Valószínűleg nagyon meglepte, hogy ilyen rangos kitüntetést kapott. Meghatott beszédet is mondott a díj átvételekor.
Pócs János, Jászapáti korábbi polgármestere és jelenlegi országgyűlési képviselője nem kisebb elismerést vehetett át az államalapítás ünnepén, mint a Jászapáti Városért Díjat. A kitüntetést a polgármester és a képviselőtestület ítéli oda minden évben annak, aki az adott időszakban a legtöbbet tette a településért. A testület már régóta szorosan nyomon követi Pócs munkásságát, hiszen saját fia, ifj. Pócs János is a tagok között szerepel, így a döntés bizonyára teljesen elfogulatlan volt. Szó ne érje a ház elejét: a meghatott képviselő köszönetet mondott a családjának is a díj átvételekor.
Pócs maga is bevallotta ünnepélyes köszönő beszédében, hogy nagy befolyása van arra, ki kapja az elismerést:
A polgármester úr és az alpolgármester úr már több éve próbálta kitüntetési szándékát érvényesíteni, de én mindig prolongáltam azt.
Azaz: nem visszautasította, nem élt a felvetéssel, hogy esetleg nem lenne etikus, csak megkérte szépen a testületet, hogy egy picikét még várjanak vele, most nincs kedve saját városától az egyébként fizetett munkájáért még egy díjat is kapni. Azt is elárulta, mire várt eddig:
Úgy gondoltam, hogy az én igazi megmérettetésem a választás lesz, illetve volt.
És most, hogy ezen már nem kell aggódnia, bizonyára jelezte: na jó, most már odaadhatjátok azt a díjat, ha már ennyire ragaszkodtok hozzá, és ilyen sok éven át csak arra vártatok, hogy szóljak, mikor kérem!
Pócs a beszédében ígéretet tett arra, hogy továbbra is politikai és vallási nézetektől függetlenül fogja a munkáját végezni. A “továbbra is” szófordulatnál csodával határos módon senki nem rezzent össze a jelenlévők közül. Talán már elfelejtették, hogy a képviselő olyan elfogadó és nyitott gesztusokkal vétette magát észre eddig, mint a “Soros” felirattal ellátott megperzselt disznó kiposztolása a legnagyobb közösségi oldalra, illetve az a felvétel, amelyen egy nő melleit hasonlítja költői módon dinnyékhez.
És ha már költészet: bár országgyűlési képviselőnek lenni, illetve díjakat átvenni saját magunktól nagyon sok elfoglaltsággal jár, azért néha érdemes időt szakítani a klasszikusok olvasgatására is. Már csak azért is, hogy ha esetleg október 23-án is lepottyanna valami jobban hangzó elismerés, ne ezekkel a szavakkal kelljen a köszönő beszédet befejezni:
Zárásként alkotmányunk első mondatát szeretném idézni: “Isten, áldd meg a magyart”.
Igaz, Kölcsey Ferenctől tényleg nem volt szép, hogy a Grántiszilárdságú első mondatát egyszerűen ellopta verssornak. Ejnye. Ne is álmodjon róla, hogy valaha is Magyar Művészeti Akadémia tagja lehet!
Bár Pócs János kétségtelenül megadta a módját: augusztus húsz, templomi beszéd, szerénységbe bújatott erőfitogtatás, azért azt lássuk be, a Jászapáti Városért Díj átvétele koronázási ceremóniának kicsit szerény. De első lépésként, úgy tűnik, ez is megteszi.
Kerényi Kata