Orbán Viktor a felcsúti stadion 2014-es avatásán azt hazudta a kamerába, hogy a tao nem közpénz, pedig ennek az ellenkezőjéről írásban állapodott meg az Európai Bizottsággal.
A miniszterelnök a felcsúti stadion avatóján – meglepő módon – nyilatkoztott a HírTv-nek és azt mondta:
“A magyar gazdaságpolitikai gondolkodás régóta küszködik a kommunista örökséggel, amit az Ön okfejtéséből is hallhattunk. Meg kéne érteni, hogy pénzt a vállalkozók termelik meg, és ők döntenek arról, hova adják a pénzüket. Ez nem közpénz”
A taóval kapcsolatos engedélyező tárgyalások dokumentumai viszont bizonyítják, hogy az EB versenypiaci főigazgatósága még három évvel azelőtt kimondta ennek ellenkezőjét. A kormány pedig mindezt vita nélkül elfogadta, és írásban rögzítette. Aztán ugyanez a kormány később évekig pereskedett az ellenkezőjét állítva, végül a Kúria mondta ki, hogy közpénzről van szó.
Az Átlátszón lehet egy remek összefoglalót olvasni arról, miért is közpénz a tao. A tao-támogatási rendszer 2011-es bevezetése óta (a 2013 végéig összeszámolt, a hézagos adatközlés miatt csak töredékes információk alapján) 330 milliárd forintnyi társasági adó folyt államkassza helyett különböző sportszervezetekhez. A tao-rendszer lényege, hogy a vállalkozások a nyereségük után fizetendő társasági nyereségadót részben vagy egészben egy sportklubhoz irányíthatják.
Mindez onnan derült ki, hogy Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője kikérte az Európai Bizottságtól (EB) a magyarországi tao-sporttámogatási rendszer jóváhagyásának teljes dokumentációját. A Népszava hosszasan szemlézte az anyagot és a vele kapcsolatos megállapításaikat pontokba szedték. Ebből kiderül: a magyar kormány mindent megígért az Európai Bizottságnak, hogy a tao-programon keresztül stadionépítésekbe pumpálhassa a közpénzt, aztán semmit se tartott be az ígéretéből.
Vagyis a dokumentumokból kiderül:
a kormány szisztematikusan megszegi az adó-átirányítási lehetőség fejében vállalt kötelezettségeket, az Európai Unió pedig ezt szó nélkül tűri.
A lap azt írja: a magyar kormány az Európai Bizottságnak megígérte, hogy a már meglévő infrastruktúrát fogják fejleszteni, nem húznak fel új épületeket. Ehhez képest a taopénzek legnagyobb részét a klubok létesítményfejlesztésre, főleg új stadionok építésére költötték.
Azt is vállalták, hogy „a hivatásos sportszervezetek által fizetett bérleti díj soha nem lesz alacsonyabb a bérelt létesítmény tényleges értékcsökkenési és működési költségei összegének 50 százalékánál”. Ezt egyetlen esetben sem tudták teljesíteni, mégsem tűnt fel az EB-nek a program tavalyi meghosszabbításakor.
A harmadik hazugsága az Orbán-kormánynak az volt, hogy
tíz éven át nyilvánossá teszik a támogatás haszonélvezőinek kilétét és a támogatási megállapodások szövegét.
Ebből az adományozó kiléte is kiderülne. Ezt kétszer, 2011-ben és 2017-ben is vállalta Magyarország. Viszont – az Európai Bizottsággal kötött megállapodás ellenére – a kormány erre nem hajlandó, sőt, közérdekűadat-igénylés formájában is megtagadják az információk kiadását.
Abszurd az abszurdban, hogy az Orbán-kormány olyan érveket dobott be az Európai Bizottságnak, hogy elfogadtassa a programot, hogy a magyar foci európai viszonylatban jelentéktelen, így csak korlátozottan van hatása az EU-n belüli kereskedelemre. A Népszava szerint ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a taorendszer addig jó, amíg a magyar foci rossz. A kormány ráadásul azt is hozzátette, hogy piaci alapon senki nem fektetne a fociba, a sportinfrastruktúrát pedig nem lehet úgy működtetni, hogy ne legyen veszteséges.
Jávor Benedek a Népszavának azt mondta, hogy panaszt tesz az Európai Bizottságnál, mert szerinte a korrupció és a pénzmosás gyanúját is felvető program meghosszabbításakor nem vették figyelembe, hogy az uniós előírások legfontosabb, az átláthatóságra, a fölösleges kapacitások kiépítésének elkerülésére és a támogatott sport-infrastruktúra fenntartható, közösségi használatára vonatkozó előírások nem teljesültek.