Elbúcsúzhatunk Magyarország – állítólagos – politikai stabilitásától, bárki is nyeri a 2018-as választásokat. Az ősszel élesbe forduló kampányba belepusztul a jelenlegi politikai elit.

Magyarországon a rendszerváltás óta nem volt előrehozott választás, ami – főleg Orbán terminológiájában – a térségben egyedülálló politikai stabilitást példázza. A valóságban persze mindez csupán annyit jelez: a hatalomhoz a végletekig ragaszkodó mindenkori kormánypártok inkább saját paravánjaik mögött oldották meg az időről időre felbukkanó kormányválságokat. Ismert eredménnyel. Egyáltalán nem vagyunk biztosak abban, hogy az ország bármit is profitált a színfalak mögötti alkukból az időközi választások helyett.

Ennek azonban a 2018-as választás, és annak is elsősorban a kampánya örökre véget fog vetni.

Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy tudjuk: forró ősz elé nézünk. Természetesen mi nem vizionálunk egyetemistákból verbuválódott rongyos gárdákat az utcára, fegyveres összetűzéseket és molotov-koktélt minden középületre – nem szedünk olyan tudatmódosítót, mint Németh Szilárd Fidesz alelnöke és brancsa. És nem is Habony Árpád mondja meg, mit gondoljunk.

Abban azonban biztosak vagyunk: olyan kampány elé nézünk, amilyet még nem látott ez az ország. És talán hosszú ideig nem is fog.

Az ellenzék – legyen bal- vagy jobboldali – a korrupció felől támadja Orbánt és kompániáját. Kétségtelen, van is miért: Mészáros Lőrincz, Tiborcz István, Habony Árpád, Kuna Tibor, Garancsi István, Andy Vajna, Farkas Flórián és a sor még hosszan folytatható. (Magyarországnak már sok tolvaj bandához volt “szerencséje”, de ezekhez fogható, enyves kezű, maffia-rendszerben üzemeltetett rablólovagokhoz mindeddig egyszer sem.) Orbán legfőbb támaszának, a Fidesz szolgálólányává – ezzel kapcsolatban ajánljuk mindenkinek a Handmaid’s tale című sorozatot – züllesztett ügyészségnek és leginkább Polt Péternek köszönhetően mindeddig csak kishalak kerültek horogra – pontosabban: Mengyi Voldemort Roland és Simonka György mindeddig sikeresen kerülte el a börtönt, és sorsuk kizárólag a következő választások kimenetelétől függ. Sajnos.

A Fidesz a jelek szerint a téma agyonhallgatása helyett az ellenzékre mutogatást választotta. Igyekszik a kritikáknál jóval hangosabban és otrombábban harsogni az ellenék korruptságáról. A szocialisták esetében kezükre játszik az uniós intézmények lassúsága: az előző uniós költségvetési ciklus közpénz-lenyúlásaira most kezd rálátni az OLAF, míg a Fidesz nagy zsebrevágásaira legfeljebb 3-4 év múlva kerít sort a szervezet. Így, bár 8 éve van ellenzékben az MSZP, bőszen lehet korrupciót kiálltani rájuk.

A Jobbik esetében pedig a bőr le nem sülésének klasszikus esetével van dolgunk: a Fidesz simán csicskázza és vádolja Simicska felvásárlással Vonáékat. Ennek abszurditására aligha lehet szavakat találni – még akkor is, ha másfél éve valóban lovat váltott Orbán egykor legbizalmibb embere, a Fidesz volt pénztárnoka.

Arra még néhány hónapot várnunk kell, amíg a kollégiumi szobatárs is beszáll a “ki a legkorruptabb politikus az országban” versenybe, de biztosak lehetünk abban, hogy komolyan fogja emelni a tétet.

Összességében: némi háborús retorika és menekültekkel meg milliárdosokkal való ijesztegetésen túl a kampány legfőbb üzenete az lesz minden oldalról: a politikusok korruptak. Ennek bizonyságára pedig csőstül fognak kirobbanni a botrányok.

Az eredmény megjósolhatatlan – mármint a tavaszi választás konkrét végkimenetele. Az azonban borítékolható, hogy a jelenlegi politikai elit olyan bizalmi léket üt a kampány hónapjai alatt egymás hajójába, amelyet nagy valószínűséggel az sem fog túlélni, aki látszólag megnyeri a választást.