A legnagyobb Orbán-ellenes tüntetést tartották a hétvégén a fővárosban. A demonstráció, amelyen bár a résztvevők remekül érezték magukat, valódi céljával ellentétest hatást ért el. Ismét. Érdemes sorra venni a tanulságait.

1, A tüntetés nem irányt adott az elkeseredésnek, hanem leeresztette a gőzt.

A tüntetés néhány résztvevőjével – az élmény után – beszélgetve, minden esetben ugyan azt a beszámolót hallgathattuk: felemelő élmény volt megtapasztalni, hogy nem vagyok egyedül Orbán-rendszerével szemben. Ezt, a közösségi élmény megtapasztalását, el tudjuk fogadni a megjelentek oldaláról. Ám a szervezőkéről aligha. A joggal frusztrált tömeg számára alkalmat biztosítottak a gőz, a feszültség leeresztésére. Lehetőséget a beltörődő mindennapokra. Nem kínáltak semmiféle kiutat a csalódott választóknak, nem fókuszálták a frusztráltságban rejlő energiákat, csupán levezették azokat. És ezek után tényleg azt képezik, hogy a következő szombaton bárki is elmegy megint tüntetni?

2, A civilek cukik, csak épp alkalmatlanok

A forgatókönyv jól ismert az elmúlt négy évből: pártpolitikus még véletlenül se keveredjen a színpad környékére. (Most a szervezők annyira megengedők voltak, hogy felhívásukban nem tiltották ki taxatíve a politikusokat a rendezvényről.) Az eredmény ismert: amatőr – értsd: rossz – szónokok sora, céltalanság. Ugyan ezt láthattuk 2014 óta minden, civilek által szervezett tüntetésen. Azzal azonban – valamiért – nem számolnak ezek a szervezők, hogy miközben mindent elkövetnek, hogy távol tartsák az ellenzéki politikusokat a tömegtől, a választás napján a tüntetőknek mégis ezekre a politikusokra kell szavazniuk. Az Orbán-ellenes tömeg ellenzék-ellenességéhez nem kis részben járulnak hozzá ezek a, hol sikeres, hol sikertelen szeánszok.

3, Igazi cél nélkül minden tüntetés csak Orbán érdekeit szolgálja

Már első hallásra sem értettük: mi ellen/mellett akar bárki tüntetni a választásokat követő hétvégén. Ha tetszik: az egész országra kiterjedő tüntetést rendeztek április 8-án, és bizony a békemenetben sokkal többen voltak, mint azzal szemben. (Persze, lehet mondani, hogy nem voltak “egyenlő pályák, egyenlő esélyek”, de ezzel mindenki tisztában volt 4-8 éve. Ha a Fidesz ezen a pályán legyőzhetetlen, tetszettek volna bojkottot hirdetni.) Demokráciát és új választást követelni egy héttel a választás után – sajnáljuk, de ez valóban nem demokrata hozzáállás. Amellett mindenki számára egyértelmű: ezeket a célokat, akárhány ember is vonul végig Budapest utcáin, nem fogja tudni elérni. Márpedig elérhetetlen célokat megjelölve utcára vinni az embereket: felelőtlenség. A hatalom számára egyre könnyebb lesöpörhetővé válnak a demonstrációk, míg a tüntetők lassan minden hitüket elvesztik abban, hogy békés eszközökkel bármit is elérhetnek a kormánnyal szemben.

4, Felesleges tüntetések elszívják az energiát a valóban fontos ügyek elől

Egy cél és valódi értelem nélküli, Orbán-ellenes tüntetés viszonylag hosszú időre megadja a résztvevőknek a “nem vagyok egyedül” megnyugtató érzését. Ahogy korábban írtuk: levezeti a frusztráltságot, a gőzt. Pedig nem is olyan sokára: nagyjából másfél hónap múlva valóban százezrekre lenne szükség az utcán, amikor Orbán, totális hatalmi dölyfben, betiltja a neki nem tetsző civil szervezeteket. Akkor lenne szükség arra a polgári erődemonstrációra, amelyet múlt szombaton elpukkantottak, a semmiért.

5, A civilek sem különbek (jobbak, szebbek, okosabbak) senkinél az országban

Nincs egy külön, zseniális és mindenen felül emelkedő kaszt – a civilek – az országban. Éppen annyira köldöknézők és befordulók, mint mindenki más, aki az egészségesnél közelebb merészkedik a politikához. A lózungok puffogtatása (az ellenzék fogjon össze), a hamis, sőt, hazug jelszavak (mi vagyunk a többség) egyáltalán nem szolgálják a NER lebontását. Eszükbe sincs szembe nézni azzal, hogy a többség ma valóban a Fidesz szavazótárbora, miként azzal sem: a totális ellenzéki összefogás is maximum a kétharmados többséget tudta volna megakadályozni. Azt, hogy valójában mi történik az országban – beleértve a narancssárga részét is – nem tudják, de szemmel láthatóan, nem is érdekli őket.

6, A kormánynak esze ágában sincs befejezni a kampányt.

Szerénység, méltóság, derű – és még sorolhatnánk azokat a fogalmakat, amelyeket a győzelem pillanatában és másnapján önmagára érvényesnek mondott a hatalom. A valóság azonban hamar megmutatta: mindez hazugság. A kormánynak eszében sincs leállítani kampánygépezetét. Propaganda lapjaik továbbra is uszítanak és arcpirító módon hazudnak, vezető politikusaik pedig szemrebbenés – és bármiféle bizonyíték – nélkül hazaárulózzák le mindazokat, akik nem értenek velük egyet.

És következmények nélkül meg is tehetik – mert senki nincs, aki bármilyen, értelmes stratégiát, elképzelést képes lenne velük szemben állítani.

(fotó: blikk.hu)