- Orbán Viktor idegesen figyeli, hogy mit lép az unió Varsóval szemben.
- Kilépteti-e Kaczynski a lengyeleket az EU-ból?
- A héten eldől, hogy jogos volt-e, amikor két éve, a magyar menekülthelyzet miatt Merkel kinyitotta a határokat.
Nemzetközi sajtószemle, 2017. július 24.
Balogh S. Éva szerint valami készül Lengyelországban, illetve Lengyelország kapcsán és biztos, hogy Orbán Viktort nagyon aggasztja, pontosan mi is lesz az. A Yale Egyetem korábbi történész professzorát, a Hungarian Spectrum blog szerkesztőjét azért kereste meg a lap, mert a magyar kormányfő Bálványoson a hét végén közvetve kilátásba helyezte, hogy megvétóz minden uniós szankciót Varsó ellen. Elemzők szerint ugyanakkor elképzelhető, hogy az egyre erősödő lengyel tiltakozások követőkre találnak más populista vezetésű államokban, így Magyarországon is. Mindenesetre a lengyeleknél fokozódik a nyomás, hogy Duda elnök vétózza meg az új törvényt, amelynek értelmében a hatalom szélnek eresztheti az egész Legfelsőbb Bíróságot. Az ellenállás nagyobb a vártnál, az üzleti világ képviselői, egyetemek, jogászok sürgetik az államfőt, hogy ne írja alá a jogszabályt, állandósultak a tüntetések. A központi média ugyanakkor azt állítja, hogy a tiltakozók fizetett külföldi ügynökök, akik próbálják meggyengíteni a kormányt és lehetővé akarják tenni, hogy a muzulmánok lerohanják az országot.
Az első oldalas kommentár „Lengyelország válaszúton” címmel arra figyelmeztet, hogy Kaczynski kivezeti az országot az európai jogközösségből, a kérdés azonban az, hogy az uniónak kemény válaszlépéssel, vagy valami enyhébb módon kell-e reagálnia. De az ellenintézkedésnek világosnak kell lennie, beleértve a 7-es paragrafus alkalmazását, valamint a pénzügyi támogatások leállítását a következő időszakban. Az elsőhöz azonban a magyarok miatt nincs meg a szükséges egyetértés, de a pénzek megvonásához el lehetne érni a 4/5-ös többséget. Merthogy nem lehet EU-s alapokat rábízni arra a tagállamra, amelyben már nem független bírák ellenőrzik az európai eszközök felhasználását. Egyébiránt a Jog és Igazságosság a választási eredmény értelmében csupán a jogosultak 19 %-át képviseli, sőt,az igazságszolgáltatás elleni hadjáratot mostanra még kevesebben pártolják.
Ám ha az EU rosszat lép, az visszaüthet, mert a nemzeti konzervatívok mesterei annak, miként mozgósítsák híveiket a Brüsszellel kialakult viszályok miatt. Ez esetben pedig Moszkva felajánlkozhat, amint az Magyarország esetében történt. Hiába az oroszellenes érzelmek, Kaczynski ideológiailag közel áll Putyin tekintélyelvű államához. Nehéz elképzelni, hogy ne játszaná ki az orosz kártyát egy ilyen machiavellista, mint a lengyel vezető. Szóval az unió borotvaélen táncol. Nem hátrálhat meg, mert a lengyel jogi puccs az európai értékeket és összefogást kezdi ki. A túlzott keménység viszont kapóra jöhet Oroszországnak. A pénzek leállítása ellenben nagyon is szóba jöhet. Ezt más tagok sem hagyhatnák figyelmen kívül, egyben pedig erősíthetné az európai erőket a lengyeleknél, de a döntést utóbbiaknak kell meghozniuk, tehát hogy keletre vagy nyugatra akarnak-e tartani.
A kommentár arra figyelmeztet, hogy ha Lengyelország szétveri a független igazságszolgáltatást, akkor onnan kezdve az unió sem működik. A kormánypárt azon van, hogy ellenőrzés alá vonja az összes bírát. A Legfelsőbb Bíróság esetében ugyanaz a stratégia, mint korábban Magyarországon, vagyis hogy demokratikus úton nehezen lehessen megkérdőjelezni a kormánypárt hatalmát. A Fidesz 2010-től kezdve módszeresen igyekezett felszámolni a bíráskodás önállóságát és megszerezni a felügyeletet a média fölött. Tehát egypárti önkényuralmat akart kialakítani, amelyben nem kell félnie a további választásoktól. Az elgondolás nagyrészt bevált: a Bizottság nemigen fogta fel, miről is van szó, az Európai Tanács pedig halottnak tetette magát. Az Európai Néppárt különösen sokat tett azért, hogy megóvja Orbánt az alapos vizsgálattól és a szankcióktól.
Mind a magyar, mind a lengyel példa beleilleszkedik a nemzetközi irányzatba. Az alkotmányt sorra vetik alá a politikának. A folyamat általában azzal kezdődik, hogy a dühös választók olyan vezetőre voksolnak, aki radikális változást ígér és szét kívánja verni a rendszert. A népre hivatkozik, csak éppen próbálja lerombolni az alkotmányos szerkezetet. A magyar minta nyomán Lengyelországban most várhatóan az ombudsman kerül kereszttűzbe, megkezdődik az ellenzékiek kiszorítása, és itt teljesen mindegy, hogy pártokról vagy polgárjogi csoportokról van-e szó. Utána jön az alkotmánymódosítás, amivel bebetonozzák a PiS hatalmát és legitimálják a várható jogsértéseket. Csakhogy a többi államnak át kellene vennie a lengyel bírói ítéleteket. És ha egyes kormányok szeretnék kikapcsolni az EU alapfunkcióit, akkor az az unió létalapját ássa alá. Ez pedig súlyosabb következményekkel járna, mint az összes többi válság.
