Nem kell rutinból hazudni – soha nincs annak jó vége. Kósa Lajos a Fidesz-protokoll szerint azonnal hazugságok áradatával próbált hárítani egy pimf ügyet – így lett belőle komoly balhé. De talán még mindig nem csúsztunk túl a ponton, ahol végre elkezdhetne igazat is mondani ez a mondvacsinált miniszter.

Egy csaló átverte, kihasználta Kósa Lajost – lehetett volna ez az eleje és a vége is ennek az egyre kuszább történetnek. Arról azonban, hogy kellőképpen kusza legyen a sztori, maga az érintett, Kósa gondoskodott. Alapvetően érthetetlen okokból. Vagyis… Az, hogy azonnal elkezdett össze-vissza hazudni az állítólagos átverésről, majd az üggyel kapcsolatos kérdésekre következetesen nem válaszol, azt a gyanút erősíti, hogy itt mégsem arról lehet szó, hogy a szegény minisztert csúnyán átdobták a palánkon.

Lássuk az ellentmondásokat.

Az ügy kipattanásának pillanatában a 4,3 milliárd eurós örökséggel sokakat hintába ültető nőről Kósa kijelenti:

– egy munkatársa ismerőse beszélt neki egy nőről, aki nagy örökséghez jutott Németországban,

– néhány perccel később már azt állítja: a hölgy az ügyvédjével együtt kereste őt meg,

– emellett azt is kijelenti: “nem szoktam vitatkozni ilyen emberekkel”, “én ilyen szélhámosságokkal nem is foglalkozom”, ugyanis rögtön érezte, hogy ez kamu történet.

– Elsőre még azt is mondta: ő nem tud semmit erről a német nőről, az ügyvédjét ismeri távolról.

 

Mindez rendben is lenne, nincs itt semmi látnivaló. Az ügy kezdetén debreceni polgármesterként regnáló Kósához betévedt valahogy egy nő, aki kamu örökséggel próbált szédíteni bárkit, de a polgi átlátott a szitán. Nem kell ezzel foglalkozni tovább. Kerek, kompakt.

Csakhogy!

Miként a 4,3 milliárd eurós örökségről szóló mese, úgy Kósa hárítása sem áll meg a lábán. Ugyanis a következő 24-48 órában a következők derültek ki:

– Kósa közjegyző előtt írt szerződésben vállalta az összeg kezelését,

– nagyon is jól ismerte a hölgyet, többször találkoztak az első kapcsolatfelvételt követően,

– a csalóként beállított nő fia a HVG-nek azt nyilatkozta, hogy Kósa kereste meg őket, értesülve az örökség híréről,

– Kósa két bizalmi embere is közös üzleti vállalkozásban érdekelt a hölggyel – a mai napig.

– Utóbb Kósa azt nyilatkozta, hogy neki 2016-17 fordulóján esett le, hogy az egész csak átverés.

– Ennek ellenére négy hónappal ezelőtt, tavaly nove,berben még közösen szponzorálták a csengeri iskola bálját.

– Miként kiderült az is: Kósa egy olyan közjegyzői dokumentumot is aláírt, amely arról szólt: 800 millió forintot ajándékoz a hölgy Kósa édesanyjának.

A totális kommunikációs katyvasz szerda délutánig tartott, amikor Kósa (vagy a Rogán-Habony agytröszt) rájött: ha nem tudod befolyásolni az ügyet, akkor állj az élére. Így hát nagy lendülettel bejelentette – egy olyan sajtótájékoztatón, ahol tucatnyi kérdés elhangzott, de egyetlen egyre sem reagált –: feljelentést tesz a csaló nő ellen, és várja, hogy az ügyet a rendőrség és az ügyészség derítse fel.

Értjük: aki időt nyer, életet nyer. Sokszorosan igaz ez a választási kampányban.

Azonban újra jön egy: csakhogy!

Ideális lenne, ha Kósa – amennyiben valóban ártatlan, aminek egyre kevésbé látszik – megválaszolná az egyre gyűlő kérdéseket:

– Miért tett feljelentést?

Azt állítja, hogy csalás miatt – ámde ez még édeskevés. Egy átverés ugyanis csak akkor bűncselekmény, ha annak áldozata is van. Márpedig Kósa korábban azt mondta, egyetlen fillér pénzmozgásra sem került sor, vagyis nem kapott és nem adott pénzt a nőnek. Akkor ő nem érintett az ügyben, nem áldozata a csalónak. (Valóban vannak áldozatok, akik az örökség hírére hiteleztek a nőnek, de az ő ügyükben jóideje folyik már nyomozás, a hölgy házi őrizetben is van.) Újra: milyen alapon tett Kósa feljelentést? Mivel vádol és kit?

– Ha polgármesterként azonnal átlátta, hogy ez egy átverés, akkor miért írt alá két közjegyzői dokumentumot?

– Azt állítja, hogy csupán annyit tanácsolt a hölgynek, hogy vegyen állampapírt. Akkor miért kötöttek szerződést Kósa anyjának adandó 800 millióról?

– Ha ez sikerdíj lett volna, akkor miért Kósa Lajos édesanyja kapta volna a pénzt, miért nem Kósa, aki tett is volna érte?

– Hogy ne jelenjen meg a politikus vagyonbevallásában? Nem ezt csinálják a strómanokkal?

– Ki fizette a közjegyzői díjat? (Az Index számításai szerint a két dokumentum elkészítése nagyjából egymillió forintba került.) Kósa azt nyilatkozta, hogy nem ő. Vagyis ezzel sem károsította meg őt a csaló. De akkor ki állta a cehhet? Ha a város költségvetése, minthogy Kósa akkor még polgármester volt, akkor az bizony hűtlen kezelésnek tűnik, hiszen ahhoz bizonyosan nem fűződik közérdek, hogy Kósa édesanyja munka nélkül, a fia helyett keressen 800 millió forintot.

Az pedig tényleg csak hab a tortán, hogy a Fidesz-rutintól eltérően Kósa nem jogász, hanem Budapesten végzett közgazdász, aki még az egyetemen is tanított mikroökonómiát, miközben az egyik gazdasági kutatóintézetnél dolgozott.

Ha nem rutinból választja a hazugságokat Kósa Lajos, akkor könnyen lehet, hogy az egész ügy hamvában halt volna el. Így azonban magára rángatta az egészet. Bizonyára bánja már, hogy csak hazudni képes.