- Megyesy Jenővel, a kormányfő szárnysegédével és egy titokzatos orosszal találkozott tavaly Budapesten Trump akkori tanácsadója, az ügy még kínos lehet az orosz érdekeket szolgáló Orbán-kabinet számára.
- A nemzetközi visszhangból az látszik: nem egy ligában focizik Soros és Orbán.
- A lengyelekre napi 100 ezer eurós pénzbírság vár, ha azt gondolják, hogy túlléphetnek az Európai Bíróság ítéletén.
Az illetékes amerikai szenátusi bizottság kiemelten foglalkozik Trump korábbi tanácsadójának budapesti útjaival, vagyis, hogy mit csinált több ízben is Budapesten Carter Page a tavalyi elnökválasztási kampány során. A megkülönböztetett figyelem oka, hogy Magyarország igen szoros kapcsolatokat alakított ki Oroszországgal, illetve hogy az ország bázis az orosz titkosszolgálat számára. Ami a részleteket illeti, az biztos, hogy a szakértő vezető magyar személyiségekkel találkozott, így szeptemberben háromnegyed órán át tárgyalt Megyesy Jenővel, aki Orbán Viktor igen közeli munkatársa. A téma a kétoldalú viszony volt, és mint Megyesy megerősítette, a megbeszélés az akkori washingtoni nagykövet, Szemerkényi Réka kérésére jött létre. Arról is beszámolt, hogy javarészt ő beszélt, mert Page nem tűnt járatosnak a térség dolgaiban.
Maga a tengerentúli szakértő úgy nyilatkozott Washingtonban a Hírszerzési Bizottság előtt, hogy már nem emlékszik, kivel is ült le. Megyesy viszont azt mondja, hogy az Országházban, az ő irodájában zajlott le az esemény, és sok mindenről szó volt, beleértve a kapcsolatokban mutatkozó feszültséget. Page ugyanakkor járt egy másik alkalommal is Budapesten, akkor, Szemerkényi Rékával beszélgetett egy kávé keretében az egyik szállodában. Majd októberben az amerikai fővárosban is egyeztettek ők ketten. A korábbi nagykövet azt írta, hogy először csupán az udvariasság jegyében tárgyaltak, általános külpolitikai kérdésekről. Ugyanakkor egy egykori brit kém, akit azzal bíztak meg, hogy gyűjtsön terhelő értesüléseket Trumpról az elnöki posztért vívott küzdelem során, azt állítja 35 oldalas jelentésében, hogy Page júliusban Moszkvában titokban orosz illetékesekkel találkozott. A magyar úttal kapcsolatban a tanácsadó azt vallotta, hogy ott nem volt senki idegen jelen. Ám amikor egy demokrata képviselő rákérdezett, úgy módosított, hogy mintha átfutott volna a színen egy orosz, de ennek nincs jelentősége, és semmi komoly témáról nem esett szó.
Orbán Viktor gyűlöletkeltő kampányát támadja Soros György, aki azért szólalt meg, mert attól fél, hogy titkosszolgálatok emberi jogi csoportokra állnak rá. Az üzletember szerint a miniszterelnök a „külső ellenség” szerepét osztja rá, de valójában a választókat igyekszik félrevezetni, mivel ragaszkodik a hatalomhoz. A telefoninterjúban tragédiának nevezte az ország szempontjából, hogy a kormány gyűlölködéssel próbálja megőrizni uralmát. Hozzátette, hogy a Fidesz szándékosan értelmezi félre a nézeteit, mert ily módon akarja elterelni a figyelmet az oktatás és az egészségügy sanyarú helyzetéről. A lap megjegyzi, hogy Orbán és Soros viszonya akkor romlott meg teljesen, amikor a magyar politikus elutasította a liberális, nyugati irányvonalat. Bírálók szerint a hadjárat a 30-as évek antiszemita propagandáját idézi. Soros ugyanakkor most azért törte meg a csendet, mert attól tart, hogy Magyarországon nem csak bizonyos szervezeteket, hanem azok vezetőit is üldöztetés fenyegeti, hiszen a hírszerzés hivatalos megbízást kapott, hogy vizsgálja ki az ún. Soros-hálózatot. Vagyis meg akarja védeni ezeket a csoportokat és embereket, akik az európai értékeket képviselik.
