Hogy a Fidesz vajon mit keres az Európai Néppártban, azt sem az EPP, sem az egyszeri Fidesz-szavazó/propagandista nem tudja. Csak Orbán. Neki pedig minden adóforintot megér, hogy bent maradjon. Most épp tankokkal vette meg a helyjegyét.

Legutóbb Manfred Weber, a néppárt frakcióvezetője, egyben csúcsjelöltje volt kénytelen magyarázkodni: mit keres még Orbán és a Fidesz az Európai Néppártban. Weber végső érve: legutóbb David Cameronkonzervatívjai hagyták el az EPP-t, és lám, ki is léptek az EU-ból. Vagyis kimondatlanul is attól tart a német konzervatív politikus, ha Orbán szűrét kiteszik, Magyarország is távozik az Unióból. Arra azonban nem kaptunk választ: ha olyan fontosak az EPP-nek és a németeknek, mint mondják, a jogállami elvek, ugyan mit veszítenének az illiberális Orbán kipendeítésével?

Merthogy rengeteget. (Az nem is kérdés, hogy Magyarország belerokkanna a kilépésbe.)

De idehaza sem egyértelmű – finoman szólva – a Fidesz uniós pozíciója. A propaganda másról sem lelkendezik, minthogy Ausztriában tör előre az FPÖ, Németországban az AFD, Merkel alkalmatlan/fogalmatlan, az olasz Salvini Orbán legjobb barátja, Marie Le Pen sírva könyörög, hogy Orbán vezesse őket a harcra, Nigel Farange szerint Orbán Európa megmentője, Geert Wilderspedig egyenesen példaképének nevezte a magyar miniszterelnököt. Eközben a Fidesz megfúr minden, uniós szintű, egységes nemzetközi fellépést, most épp a Néppárt által támogatott, román jelöltet ekézi az Európai Ügyészség élére, mégpedig úgy, hogy be sem léptette a szervezetbe az országot.

Összefoglalva: Orbán az európai szélsőjobb üdvöskéje, aki mindenben igyekszik megakasztani az EPP-t. Ennek ellenére mind Weber, mind Orbán foggal-körömmel ragaszkodik ehhez a rettenetes házassághoz.

Nem véletlenül.

Teljes bizonyossággal kijelenthető: Orbán Viktor 2010-ben, de legkésőbb 2015-ben, a G-napon, kimaxolta mindazt, amit magyar belpolitikának szokás csúfolni. A határokon belül számára már nem terem babér – minthogy mindent bezsákolt. Nincs kihívás. A soron következő választásokat menetrendszerűen nyeri. Olyannyira érdektelen a számára mindez, hogy legalább öt éve egyetlen új ötletet sem vetett be a kampányban, maga sem kiemelkedően aktív, de a kétharmad stabilan megvan.

Ismerve személyiségét: kizárólag a harc, a kihívás élteti – vagyis jóideje jelentősen emelte politikai horizontját: Orbán Viktor az Uniós első embere akar lenni. Ahhoz pedig, hogy ezt a célt elérje, nem elegendő a szélsőjobb támogatása. (Különösen azért, mert hozzá hasonlóan Salvini is ácsingózik erre a posztra a szélről. Márpedig neki nem csupán demagóg, uszító szája van, de egy olasz gazdasága is, amelyet kész fegyverként használni Brüsszellel szemben.)

Orbánt a szélsőjobb – gyengesége és más aspiránsok okán – nem emelné pajzsra. Marad tehát az EPP.

Ahhoz azonban, hogy a Berlin központú politikai formáció ne vegye le a kezét a Fideszről és Magyarországról, ezer szállal kell kötődni a németekhez. Tízezerrel. Érdekelté kell őket tenni Magyarország sikerében – szól Orbán külpolitikai ars poeticája. Ha más ország esetében ez nem is sikerült, a németek esetében teljes a diadal. Amit természetesen nem adtak ingyen. Most épp 44, új Leopard harckocsi – és tucatnyi használt – árát fizeti az ország Orbán uniós karrierjéért.

El lehet gondolkodni azon, hogy Magyarországnak szüksége van-e ilyen jellegű haderőfejlesztésre. Amennyiben igen, azon is lehet mélázni, épp a Leopard a legmegfelelőbb választás-e. Hasonló technológiai és katonai erőt képvisel az amerikaiak ráncfelvart M-1 Abrams tankja, miként az izraeliek Merkavája. Tán még az orosz T-90-esen is el lehet mélázni. Ezek a harckocsik valóban közel azonos technológiai szintet jelentenek, így bármelyikük kiválasztása a primer döntésen túl, egyéb jelentést is hordoz.

A magyar harckocsi-képesség lényegében a nulláról történő, német alapokra történő felépítése dekádokban mérhető elköteleződést jelent Berlin mellett – erre pedig a német gazdaságnak is szüksége van. A tankok szervízelése, új alkatrészek legyártása, stb…, mind a németekhez köti még szorosabban Magyarországot. (Ha egyáltalán lehet ezen a viszonyon még csavarni. elvégre a német multik inkább költöznek a közeli végekre, mint a távoli Keletre. Elég az autóipari beruházásokra gondolni.)

Berlinnek ebben a helyzetben legalább akkora érdeke fűződik Magyarország EU-n belül tartásához, mint nekünk. Ez pedig kizárólag Orbán zsarolási potenciáljának növekedését szolgálja.

44 harckocsi vételára csekélységnek tűnik Orbán számára saját, politikai álmainak megvalósítása érdekében.