha akárcsak csipetnyi legitimitást adnának a jogellenes önkényen alapuló elszakadási törekvéseknek, akkor az etnikai nacionalizmus szelleme kiszabadulna a palackból, így a kontinens keleti és déli részén is, ahol újra lábra kapnának a régi konfliktusok. Teljesen légből kapott minden összehasonlítás Koszovóval, vagy a balti köztársaságokkal. Mellesleg ahogyan Barcelonában keresztülverték a népszavazási törvényt, majd lebonyolították a bohózatszerű referendumot, az arra emlékeztetett, ahogy Putyin erőszakapparátusa elszakította és megszállta a Krímet. A hasonlóság nem véletlen. Ám a spanyolok esetében ki kell állni a madridi kormány mellett, amely a soknemzetiségű, demokratikus nemzetállamot, és ily módon, a demokratikus Európa gondolatát védelmezi, a romboló etnikai nacionalizmus ellenében.
Mivel lezárult a balkáni út, sok migráns rekedt Szerbiában, ám csak addig maradnak az ottani ideiglenes táborokban, amíg újra és újra meg nem kísérlik, hogy Románián, Magyarországon vagy Horvátországon át bejussanak az unióba. A legtöbbjüket azonban elfogják, megverik és kitoloncolják. Közben pedig jön az utánpótlás, egy belgrádi segélyszervezet vezetője szerint napjában legalább 20-an érkeznek Bulgárián, illetve Macedónián át. Akadnak azután, akik az embercsempészek segítségével gyorsan veszik az akadályt a határon, de a kiskorúak és a pénztelen családok kénytelenek egyre tovább szerb földön vesztegelni. Fogalmuk sincs, hogy mitévők legyenek. Lelkiállapotuk ennek megfelelően mind rosszabb.
Görögországban jelenleg 60 ezer menekült van, számuk az utóbbi hetekben nő. Erősen csökken viszont Bulgáriában, ahol a jobboldali-nacionalista kormány egyik legfőbb programja, hogy kerítést emeljen a török határon. Szerbiában – mondja a már említett karitatív szervezet elnöke – Magyarországgal és Bulgáriával ellentétben nincs olyan erő a kormányon belül, amely nyíltan ellenséges volna az idegenekkel szemben. Viszont nem tesz lépéseket, hogy segítse beilleszkedni azokat, akik már régóta ott tartózkodnak. 5 ezer emberről van szó, közülük az idén össz-vissz ketten kaptak menedékjogot. Az obrenováci központ orvosa azt mondja, akik kénytelenek visszajönni a határról, azoknál sokszor tapasztalnak ütésnyomokat. De még rosszabbak a kihűlés, illetve a többnapos nélkülözés következményei. Az egyik érintett azt meséli, hogy főleg a magyar határon nehéz kijátszani a technikát és a harapós kutyákat. Amint átküzdötték magukat a kerítésen, rögtön ott voltak a határőrök és összeverték őket.