Az újság úgy ítéli meg, hogy Orbán a választások közeledtével még inkább nekiment Sorosnak és az unió illetékeseinek, hiába figyelmeztették szövetségesei az Európai Néppártból. A magyar fél ugyanakkor egyfolytában tagadja, hogy részéről a zsidóellenesség belejátszana a kritikába. Szerinte bizonyíték támasztja alá, hogy a Soros-féle hálózat kárt próbál okozni az ország tekintélyének külföldön. A Nyílt Társadalom Alapítvány new yorki irodája közben írásos nyilatkozatban cáfolta a nemzeti konzultáció minden állítását, mondván, hogy az torzításokat és egyértelmű hazugságokat tartalmaz. A vádak központi eleme, hogy a befektető európai politikusokat használ fel, mivel fel akarja lendíteni a bevándorlást, és igyekszik megsemmisíteni a földrész keresztény gyökereit. Soros erre úgy reagált, hogy az EU nem fogadta meg a javaslatait. Így pl. ő azt mondja, hogy a kvótákat csakis önkéntes alapon lehet alkalmazni, ez pedig éppen az ellenkezője annak, amivel a magyar fél vádolja. Ugyanakkor változatlanul csodálja Merkelt, amiért az két éve megnyitotta a határokat a menekültek előtt. Csak sajnos, nem megfelelőképpen készítették elő a lépést és nem mérték fel teljesen azt, hogy az újabb tömegeket csábít a kontinensre.
Soros arra is kitért, hogy a 80-as években azért támogatta Orbánt, mert az megérdemelte diákvezérként, aki a rendszer ellen szervezkedett. Ám azóta megváltozott és egy maffiaállam vezetője lett. Ezért az üzletember úgy gondolja, itt az idő, hogy más európai kormányok határozottabban reagáljanak arra, miként kezeli a miniszterelnök a civil társadalmat, illetve foglalkozniuk kell a jogállammal kapcsolatos félelmekkel is. Mert a jelek arra utalnak, hogy a hatalom túl messzire ment.
New York Times/Independent/Reuters
A jelentés azt emeli ki Soros György nyilatkozatából, hogy a magyar kormány hazudik, amikor őt támadja. A hírügynökség hozzáfűzi, hogy az üzletember hosszú ideje támogatja a liberális értékeket, valamint a nyitott határokat, és emiatt összetűzésbe keveredett jobboldali nacionalistákkal, főként pedig Orbán Viktorral. A Fidesz úgy reagált, hogy Soros frontális hadműveletbe kezdett Magyarország ellen. Gulyás Gergely szerint sokatmondó, hogy a befektető a minap, az Európai Parlament migrációval kapcsolatos döntése előtt találkozott a kérdés jelentéstevőjével, valamint öt biztossal is. Soros ezzel szemben pontról pontra kivesézi a nemzeti konzultáció állításait. A Nyílt Társadalom Alapítványok viszont azzal vádolja meg a magyar kormányt, hogy az muzulmánellenes érzelmeket gerjeszt és a náci időkre emlékeztető antiszemita módszereket vet be. Utóbbit a hatalom cáfolja. Gulyás Gergely azt is bizonygatta, hogy nincs bajuk a mohamedán kultúrával sem, ugyanakkor ellenzik a tömeges bevándorlást, mert olyanok jönnek Európába, akiknek a kulturális háttere nem fér össze Magyarország keresztény gyökereivel.
Soros elítélte az ellene irányuló hadjáratot, miután a kormány utasította a titkosszolgálatot, hogy járjon utána a befektető által fenntartott emberbarát hálózatnak. Orbán Viktor, aki kerítést építtetett és elutasítja az unió döntését a menedékkérők befogadására, még jobban növelte előnyét a választások előtt, mivel engesztelhetetlen kampányba kezdett Soros György ellen. Egyidejűleg elrendelte a külföldi támogatást élvező civil csoportok szigorúbb felügyeletét, és teleaggatta az országot az üzletembert becsmérlő plakátokkal. Orbán pedig azzal vádolta meg, hogy fel akarja számolni Európában a kereszténységet és a nemzeteket. Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága ma vitatja meg a belügyminiszter jelentését Soros tevékenységéről.