Spiegel
A folyóirat azt latolgatja, vajon kivezeti-e Kaczynski Lengyelországot az EU-ból, miután s politikus még soha nem volt ennyire erős és most éppen ott tart, hogy véget vessen a hatalmi ágak megosztásának. A kormány egyre jobban távolodik az európai értékektől, az erőskezű vezető látnivalóan inkább pénzautomatának tekinti az uniót, semmint szolidáris közösségnek, amelyben országának is vannak kötelezettségei. Az unió nemigen tud mit tenni, a szavazati jog felfüggesztése aligha jöhet szóba, mert Orbán Viktor már jelezte, hogy soha nem szavazná meg azt. Ő egyébként szinten nem barátja a liberális demokráciának. A lengyelországi tiltakozások a nagyvárosokra korlátozódnak, a PiS továbbra is vezet a közvélemény kutatásokban. A gazdaság jól áll, az adóbevételek megugrottak.
Vannak jelek arra nézve, hogy Kaczynski 4. köztársaságot akar, amihez átalakítaná a választási rendszert – egészen pontosan módosítaná a szavazókörzetek határait, továbbá megszabadulna a külföldi tulajdonosoktól a médiában. Összeesküvés elméletben gondolkodik, számára a történelem a nemzetek szüntelen harcát jelenti. Az ideológiában a balos jóléti államot képviseli, amit nemzeti-katolikus szósszal önt le. Azt hangoztatja, hogy a leszakadt kisemberért áll ki, mert a kulcspozíciókat az egykori kommunisták és ellenzékiek foglalták el. Mégis nem a szegények, hanem a középrétegek támogatják. Jól érzi a közhangulatot és ki tudja azt élezni. Szerénynek számít, ebben különbözik Orbán Viktortól, aki oligarcha-pompával veszi körbe magát. Azt jeleníti meg, hogy a lengyelek örök hősök, akik folyton áldozatul estek a németeknek és az oroszoknak. A szemében az EU mindenek előtt Berlin hatalmi eszköze. És félő, hogy ha most az unió büntetést szab ki, az csak ront a viszonyon, ami egy szép napon elvezethet ahhoz, hogy Lengyelország megkérdőjelezi a saját tagságát.
Lengyelország éppen az unió alapértékeit tapossa lábbal, ám az EU-ban nincs meg a kellő elszántság, no, meg az eszközök is hiányoznak, hogy feltartóztassa a Jog és Igazságosság nyomulását. A végzetes csak az, hogy ha sikerül bedönteni a hatalmi ágak szétválasztását, akkor az hosszú távon a közösségnek is igencsak sokat árt, nem csupán a lengyeleknek. Ám Brüsszel ugyanolyan tehetetlennek tűnik, mint Törökországgal szemben. Magyarország már megmutatta, hogyan kell felépíteni az illiberális demokráciát. Saját elképzelése szerint átalakította az államot és azóta fütyül az unióra. Ha mégis nagyobb ellenállásba ütközött, Orbán valamelyest módosított a rendszeren. Ugyanakkor Lengyelországot nem érdeklik az EU ellenvetései. Ám ez azt a létkérdést veti fel, hogy mi van akkor, ha a többiek is kezdik büntetlenül felrúgni az együtesen hozott szabályokat? Mi történik, ha ezek a kormányok lemondanak a szabad és demokratikus államok közösségéről? Brüsszelnek lépnie kell, ha nem szeretne ilyen sorsra jutni.
Most szerdán dönt az Európai Bíróság arról, hogy Németország joggal nyitotta-e ki a kapukat a menekültek előtt majdnem két évvel ezelőtt, de ha Európának szerencséje van, akkor a bírák a szolidáris migránspolitikához jelölik ki az utat. Történelmi mérföldkőhöz érkezünk ily módon. Eldől, hogy a Merkel által meghirdetett „Megcsináljuk!” összhangban áll-e a közösségi joggal. Hogy rendjén való volt-e beengedni a menekülteket, akik a mocsokban hevertek Magyarországon. Olyan vita válik el, amely szinte példátlanul mérgező volt a német állam történetében. Az illetékes európai ügyész azt mondja, hogy a különleges körülmények közepette nem lehetett mást tenni, mint felhúzni a sorompókat. A hatalmas emberáradat miatt nem volt mód arra, hogy mereven alkalmazzák a dublini rendelkezéseket. Vagyis hogy a menedékkérelmeket azokban az országokban bírálják el, ahol az érintettek először léptek az EU területére. Ebből következik, hogy a menekültek nem követtek el illegális határátlépést, amikor továbbmentek. És ez irányadó a mai Olaszország számára is. Az Európai Bíróság általában követi az ügyészek értékelését, és ha ez most is így lesz, akkor a kancellár menekültpolitikája elnyeri a legfőbb bírói áldást. Egyben véget a felelőtlenségnek, annak, hogy a gondok megoldását a peremállamokra testálják rá.