Soros György visszautasította a vádat, miszerint ő hangolná össze az Európára zúduló tömeges bevándorlást. A nemzeti konzultáció csupán a legutolsó támadás a magyar kormány részéről a milliárdos ellen, a hatalom nemzetbiztonsági fenyegetésnek tekinti a jó 80-éves férfit. Egy magyar illetékes ugyanakkor azt közölte a brit újsággal, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványok által kiadott nyilatkozat egyértelműen jelzi: Soros beszállt a magyar választási kampányba.
Die Presse/Der Standard/Kurier
Soros György védekezik a lejárató kampány ellen. A magyar születésű üzletember hónap óta az Orbán-kormány támadásainak célpontja. A kabinet azt állítja, hogy a milliárdos tervet szőtt, és migránsokkal kívánja elárasztani Európát.
Európa ugyan 89-ben lebontotta a Berlini falat, ám két éve, a 2. világháború utáni legnagyobb menekülthullám hatására egy-két állam visszaépítette a kerítést, így Magyarország, Szlovénia és Macedónia. Ezt írja a helyzetről készült összefoglaló, amely szerint válság feltárta, mekkora ellentétek vannak a tagállamok között, az ügyben, miként viszonyuljanak a viszályok és a szegénység elől menekülő kérelmezőkhöz. A dráma azt is megkérdőjelezte, mennyire ragaszkodnak a tagállamok a közösség egyik legfőbb vívmányához, a schengeni övezethez, miközben vezetőik egyensúlyoznak a jogi és erkölcsi felelősség, illetve a migránsellenes érzelmek között. Ugyanakkor az összeállítás felhívja a figyelmet arra, hogy Európából a történelem során többen emigráltak, mint ahányan bevándoroltak ide. De pl. Jugoszlávia felbomlása is 400 ezer embert kényszerített lakóhelye elhagyására. Napjainkban viszont a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 18,8 millióan kerekedtek fel az erőszak miatt. Többek közt német és francia politikusok arra figyelmeztetnek, hogy az ügy meggyengítheti, de meg is oszthatja az uniót. Orbán Viktor ezzel szemben arra használja fel a helyzetet, hogy megszerezze a hazai nacionalisták támogatását.
Merkel helyzetének megingása azt jelenti, hogy Európa meggyengül. A földrész bajai maradnak, és csak súlyosbítja őket a kancellár politikai vajúdása. Pedig Németország megkerülhetetlen, a berlini döntése alapvetően kihatnak az események menetére a földrészen. Jelenleg azonban belátható közelségbe került a Merkel-korszak vége, így Európa új és veszélyes helyzetbe kerül. Az utód várhatóan nem vállal bátor nemzetközi kockázatokat az EU érdekében. Egyidejűleg meghatározatlan időre kitolódik, hogy Berlin milyen választ ad Macron reformelképzeléseire, de az állásfoglalás inkább negatívnak ígérkezik. Egyes konzervatívok azt remélik, hogy az új kancellár jobban szolgálja majd az európai egység ügyét, amikor a menekültekről lesz szó. Merkelt élesen bírálta a magyar és a lengyel vezetés, amiért egy millió migránst fogadott be, utána pedig meg akarta osztani a terheket. A brit népszavazás, Trump sikere, illetve a kvázi tekintélyelvű magyar és lengyel kormány felemelkedése után a német kancellárt úgy tartották számon, mint a liberális világrend legerősebb védelmezőjét. Hogy most harapófogóba került, az megtépázza az Európa-barát körök reményeit. Ha még Németország is megrendül, az azt hozza magával, hogy ismét bajba kerül az egész európai terv.
A kommentár úgy ítéli meg, hogy nem jelent tragédiát a német politikai válság, mert minden jel szerint elfogadható kompromisszum születik majd. Mindenesetre az egyeztetések kudarca csapás arra a képre, hogy Németország a stabilitás bástyája Európában. De azt is jelzi, hogy a német demokrácia jól működik, és a tartalom a fontos, nem pedig a politikai haszon. Az egyik lehetőség most, hogy újjáalakul a nagykoalíció, amit azonban az SPD nem akar. Pedig a németek csak akkor tudnak segíteni Macron európai céljainak megvalósítása során, ha osztják a francia elnök lelkesedését, az pedig nem lehetséges a szociáldemokraták nélkül. Szó lehet új választásokról is, de ez utóbbi várhatóan egyik pártnak sem hozna sokat. A 3. opció, a kisebbségi kabinet jobb megoldásnak tűnik, mert nem menne tovább feleslegesen az idő. Viszont – legalábbis egy időre – odalenne a német vezető szerep a kontinensen. Még biztosabbnak éreznék helyzetüket az olyan, illiberális kormányok, mint a magyar és a lengyel, amelyek gúnyt űznek az európai értékekből. Viszont várhatóan Merkel marad a kancellár, és itt szó sincs olyasfajta zűrzavarról, mint a Brexit és Trump megválasztása esetén.
A vezércikk azt hangsúlyozza, nagyon kemény időt kezdetét jelentheti Európa számára, hogy zsákutcába jutottak a német koalíciós tárgyalások, túl azon, hogy beharangozhatja a Merkel-korszak végét. Vagyis igen lényeges pillanathoz érkeztünk el, mivel jelentős politikai bizonytalanság alakult ki az EU motorjának számító országban. Márpedig ez kihat az egész európai programra, miközben csinálni kéne valamit az euróövezettel, a biztonsággal, a migrációval, az orosz beavatkozással, a Törökországhoz fűződő viszonnyal, a magyar és a lengyel demokratikus visszalépéssel, továbbá a britek távozásával. A kancellár pozícióját a menekültválság ingatta meg. A német politika széttöredezik, de ugyanezt látni az egész kontinensen. Új erők jelentkeznek a bal- és jobboldalon, és nyomás alá veszik a hagyományos pártokat. És a német kutyaszorító azt hozza magával, hogy az uniónak még nehezebb lesz kezelnie az alapvető gondokat.
Brüsszelben fokozódik az aggodalom, hogy a német kormányalakítás balsikere kihat az unióra is, noha az éppen igen fontos reformok előtt áll. Hasonlóképpen nyilatkozott a francia államfő is, aki már vasárnap este beszélt Merkellel. A holland Európa-ügyi államtitkár ki is mondta,hogy a berlini hírek nem jók az EU számára, mert ezáltal fontos döntések napolódnak el. Még egyértelműbben fogalmazott a CDU legtekintélyesebb EP-képviselője, Elmar Brok, aki szerint közepes méretű katasztrófa volna Németország és a földrész számára, ha a hosszabb távon nem lenne cselekvőképes a berlini vezetés. Bár 3-4 hét még nem a világ. A politikus – Merkel bizalmasa – attól tart, hogy ha új választások jönnek, az csak a populisták malmára hajtja a vizet. Viszont ahol egyetértés van a pártok között, ott igenis lehet lépni. A magyar és a lengyel jogállammal szembeni fenyegetés miatt pl. aligha kell késlekedésre számítani. Egyébként olyan alapvető kérdések vannak napirenden, mint a menedékjog átalakítása, valamint a következő időszakra szóló költségvetés.
Az Európai Bíróság precedens értékű ítéletre készül: pénzbüntetéssel fenyegeti Lengyelországot, miután az nem hajlandó leállítani egy középkori erdő kivágást. Ez egyúttal lépés lenne afelé is, hogy a varsói vezetés ne tudja felszámolni a jogállamot. A testület német tagja mindenesetre kijelentette, hogy ahol felmondják az európai értékeket, ott eljön a harmadik hatalmi ág, tehát az igazságszolgáltatás órája. A bíró ezt Konrad Adenauer Alapítvány egyik nyilvános rendezvényén fejtette ki, ahol a jelenlévő egyetértettek abban, hogy felháborító az, ami a magyaroknál és a lengyeleknél a demokrácia ügyében folyik. Ezek után helyezte kilátásba az EB a bírságot, ami napi 100 ezer eurót jelent, ha Varsó nem vet véget fairtásnak. Idáig a renitens államok bízhattak abban, hogy ilyen szankcióval csak egy hosszadalmas folyamat végén kell számolniuk, vagyis mostantól igencsak megnő a rájuk nehezedő nyomás a szerződésszegési eljárások során. Tehát nem játszhatnak az időre és nem teremthetnek kész tényeket. És úgy hírlik, hogy a luxemburgi uniós testület ezt a fegyvert akarja beélesíteni a jogállam megsértése ügyében is.